Vélemény: 2013

Ha valami kellemetlen számunkra, azt is el kell/kellett fogadnunk, ami pedig jó volt, annak szívből kell örülnünk, s büszkének lennünk egymás sikereire. Ez adhat erőt ahhoz, hogy a 2014-es évben még jobb eredményeket érjünk el.

Elröppent egy év, újra itt a számvetések ideje. A családban, a munkahelyen, a kisebb-nagyobb közösségekben és az egész társadalomban. Mi az, amit jól, s mi az, amit kevésbé jól végeztünk el, mivel ártottunk vagy tettünk jót szűkebb és tágabb környezetünknek, változott-e anyagi helyzetünk, gazdagodott-e lelki-szellemi életünk? Megannyi kérdés, amelyre ilyenkor, év végén keresünk választ, méghozzá annak tükrében, hogy milyen változások történtek körülöttünk és milyenek befolyásolták az életünket. A 2013-as év bővelkedett eseményekben. Mind a hazai, mind a nemzetközi színtéren. Kezdjük talán a hozzánk közelebb állókkal és bennünket közvetlenül is érintőkkel. Idén január elsejétől vezették be nálunk az eddig teljesen ismeretlen fogalmat – a rezsicsökkentést. Ez a villany, a gáz és a távfűtés 10 százalékos csökkentését jelentette, ugyanakkor a nyugdíjak 5,2 százalékkal emelkedtek. (Az év folyamán egyébként a fentiek mellett még egy alkalommal lett alacsonyabb a különféle szolgáltatások díjszabása, ami éves szinten mintegy 20 százalékos megtakarítást jelent a háztartások számára.) Persze lett azonnal nagy csinnadratta körülötte, támadták az intézkedést balról és jobbról egyaránt, mondván, hogy semmi haszon belőle, az emberek meg sem érzik mindezt, sőt, rosszabb lesz, mint eddig volt. Érdekes, ezek a „becsapott” emberek azóta sem vonultak az utcára, hogy követeljék a rezsicsökkentés eltörlését… A világban az egyik legnagyobb publicitást XVI. Benedek pápa február 28-i lemondása és visszavonulása kapta. Utódjáról alig két hét elteltével, március 13-án már döntött a konklávé: az argentin Jorge Mario Bergoglio bíborost választotta a testület a római katolikus egyház új vezetőjévé, aki a Ferenc nevet vette fel. Ferenc pápa megjelenésével, megnyilvánulásaival kétségtelenül új színt vitt az egyház életébe, azzal pedig, hogy a szegények mellett áll ki, a békét követeli a világ minden részében, de különösen a háború dúlta területeken – Szíriától, Dél-Szudántól Nigériáig, rengeteg ember rokonszenvét nyerte el. Hirdeti, hogy a szerénység, az alázat, a tolerancia nagyobb áldást hoz az emberek életében, mint az erőszak, a mások lebecsülése és elnyomása. Nem véletlen így az sem, hogy az ismert The Times és a Le Monde magazinok az év emberévé választották Ferenc pápát. Hazai „fronton” először március 14-15-én kellett megharcolni a természet erőivel, nevezetesen a hirtelen ránk törő hóviharokkal, menteni kellett az utakon rekedt autósokat és járműveket. Ebben az első csatában még nem sikerült jelesre vizsgáznunk. Nem úgy a júniusban ránk zúduló Nagy Víz idején, amikor a Duna eleddig nem tapasztalt magas vízállása veszélyeztette a magyarországi településeket, létesítményeket. Ekkor mutatta meg az ország, hogy a bajban össze tud fogni és megvédeni a javakat és egymást. Egyetlen emberéletet sem követelt nálunk az árvíz (míg például Németországban, a technikailag kétségtelenül jobban felszerelt védőrendszer birtokában, 13 áldozata volt a Duna áradásának), alig ezer embert kellett kiköltöztetni hajlékából a veszély elöl, de ők is hamarosan visszatérhettek otthonukba. A védekezés így is milliárdokat követelt tőlünk, amit ugyebár az Európai Unió még véletlenül sem hajlandó legalább részben megtéríteni, hivatkozva arra, hogy ez az „esemény” nem tartozik a „jelentős” kategóriába, ergo: nem kapunk semmit az Európai Szolidaritási Alapból, holott csaknem 27 millió euro (8 milliárd forint) kárt okozott nekünk a Dunai árvíz. Ugyanakkor a németek 360, az osztrákok 21,6 millió eurót kapnak a támogatást nyújtó kasszából, de a csehek és a románok is belenyúlhatnak a mézes bödönbe, s nem is kevés összeg ragad a markukba. Az év nagy sikertörténete volt a honi árvízi védekezés és hatalmas arculcsapás a „szolidaritás és segélynyújtás elvein” működő EU részéről. S ha ehhez hozzáadjuk (a hazai baloldal hathatós támogatásával összeállított) Tavares-jelentés által bennünket elmarasztaló marxista koholmányokat, akkor keblünkre is ölelhetjük brüsszeli barátainkat. Nem volt azért minden ilyen sötét a 2013-as esztendőben. Még nemzetközi szinten sem. Hiszen egyre több helyen kezdték „kiszivárogtatni”, hogy a magyar gazdaság jól teljesít, visszafizettük a bennünket eddig szinte kalodában tartó IMF-nek a tartozásunkat, június végén hivatalosan is kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, az inflációt sikerült az eddig nem tapasztalt határ alá csökkenteni, ha kis mértékben is, de növekedett a foglalkoztatás, fizetésemelést kaptak a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók, s az év végére újabb 11,1 százalékos rezsicsökkentést szavazott meg a T. Ház. Természetesen ez sem volt jó, ismét jött a fanyalgás, az elvtelen támadások tömkelege. Arról viszont most sem kaptunk hírt, hogy az utcára vonultak volna az emberek az újabb rezsicsökkentés miatt… Amennyire emberpróbáló volt a júniusi árvíz, s amilyen megható, felemelő, emberies példamutatással találkoztunk azokban a hetekben, ugyanilyenekkel kápráztattak el bennünket sportolóink – a vízen és a vízben. Vízipólósaink végigverték a VB mezőnyét és méltán lettek világbajnokok augusztusban Barcelonában. Úszóink, kajak-kenusaink, vívóink, öttusázóink, a Győr női kézilabdázói, rövidpályás korcsolyázóink, sakkozóink, női és férfi világbajnok tekéseink, fogathajtóink, vitorlázóink, birkózóink is rengeteg örömet szereztek nekünk 2013-ban. Természetesen ez csak egy szegmense mindannak, ami történt nálunk és velünk. Ha valami kellemetlen számunkra, azt is el kell/kellett fogadnunk, ami pedig jó volt, annak szívből kell örülnünk, s büszkének lennünk egymás sikereire. Ez adhat erőt ahhoz, hogy a 2014-es évben még jobb eredményeket érjünk el. Akkor is, ha ezt a kis hazában szép számban előforduló ellendrukker, nem nézi jó szemmel…