Vélemény: Ingyen sör

Értem én Orbánt, mert ő a megalapozatlan állami juttatásokat, az irracionalitásokat kitermelő állami újraelosztást kritizálja, ám ennek ellenére nem gondolnám, hogy helyénvaló lenne „jóléti” államot emlegetni Magyarországon.

Orbán Viktor az Országgyűlés plenáris ülésén is hitet tett amellett, hogy a magyar emberek biztonsága, jóléte és gyarapodása a munkára alapozódjon. A miniszterelnök azzal érvelt, hogy korábbi (szocialista) kormányzatok ingyen sörrel és virslivel igyekeztek a társadalom politikai támogatását megszerezni. Bécsben a Világgazdasági Fórumon azt is mondta, hogy jóléti állam és jóléti társadalom helyett munka alapú társadalomra és gazdaságra (egy osztrák lapnak azt nyilatkozta, hogy "állásteremtő-államra") van szükség, amire Vona Gábor le is csapott annak firtatásával, hogy eleddig mennyire is volt (Orbán szerint) jólét Magyarországon. Vona Gábornak igaza van, mert Magyarországon, ebben az „egyharmados” országban, a hárommillió koldus egykor volt és a hárommillió szegény jelenkori országában nem igazán valósághű dolog „jóléti” államról beszélni. Értem én Orbánt, mert ő a megalapozatlan állami juttatásokat, az irracionalitásokat kitermelő állami újraelosztást kritizálja, ám ennek ellenére nem gondolnám, hogy helyénvaló lenne „jóléti” államot emlegetni Magyarországon. A skandináv szociáldemokraták által feltalált „jóléti” állam alapelve a „jólét mindenkinek” volt, amit azonban botorság lenne azonosítani az állampolgári lojalitás ingyen sörrel és ingyen virslivel történő megvásárlásával. A skandináv jóléti állam ráadásul történelmileg sikeresnek bizonyult: tény és való, hogy mindenkinek biztosítottak állampolgári jogon jólétet. De mikor is volt Magyarországon jóléti állam? Mikor is élt Magyarországon minden ember jólétben? Soha. Orbán Viktort (vagy kommunikációs tanácsadóját) azért nem értem, mert a rendszerváltás előtt és után a szocialistákat éppen azért lehetett joggal kritizálni, mert a Kádár-rendszerről mint „koraszülött” jóléti államról beszéltek. Persze el lehet vitatkozni a rendszerváltás előtti szociális állapotokról, a sokak, de nem mindenki által élvezett szociális biztonságról, a rendszer legvidámabb barakk jellegéről stb., de történelmi tévedés lenne a rendszerváltás előtti magyar szocializmust és a rendszerváltás utáni posztszocialista újraelosztást az ún. jóléti állammal közös nevezőre hozni. Emlékeim szerint a „koraszülött jóléti állam” szocialista propagandáját a fideszesek is bírálták, és első kormányzása végén Orbán Viktornak külön fejfájást okozott, hogy az MSZP és Medgyessy Péter a „jóléti rendszerváltás” programjával kampányolt ellene. És gondolom, Orbánék egyetértettek azokkal is, akik 2003. augusztus 20-án kifütyülték Medgyessy Péter miniszterelnököt, aki ünnepi beszédében a jóléti állam „végéről” szónokolt. A füttyök mögött ugyanis ott volt a cikkemben felvetett kérdés: hol is van itt jóléti állam? Orbánt azért sem értem, mert Gyurcsány Ferenc is vihart kavart 2004-ben azzal a megállapításával, hogy Magyarországon „nagy a jólét”, és ha emlékeim nem csalnak, ezt az ostobaságot a Fidesz a 2006-os választási kampányban ki is használta Gyurcsány ellen. Az a Fidesz, amely választási programjának azt a címet adta 1998-ban, hogy „Szabadság és jólét”. Nem vagyok a jólét ellen, senkinek a jóléte ellen, de még a jóléti állam ellen sem, csak úgy gondolom, hogy ebben az egyharmados országban, a „mélyszegénységben” élő százezrek, a putrilakó tízezrek és a dögkutakból evők országában nagyon nagy a felelőssége mindenkinek, aki nem létező jólétet ígér és soha nem volt jóléti államot kritizál. Ezért is állok hadilábon az ingyen sör hangoztatásával is. A metaforát érteni vélem, de úgy gondolom, hogy ezzel is csínján kell bánni. Többek között azért, mert az vesse az első követ az „ingyen sörből” élőkre, akinek nettó jövedelme nem nőtt több tízezer vagy százezer forinttal az egykulcsos jövedelemadóval, mely nettó jövedelemkülönbség felfogható – ugye – ingyen sörnek is… De emlékeztetnem kell arra is, hogy a Gyurcsány Ferenc és az SZDSZ bukása közös okainak egyike az volt, hogy „ingyen levest” emlegetve kampányoltak a Fidesz által „megszorításoknak” nevezett „reformpolitika” mellett. Én ebben az ideológiai és kommunikációs kavalkádban jól eligazodok, de tartok tőle, hogy a kisembereknek (á la MSZP) vagy szimplán az embereknek (á la Fidesz) nevezett csóringerek nem képesek felfogni, hogy történelmileg mihez van jussuk: ingyen leveshez vagy ingyen sörhöz?