Vélemény

Vélemény: Kulcsos a gyerek

Vélemény: Kulcsos a gyerek

2013. július 14., vasárnap
Vélemény: Kulcsos a gyerek

Ami a gyereknek öröm, az a szülőnek gond. Nem véletlenül használják már a szakírók is a vakációpánik kifejezést, hiszen ezzel többé-kevésbé érzékeltetni lehet a szülőkben felgyülemlő feszültséget a nyári szünidő közeledtével.

Két 11-12 éves forma fiúcska ugrik fel az egyik szegedi trolira. Gyorsan helyet is foglalnak, jó hangosan beszélnek, szinte minden hallható, amiről egymást tájékoztatják, s azt is amit terveznek. Nyakukban kulcs, mellette ott lóbálózik a mobiltelefon. Mindennapos kép, ezt nyilván nemcsak Szegeden, hanem más honi nagyvárosban is láthatjuk a tömegközlekedésben - nyáron, szünidőben. A két srác éppen azt taglalja, hogy tegnap is milyen baromi jó volt a barátjuknál, ahova most igyekeznek, s „gépeznek” majd, jó kis trükkökre megtanítja meg őket. Közben csörren az egyiknek a mobilja, felveszi, anyuka a vonal másik végén, érdeklődik a csemete logisztikai helyzete és pillanatnyi elfoglaltsága felől. Minden oké anya, csak lejöttem egy kicsit levegőzni a ház elé, beszélgetünk a barátommal… Nem, nem megyek sehova, nemsokára indulok fel, olvasok, meg gépezek egy kicsit, azután várlak! A puszi-puszi után kinyomja a készüléket, cinkos mosollyal konstatálják, hogy jól alakított a fiúcska. Hazudott. Így kezdődik, aztán egy év múlva egy kicsit nagyobb „átverés”, s vélhetően mindig lehet majd fokozni a tilos dolgokat abban a fene nagy szabadságban. Amikor leszállnak a járműről, azon gondolkodom: mi történne, ha véletlenül baleset érné őket a városban, vagy közben valaki besurranna a lakásukba? Hogyan számolna el anyukával a kicsiny fiú? Akkor derülne ki, hogy a „leugrottam levegőzni a ház elé” nem volt igaz, s anyukának egy életre lelkiismeret furdalása lenne, hogy egyedül hagyta csemetéjét. Ami a gyereknek öröm, az a szülőnek gond. Nem véletlenül használják már a szakírók is a vakációpánik kifejezést, hiszen ezzel többé-kevésbé érzékeltetni lehet a szülőkben felgyülemlő feszültséget a nyári szünidő közeledtével. Hol helyezzék el a gyereket, ha rájuk köszönt a több, mint kéthónapos vakáció? Ha a szülők dolgoznak, s helyben laknak a nyugdíjas nagyszülők, akkor nyert ügye van a családnak. Ha viszont az egyébként gyerekvigyázásra „hajlamos” nagyi száz kilométerekre lakik az unoká(k)tól, akkor kezdődnek a problémák. Egy-két hétre még elmehet a gyerek „vidékre”, de a szülő és a gyerek is szeretne azért együtt lenni a szünidő alatt. Ilyenkor a nyári táborok jelentik az átmeneti megoldást. Napjainkban már valóban tömkelegét láthatjuk a különféle hasznos, közösségformáló és -nevelő táboroknak. Van úszó, lovas, kerékpározó, túrázó, idegen nyelvi, tenisz, kézműves,foci, sakk, kaland- és nomádtábor - hogy csak a legelterjedtebbeket említsük. Igen ám, de ezeket sem adják ingyen, s egy-két gyerek esetében már jócskán a zsebbe kell nyúlni, ha el akarjuk a csemetéinket ilyen, általában egyhetes, egész napos foglalkozásra küldeni. S ha eljut a gyerek a nyárom 1-2 ilyen táborba, még mindig van bőven a szünidőből, arra az időre is kell elfoglaltság. Meg felügyelet. Ilyenkor jön be az a variáció, hogy a szülők külön-külön kérik ki a szabadságukat, hogy a gyerekkel legyenek. Pedig a közös együttlét, a nyári családi pihenő, esetleg utazás jelenti az igazi regenerálódást, gyerek és felnőtt számára egyaránt. De most jön ismét a nagy sóhaj és a keserű megállapítás: gyakran egyhetes nyaralást sem engedhet meg magának a magyar család. Sajnos, az elmúlt évek gyakorlatából derült ki, hogy sok esetben a szülők sem tudják, hogy a helyi önkormányzatoknak, a közoktatási törvény betűi szerint, kötelességük biztosítani a gyermekek nyári felügyeletét. Kevés helyen működik ez a dolog úgy, ahogy kellene. Egyfelől a szülők „kapcsolnak” későn és nem jelzik időben, hogy a gyereknek szüksége lenne a nyár egy bizonyos részén a felügyeletre, másutt a tanintézmény a kis számú jelentkezőre való tekintettel nem oldja meg a felügyeletet, megint másutt azt mondják: a pedagógusnak is joga van a nyári pihenésre. Ami színtiszta igazság. A közoktatási törvény következetesebb alkalmazásával, pontosabban az összes érintett odafigyelésével, a feladatok, a beosztások pontosításával óriási lépést lehetne tenni a gyermekek nyári vakációjának jobbá, tartalmasabbá tételében. Mondják az érintettek, vagy a probléma kárvallottjai. Így azután gyakran nincs más megoldás: kulcs és mobiltelefon nyakba akasztva, óránkénti ellenőrzés (aminek vagy van értelme és hatása, vagy nincs), szorongás a szülő, félelem a gyermek részéről. Mert akármennyire is próbálkozik a „kisvagány” szerep eljátszásával a csemete, belülről érzi, hogy ez nem az igazi énje. De megpróbálja. S ami a legrosszabb, hogy ilyenkor vannak résen a piti bűnözők is, akik letépik a mobilt és a kulcsot gyerek nyakából, erőszakoskodnak, pénzt követelnek. S ami még veszélyesebb: a kissé nagyobb (14-15 éves) korosztály körében a drogdílerek megkezdik a beetetést. Ami gyakran sok félresikerült életút kezdetét jelenti. Megoldás? Ideális megoldás nincs, ezt mindenki elismeri - szülő, nagyszülő, tanár, gyermek. Illetve van, de ez már igen ritka: ha együtt él a családban több korosztály, úgy, mint régen. A nagyszülők felügyelték az unokákat, gyakran a dédunokákat is, a fiatalok dolgozhattak (mezőn vagy gyárban, mindegy), s mindenki biztonságban érezhette magát. De ez lassan már csak a könyvekben van. Azért kíváncsi lettem volna, hogy miként ért haza a két kulcsos kissrác a kalandos kiruccanásból. Remélem, szerencsésen.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.