Vélemény: Véleményszabadság

Sokan szemünkre is vetik, mi itt ez a kommentárliberalizmus? Hogy dúlhat itt a néha sértő véleményszabadság?

Hetente több vélemény lát itt napvilágot, de amióta a Vélemény rovat működik, csak találgatom: mitől függ az egy-egy íráshoz érkező (tartozó?) hozzászólások számának alakulása. Ne tessenek félreérteni, nem hiszem, hogy a kommentek mennyisége határozná meg a megjelent jegyzetek minőségét, ahogy a látogatottsági statisztikák az olvasói érdeklődés kiváltásának fokát mérik. De kétségtelen, hogy egyes (populáris?) témákhoz több, míg más, kevésbé, vagy kevesebbek által ismert kérdések feszegetéséhez kevesebb olvasói véleménynyilvánítás érkezik. Persze döntő jelentőségű az aktuális ügy társadalmi beágyazottsága: vannak mindenkit érintő, és fordítva, csak egyes csoportokat érdeklő gondolatmenetek. Más: nem konzultáltam szerzőtársaimmal a kérdés mibenlétéről, de úgy sejtem, van közöttünk olyan az off-line világból (a nyomtatott sajtóból) érkezett kolléga, akit kimondottan zavar, hogy véleményét (ugyanazon a felületen) véleményezhetik, egészíthetik ki. Megint mások kimondottan örülnek az őket tevékenységre sarkalló olvasói aktivitásnak, s ha úgy érzik, maradtak az anyagban elvarratlan szálak (új aspektusok merültek fel), sietnek azokat rendbe (a lezárhatóság állapotába) hozni. Mert bizony kialakulhat egyfajta, a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd a hozzászólásokban szerző és olvasó, illetve olvasó és olvasó között. Ezen építő jellegű kritikák, felvetések, kiigazítások, bátorítások, figyelemre intések és témajavaslatok teremtőek. Ezek a kommentek a figyelem közösségi fókuszálását szolgálják, ezért is hozták létre (a blogmotorok) fejlesztői e lehetőséget. Más kérdés mivé lett e szándék az úgynevezett trollok ügyködése nyomán. A trollnak a veszekedés, a zavar és a felfordulás a lételeme: ha vitába szállsz vele, csak a kedvére teszel. Ahogy a mondás tartja: ne kezdj birkózásba egy disznóval. Mindketten sárosak lesztek, de a disznó még élvezi is! Ha a vita gyalázkodássá vagy vandalizmussá fajul, akkor már könnyű a helyzet: az admin moderálhat, a szerkesztőség hitvallásának megfelelően rendet tehet a vitázó felek között. De nyilván nem ez a cél itt, hanem az eszmecsere, a vélemények szabad áramlásának biztosítása. Felmerül, mi a helyzet ha az esetlegesen kibontakozó vita hevében minket vélnek trollnak? Nos, a jó szándék feltételezése a legfontosabb: az emberek többsége nem rossz szándékkal érkezik a véleményformáló felületre. Ha minden kötél szakad, elég lehet néhány napra búcsút venni a témától, hátrébb lépni, így magunkban lecsillapodva jobb rálátást kapunk az eseményekre. (Itt kell megjegyezni még, hogy egy-egy topikba visszatérve – beesve - ne legyünk restek elolvasni a hozzászólásfolyamot, még akkor se, ha hosszúra nyúlt!) Persze vannak, akik nem vacakolnak ezzel és minden megnyilvánulásukkor más-más nicknévvel jelentkeznek be. Szívük joga, de nem elegáns, nem gerinces megoldás, ráadásul - véleményem szerit - csökkenti hozzászólásuk értékét. A beazonosítható felhasználók bejegyzésire könnyebb reagálnia a szerzőnek és a közösségnek egyaránt. Magam azokat becsülöm a leginkább, akik gondoskodnak beazonosíthatóságukról! Mert nincs az a kényszer, mely az álarc mögé búvó, csörtét kezdeményezőt igazolni tudná. A Facebookon például csak saját nevünk alatt szólhatok hozzá ismerőseink megnyilvánulásaihoz, nem is csoda, hogy kevés a személyeskedés. Lám,

csak e közösségi oldalon, több mint 2400 ismerőse van a SZEGEDma.hu-nak

, aki vállalja arcát és nevét. Sokan szemünkre is vetik, mi itt ez a kommentárliberalizmus? Hogy dúlhat itt a néha sértő véleményszabadság? Hát kérem, ha már a sajtószabadságot temetik, legalább sirathassák valahol, azok a valakik, akik ezt nagyon akarják!