Vélemény: Karácsonyi üzenetek

Arra gondolok, hogy az ilyen gondolkodásmód talán nem is olyan véletlen, hiszen napjainkban valóban másról sem szól az advent és a karácsony, csak a vásárlásról, a rohanásról, a gyakran erőnk feletti költekezésről, majd az ünnepet követő siránkozásról, amikor a kiürült családi kasszát ismét fel kell tölteni.

Utálom ezt a karácsonyt, nem áll másból csak az araszoló sorokból, meg a hatalmas lökdösődő tömegből – mondja egy harmincas fiatalember, aki mögöttem áll az egyik húsbolt előtt kígyózó sorban. Hasonló korú társa egyetértéséről ad tanúbizonyságot, amikor azt mondja, hogy „minek ez a nagy felhajtás”, s még az is hozzá teszi, hogy a „húsvét sem különb”!Még egy ideig ócsárolják az ünnep kapcsán tapasztalható körülményeket, jelenségeket, azután az egyik megelégeli a várakozást és „boldog ünnepeket”-tel köszön el társától… A piaccsarnokban tényleg hatalmas a tömeg, az emberek alig haladnak a pultok előtt, a sorokban várakozók pedig időnként lábujjhegyre állnak és megszemlélik, hogy mi is a helyzet, hozzávetőlegesen mikor is kerülnek majd az eladó elé, hogy az végre őket szolgálja ki. Én pedig közben azon gondolkodom, vajon csak abból fakad a fiatalember karácsonyutálata, mert sokat kell várakozni a kiló húsért vagy a savanyúságért, netán valami más készteti arra, hogy így vélekedjen az egyik legszebb és legbensőségesebb keresztény/keresztyén ünnepünkről? Nem tudom igazán eldönteni, hogy mi lehet a mozgatórugója egy ilyen – nem éppen hízelgő és ellenséges - megnyilvánulásnak. Neveltetés, családi környezet, valamilyen ideológiai vagy felekezeti hatás következménye? Talány. Legvalószínűbb, hogy a felsorolt okok együttesen járultak hozzá a színes karácsonyi forgatagban elejtett megjegyzéshez, ahhoz az ünnepet elmarasztaló, megvető magatartáshoz, amelyet hősünk ily módon fogalmazott meg. Arra gondolok, hogy az ilyen gondolkodásmód talán nem is olyan véletlen, hiszen napjainkban valóban másról sem szól az advent és a karácsony, csak a vásárlásról, a rohanásról, a gyakran erőnk feletti költekezésről, majd az ünnepet követő siránkozásról, amikor a kiürült családi kasszát ismét fel kell tölteni. A csillogó-villogó bevásárlóközpontok roskadozó pultjai az utóbbi időben már november elején arra buzdítják a kedves vásárlót, hogy idejében szerezze be a karácsonyi ajándékot szeretteinek – merthogy ők (a szupermarketek) emberközpontúak, gondoskodnak a hozzájuk betérők szeretetigényéről, adakozási hajlamairól is. Ezért töltik meg a pultokat csupa „olcsó” áruval, meg haszontalan csecsebecsével…S amikor gyanútlan vásárló otthon kiüríti a szatyrot, akkor látja, hogy az olcsó nem is volt olcsó, s olyasmit is beletett a kosárba, amire sem neki, sem hozzátartozóinak semmi szüksége! Ez is volt a lényeg a kereskedő szempontjából: most majd visszatér a kedves kuncsaft és újra telerakja a kosarát, immáron gondosabb válogatással, nagyobb körültekintéssel, újabb kiadással… Így siklunk el azután a karácsony lényege mellett. Nem a Megváltó születése, a béke, a szeretet, a lelki megújulás lebeg a szemünk előtt, hanem a talmi örömöket hozó bevásárló kosár. Pedig karácsony üzenete éppen ezt sugallja, az emberek közötti békét, a szolidaritást, a szeretet egymás iránti minél tökéletesebb megnyilvánulását. Éppen ezért jó látni napjainkban is, hála Istennek egyre gyakrabban, hogy az emberek adakozási kedve mind nagyobb, igyekeznek segíteni az árvákon, a magatehetetlen időseken, a szegényebb embertársaikon, a nagycsalásokon. Egyik gyűjtőállomáson készült fotót láttam, amint az ötéves-forma kisfiú mosolyogva nyújtotta át a dobozba csomagolt ajándékát, zömmel saját játékait, néhány édességet, pár meleg zoknit és kesztyűt. Megható jelenet, amelynek üzenete a jövőnek szól: a kisfiú megtanulja azt, hogy a sajátjából adjon (ilyen korban mond le a legnehezebben kedvenc játékairól), személyesen adja át az ajándékot és megtapasztalja, hogy rajta kívül mások is ugyanezt cselekszik, s lassan megtanulja az Apostolok cselekedeteiben olvasható „jobb adni, mint venni” bibliai kinyilatkoztatás valódi értelmét. Örvendetes az is, hogy ebben az évben 33 ezer ilyen cipős doboz ajándék gyűlt össze, s az is, hogy Böjte Csaba immáron csaknem száz erdélyi gyermekotthona számára majdnem ennyi millió forint felajánlást tettek a honi és külhoni magyarok. De az is szívderítő körülmény, miszerint a határon túl élő szegény sorsú gyermekekről és családokról sem feledkeztek meg itthoni társaik (most jelentkezik a korábban lesajnált Határtalanul kiránduló-program igazi hozadéka!), iskolákban, diákotthonokban gyűjtöttek a rászoruló gyermekeknek. Talán még soha ennyi iskolás nem vett részt karácsony előtti rendezvényen, amelyen ajándékot kapott, műsorral kedveskedtek neki. S ami számomra biztatást jelent, hogy a cigány önkormányzatok országszerte tevőlegesen kivették a részüket ezekből a megmozdulásokból. Nemcsak a rendezvényeken vettek részt, hanem adományokat gyűjtöttek, sőt, idén olyan esetről is hallottunk, amikor egy dunántúli roma asztalos mintegy 50 falusi gyereknek budapesti kirándulást szervezett és fedezte az útiköltséget is. Sok gyermek először látta a fővárost és óriási élménytárral gazdagodva térhetett haza kis falujába. Lassan tehát eljut karácsony igazi üzenete az emberekhez, megérinti szívüket, lelküket. Ez látszik a városok, falvak küllemén, a készülődésen is. Ma már alig található település, ahol ne gyújtanák meg az adventi gyertyákat a hatalmas koszorúkon, s ezek az alkalmak össze hozzák az embereket, nemcsak a felekezetek tagjait, hanem azokat is, akik nem vallási meggyőződésből, hanem az összetartozás érzése iránti kötelezettségből jelennek meg egy-egy ilyen gyertyagyújtáson. Jóleső érzés ezt látni, hallani. Azt már kevésbé, hogy a magát fejlett társadalmi és kultúrállamok közösségének tartó Európa központjában, Brüsszelben, a csodálatos Grand Place-on 25 méteres elektronikus „télfát” állítottak…Tudniillik a karácsonyfa jelenléte „erősen zavarta volna a más vallásúak, a kisebbségek érzékenységét”! Döbbenetes. Kontinensünk 75 százaléka katolikus és protestáns vallású, az ő érzékenységüket nem zavarja az „elektronikus télfa”, ami nem más, mint egy csillogó-villogó installáció (Szegeden ebből is volt részünk a közelmúltban), s 5 euróért még meg is mászható! Olcsó vásári fogás egy kis szakrális bevonattal, mázzal, amely visszatetszést kelt minden jóérzésű emberben. Mi, akik a brüsszeli vásári és bábeli zűrzavartól ugyan távol vagyunk, de érezzük és értékeljük a hit, a remény és a szeretet karácsonyi üzenetét, bízunk abban, hogy a lelki-szellemi sivatagosodás folyamata megállítható, visszafordítható és egyre többen vallják magukénak a Jézus Krisztus születése által teremtett csodát -- a megváltást.