Vélemény: Szánalmas erőlködések

Ha az ember nem olvasna mást és tájékozottsága olyannyira egyoldalú lenne, hogy elhinné ezeket a zagyvaságokat, akkor keserűen sóhajtana fel: Felháborító, micsoda ocsmányság egy tetőtől talpig magyar úriembert így megalázni, állandó támadásoknak kitenni és szabályosan elűzni hazájából! Ráadásul ha azt is hozzá tesszük, hogy Kertész Ákos 80 éves, már a korára való tekintettel sem méltányos a vele való ilyen bánásmód…

Újabb csemegét szállított a honi sajtónak Kertész Ákos író: február utolsó napján jelentette be, hogy feleségével együtt Kanadába távozik és ott menekültstátust kér! Rögvest meg is indokolta e váratlan és fölöttébb megdöbbentő lépését. E szerint azért kényszerült szeretett hazájának elhagyására, mert tavaly augusztus 29-én az Amerikai Népszavában írt cikkét a magyarok nem értették meg, sőt, egész komoly politikai hecckampány indult ellene, természetesen mindez a kormánypárti újságokban történt, és e sajtótermékek nyíltan uszították a szélsőségeseket, ami már-már fizikai létét is veszélyeztette! Állítólag tettleg is inzultálták, az utcán megtámadták, a fürdőben, ahova rekreációs célokkal járt, leköpték és verbális támadást intéztek ellene. Mindezt egyébként távozása bejelentése alkalmával mondta, egy nappal később viszont már egy kicsit ki is színezte az őt ért veszélyeket és alattomos támadások palettáját. Ekkor már felsejlett előtte néhány újabb jelenet is, miszerint háromszor megkergették az utcán, megtámadták az egyik szupermarketben, majdnem (!) villamos elé lökték, az uszodában vízbe akarták fojtani. Gyakran a lakása előtt is összegyűltek és fenyegették, így nem mert kimenni az utcára sem. (Érdekes, akkor miként támadták a bevásárlóközpontban, a fürdőben, a villamoson, ha nem merte elhagyni otthonát!?) Egyszóval se vége, se hossza a rémtörténeteknek, amelyek értelemszerűen „bázislapjában”, az Amerikai Népszavában jelennek meg, mi több, annak szélsőségesen liberális főszerkesztője, Bartus László, szállítja az irodalmárt ért magyarországi inzultusokról szóló bulvárhíreket. Ha az ember nem olvasna mást és tájékozottsága olyannyira egyoldalú lenne, hogy elhinné ezeket a zagyvaságokat, akkor keserűen sóhajtana fel: Felháborító, micsoda ocsmányság egy tetőtől talpig magyar úriembert így megalázni, állandó támadásoknak kitenni és szabályosan elűzni hazájából! Ráadásul ha azt is hozzá tesszük, hogy Kertész Ákos 80 éves, már a korára való tekintettel sem méltányos a vele való ilyen bánásmód… Hát igen, csak a dolognak van egy másik oldala is. Jelesül az, hogy a magát magyar írónak nevező Kertész Ákos tavalyi cikkében olyan hízelgő megjegyzéseket tett hazájára, amitől a jóérzésű embernek felfordul a gyomra. A többi között ezt írta a már idézett USA-beli lapban:” A magyar genetikailag alattvaló… A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire…” Gondolatait, véleményét később sem vonta vissza, nem is kért bocsánatot a magyar nemzettől, mert genetikailag alattvalónak, moslékzabálóknak nevezte őket, hanem azzal védekezett, hogy mindezt egy külföldi újságban írta, ezért nem vonhatják őt itthon (mármint a hazájában) felelősségre! Az egész világon, ahol magyarok élnek, mélységes felháborodást váltott ki az alattomos minősítés és a tiltakozások hulláma söpört végig az országon is. Az idős embert ez különösebben nem viselte meg, sőt, határozottan kiállt a leírt „eszmei mondandója” mellett. Ezen sem kell csodálkozni, hiszen olyan támogatást is kapott, például a már citált lap főszerkesztője részéről is, aki kijelentette, hogy: „Csodálatos mondatok, iskolában kellene tanítani!” Most, hogy erre a lépésre szánta el magát az egykoron volt budapesti díszpolgár, felmerül a kérdés: vajon saját elhatározásából tette mindezt vagy olyan erős befolyás alá került elvbarátai részéről, hogy azoknak engedelmeskedve választotta Kanadát új hazájának? Pontosabban, csak megjelölte magának az országot, kérte az ottani hatóságokat, hogy fogadják őt be menekültként, mert a juharfák országában szeretné folytatni életét, munkáját és annak az országnak a törvényeit tisztelni a jövőben. Merthogy vannak azért az ilyen kérelmeknek is bizonyos szabályai, Kanadában és mindenütt a világon. Ismeretes, hogy a menekültstátust az 1951. évi úgynevezett genfi egyezmény szabályozza, amely szerint a politikai menedékjog kérelmezőjének konkrét tényekkel kell alátámasztania, miszerint életét folyamatosan veszélyeztetik, állandó üldöztetésnek van kitéve és az állam, amelynek a polgára – nem nyújt neki védelmet! Az ilyen bizonyítási eljárás gyakran évekig is elhúzódhat mire pontot tesznek az ügy végére. Vagy elfogadják vagy elutasítják a kérelmet. Kertész Ákosnak is végig kell mennie ezen az úton és alá kell magát vetnie ennek az eljárásnak. A kanadai hatóságok pedig az utóbbi időben egyre rigorózusabban figyelik és ellenőrzik a bevándorlási kérelmeket, annál is inkább, mert a tavaly kirobbant hamiltoni roma embercsempész-banda leleplezése keserű tapasztalatokkal gazdagította az ottani bevándorlási hivatal illetékeseit, valamint a bűnüldöző szerveket is. Ilyen szituációban került a hivatal elé Kertész Ákos író (nem sokkal korábban pedig Mohácsi Viktória, volt SZDSZ-s országgyűlési képviselő) menekültstátusra vonatkozó kérelme. Úgy érzem, s ezzel tudom nem vagyok egyedül, hogy szánalmas erőlködés ez az egész politikai menedékjog iránti kérelem. Egy idős ember rögeszméje, aki így akarja még jobban lejáratni a magától eldobott hazát, amely a tenyerén hordozta, országos elismerésekben részesítette. Neki viszont elege lett a magyar moslékzabálókból, ebből a genetikailag alávaló nemzetből – inkább az észak-amerikai országot választja. Kanadában teljes biztonságban élhet, ott alig van (már) magyar, különösen olyan, aki a diktatúra pocsolyájában röfög…