Vélemény: Távoli, de veszélyes

Figyelemmel követve a koreai eseményeket, az embernek időnként nevetni, máskor sírni lenne kedve. Egy letűnt ideológiára épült diktatórikus rezsim nevetséges handabandázása, fenyegetőzése, ugyanakkor a másik oldalon ártatlan éhezők, éhhalált haltak százezrei keltenek bennünk részvétet, s a kettő együtt: ellenszenvet, felháborodást a hatalomtól megittasult fiatal diktátor iránt.

Joggal teheti fel a kérdést a kedves Olvasó: mi közünk nekünk Észak-Koreához!? Annál is inkább, mert oly’ messze van tőlünk, alig tudunk róla valamit, meg azután kit érdekel, hogy ott egy kissé nevetséges frizurát viselő duci vörös diktátor állandóan fenyegeti a „nemzetközi imperializmust”… Napjainkban mindössze néhány kommunista államot tartunk nyilván, közöttük mindenképpen az első helyen kell említeni Észak-Koreát, majd Kubát, Kínát, bár ez utóbbi csak ideológiáját tekintve az, egyébként a „ne szidd Mao-ce-Tungot és a rendszert” jelszót kell követni, akkor lehetsz kapitalista is. A nemrégiben elhunyt venezuelai Hugo Chavez diktátor rezsimje is hajlott a Marx-Engels-Lenin által „kitaposott ösvény” követésére, s néhány kisebb dél-amerikai banánköztársaság, valamint az afrikai kontinensen gyakran puccsal létrejött kis állam is szimpatizál a kommunizmussal. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen a világ így válik színesebbé, érdekesebbé, ha vannak másként gondolkodók is. Mindaddig érvényes ez, amíg nem válik veszélyessé ez az egyedinek is mondható szélsőséges magatartás. Nos, most úgy tűnik egy olyan jelenséggel állunk szemben, amelyet nehéz magyarázni, még nehezebb kezelni: Észak-Korea nemrégiben hatalomra került uralkodója – Kim Dzsong Un – túlfeszítette a húrt déli szomszédjával, de főleg az Amerikai Egyesült Államokkal való viszonyában. Az immár Kim-dinasztiának is nevezett kommunista uralkodó-család harmadik generációjának tagja nyíltan fenyegetőzik, s nem bodzafából készült puskával, hanem a legszörnyűbb fegyverrel: atomtöltetű rakétával! Hogy ez fenyegetés a fiatal Kim részéről mennyire komoly és mennyire nem, azt a katonai szakértők, a diplomaták, a politológusok, a gazdasági élet reprezentánsai, de még a pszichiáterek is vizsgálják. Voltaképpen mi is történt ebben az ázsiai országban, hogy idáig fajultak a dolgok? Kim Dzsong Un, az alig harminc éves kommunista diktátor - bekeményített. Nagyapja (Kim Ir Szen) és apja (Kim Dzsong Il) egyaránt erről volt híres: váratlan és veszélyes lépésekkel kell meglepni, pontosabban megbotránkoztatni a világot. Annak biztosan lesz hozadéka, ha más nem, akkor pedig a tévedhetetlen és bátor vezető nimbuszának a felépítése okán kell ilyen eszközökhöz folyamodni. Ezért volt azután a két korábban már az élők sorából távozott észak-koreai önkényúr tarsolyában a Dél-Korea lerohanásának a terve, a saját ballisztikus rakétaprogram beindításáról szóló hírek és egyéb, az ország tényleges képességeit és lehetőségeit meghaladó esemény beharangozása. Így tesz most Kim Dzsong Un, a rettenthetetlen hadvezér szerepében tetszelgő unoka is. Kezdte azzal, hogy felmondta a megnemtámadási egyezményt Dél-Koreával, azután gyakorlatilag hadat üzent az USA-nak, azzal fenyegetve őt, hogy rakétái képesek bármely amerikai célt elérni… Az egyik legmeglepőbb húzása viszont a keszongi gazdasági övezet blokád alá vonása volt. Miután a két Korea 2004-ben aláírt megállapodásával – 50 éves időtartamra - létre hozta ezt a közösen működtetett fontos ipari zónát, a mostani észak-koreai blokád tragikus következményeket eredményezhet. Tudniillik az ottani üzemekben 53 ezer észak-koreai munkás dolgozik (a koreai viszonyokhoz képest nagyon magas, mintegy 100 dolláros, havi keresettel), a mintegy ezer fős déli szakembergárda pedig a termelés irányítását végzi. A legfrissebb hírek szerint eddig 250 dél-koreait kiengedtek az övezetből. Kim Dzsong Un teszi mindezt akkor, amikor az ország gazdasága katasztrofális állapotban van, óriási a külföldi adósságállománya, amelyet egyáltalán nem törleszt (egyebek között nekünk sem). Arról, hogy mennyien éheznek csak hozzávetőleges becslések érkeznek, de arról, hogy már évtizedek óta rengetegen halnak éhen, megbízható adatokat tud a világ. Így csak az elmúlt néhány hónap kardcsörgetése idején mintegy 10 ezer észak-koreai hunyt el a legalapvetőbb élelmiszerek hiánya miatt! Ugyanakkor a diktátor legfőbb támaszául szolgáló néphadsereg tisztjei, katonái nemcsak hogy nem éheznek, megkülönböztetett társadalmi megbecsülés övezi őket. Egyes információk szerint a XXI. század még működő sztálinista országában minden 25 lakosra jut egy katona… A napokban egy, más hírek szerint két rakétát állítottak „hadrendbe”, amelyek képesek a Guam szigetén állomásozó amerikaiakat is elérni. Nos, erre az USA azonnal oda vezényelt néhány B-2-es lopakodó bombázót, B-52-es bombázót és F-22-es lopakodó vadászgépet. Biztos ami biztos alapon. Ugyanakkor Japán és Dél-Korea is készültségbe helyezte szinte az egész haderejét. A déliek egyébként azt is kimondták, hogy ha bármilyen atrocitás éri a Keszong gazdasági övezetben tartózkodó állampolgárait vagy területi integritását veszélyeztetik – kíméletlenül lecsapnak az „északi vörös testvérre”! Mindeközben az észak-koreai vezetés tájékoztatta a Pjenjangban akkreditált diplomáciai testületeket, hogy alkalmasint hagyják el az országot, természetesen saját biztonságuk érdekében… Figyelemmel követve a koreai eseményeket, az embernek időnként nevetni, máskor sírni lenne kedve. Egy letűnt ideológiára épült diktatórikus rezsim nevetséges handabandázása, fenyegetőzése, ugyanakkor a másik oldalon ártatlan éhezők, éhhalált haltak százezrei keltenek bennünk részvétet, s a kettő együtt: ellenszenvet, felháborodást a hatalomtól megittasult fiatal diktátor iránt. Merthogy az egész mögött nagy valószínűség szerint csak egy zsarnok blöffje áll. Aki szeretné saját belpolitikai hatalmát még jobban megerősíteni, a világ felé pedig azt mutatni, hogy: országa szembe tud szállni a nálánál erősebbekkel is. Csakhogy ennek kockázata is van. Például akkor, ha teszem azt, azon a szerencsétlen „saját gyártmányú” rakétán egy begőzölt fejű Kim Dzsong Un- féle tábornok megnyomja az indító gombot. Akkor bizony nagyon sok, ismét csak ártatlan, ember issza meg a levét az eszement diktátori ámokfutásnak.