Vélemény: A jólneveltség csimborasszója

Egyik honatyánk a napokban írt blogjában jeleníti meg ezt a rokonszenvesnek csöppet sem mondható stílust. Nevezetesen Gyurcsány Ferenc, országgyűlési képviselő, immáron sokadszor értekezik az élet magvas dolgairól, mindeközben természetesen Orbán Viktor miniszterelnököt szapulja a tőle megszokott vehemenciával.

Nem szeretem a csúnyán beszélő, káromkodó, ordenáré szavakat használó embereket. Egykoron az ilyeneket mocskos szájúaknak nevezték, s meg is vetették őket, mondván, hogy a gyáva, tehetetlen ember káromkodik, amikor valami nem tetszik neki vagy szorult helyzetbe jut. Ma már nem csak ilyenkor használunk, úgymond, oda nem illő szavakat, hanem gyakran kötőszóként is alkalmazzuk azokat, olyanokat, amelyek hallatán valamikor a fiatal lányok elpirultak. Ma talán éppen ez a kategória a legfogékonyabb az ocsmány beszédre. Utcán, buszon, trolin, villamoson, rendezvényeken olyan harsányan ba…meg-olnak a tizenéves fiúk és lányok, hogy immáron az idősebbek arcát önti el pír. Miattuk. Ilyen társadalom, ilyen nevelést kapnak, ezért van mindez, vonnak vállat az emberek és mennek tovább. Nem könnyű eltűrni ezt, lenyelni, hogy „így van és kész”. Látom a felnőttek arcán a megdöbbenést, amikor a mosdatlan szavakat hallják, persze, mindenki magába fojtja felháborodását, kiváltképpen akkor, ha egy-egy nagyobb társaság viháncol jókedvében, s mindegyikük kezében ott a sörös doboz vagy a boros üveg. Nem nehéz kitalálni ki húzná a rövidebbet. Az azonban még inkább bántó, hogy éppen azok, akikre fel kellene néznünk, akiknek erkölcsi-etikai magatartásukkal példát kellene mutatniuk az ifjúság, de a társadalom egésze előtt is, ők járnak elöl az ocsmány beszéd és az alpári viselkedés meghonosításában. Például az országgyűlési képviselők. A korábban honatyáknak nevezett urak néha az ország házában is elítélhető módon „hozzák magukat”, amit mi sem bizonyít jobban, mint az időnként bekapcsolva hagyott mikrofon, ami azután ország-világ számára bemutatja az illető urat. Káromkodás közben. De egyúttal jellemzi is. Egyik honatyánk a napokban írt blogjában jeleníti meg ezt a rokonszenvesnek csöppet sem mondható stílust. Nevezetesen Gyurcsány Ferenc, országgyűlési képviselő, immáron sokadszor értekezik az élet magvas dolgairól, mindeközben természetesen Orbán Viktor miniszterelnököt szapulja a tőle megszokott vehemenciával. Merthogy ő a legnagyobb ellenség számára, őt kell(ene) valahogyan kikezdeni, dehonesztálót találni a „felcsúti focistára”. Természetesen utal Orbán származására, kimondva, hogy a miniszterelnök újgazdag, trükkök százaival (sic!) lett azzá, aki „származási szégyenében túlbuzgón bizonyít” (egyébként mérnök apa és tanárnő anya gyermeke - a szerk. megj.), s megpróbálja kiszolgálni a társadalom felsőbb rétegeit. Ugyanakkor kultúrája megmaradt a faluszéli grund verekedős világánál, amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy: „Gyere ki a Kultúr elé öcsi, ha van valami baj!” Az internet által ma már milliók olvashatják azokat a fennkölt gondolatokat, amelyeket a bukott párt- és miniszterelnök ír a „jóravaló emberekről, művészekről, tanárokról, akik asszisztálnak a mostani kormány működéséhez, de az csak azért van, mert tehetségtelenek, s így tudnak előbbre lépni”. Az a teória, amelyet viszont ebben az írásában kibont és előre vetít, már az egész társadalomra veszélyesnek tűnik. Nevezetesen az, hogy a mostani hazug és korrupt rendszer egyszer úgyis megbukik, „és akkor, igen akkor, a mostani nagyfiúk és gyermekeik majd nem mernek kimenni az utcára, mert mindenki tudni fogja, hajdanán a nemzetről beszéltek, de csak magukra gondoltak. S ha ez bekövetkezik, akkor lesz itt igazi Magyarország.” De, hogy ki lesz az, aki végre tudja majd hajtani ezt a „gettósítást”, arra nem nehéz választ adni. Maga Gyurcsány Ferenc, országgyűlési képviselő, „a '89-es demokraták politikai közösségének” alapelvein létrehozott Demokratikus Koalíció elnöke, aki ugyan nem politizál, csak csupán véleményt mond a mostani helyzetről, meg a „népmegváltó,diktátori hajlamokkal rendelkező” jelenlegi kormányfőről. Pedig dehogyis nem politizál. Szeret nagyon is politizálni, s ezt bizonyította az elmúlt évtized során, amikor miniszterként, majd miniszterelnökként komoly feladatokkal bízta meg a sors. Elég ha az elhíresült őszödi beszéd egy rövidke passzusát idézzük. „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldal hitét, hogy megcsinálja, hogy nyerhet, hogy nem lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem őhozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelem könyveknek, arra szarok, az egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint, egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat…” A jólneveltség, az úriemberség, a honatyákra korábban jellemző mértékletesség és tárgyilagosság hiányzik ezekből a megnyilatkozásokból. Valószínűleg a jövőben is ez lesz a gyakorlat, mi több, csak erősödhet a hangnem. Vulgáris vonalon…