Vélemény: Jólét, Szabadság, MDF

Szerintem a név nem kopott el, legfeljebb a mindenkori vezetés politikája miatt volt, van vagy lehet rossz bukéja a névnek. Amíg az MDF a jobboldalon tanyázott, a baloldaliak vegetatív idegrendszerére, a „szimpatikus” és a „paraszimpatikus” idegrendszereikre gyakorolt sokkoló hatást a névnek meghallása, ami alapjaiban módosult azzal, hogy Dávid Ibolya szembefordult Orbán Viktorral és a Fidesszel.

Az Országgyűlésből kiesett MDF egy politikai haláltusának tűnő folyamat után a teljes „megújulás” alternatíváját választotta, ami odavezetett, hogy a párt nevének (Magyar Demokrata Fórum) megváltoztatásáról is döntöttek. Az új elnevezés: Jólét és Szabadság. A változtatás előtt értetlenül állok. Pártok neveit akkor szokás és érdemes megváltoztatni, ha a korábbi név rosszul cseng a politikai piacon, avagy ha nem, az új név vonzereje nagyobb. Érthető ok lehet még, ha a párton belüli változások az értékek, elvek, programok, célok és társadalmi bázis terén olyannyira nagyok, hogy a régi név már komoly identitászavart okoz a párttagoknak és az elkötelezett szavazóknak. Rosszul csengene az MDF? Már akinek. És attól függ. Szerintem a név nem kopott el, legfeljebb a mindenkori vezetés politikája miatt volt, van vagy lehet rossz bukéja a névnek. Amíg az MDF a jobboldalon tanyázott, a baloldaliak vegetatív idegrendszerére, a „szimpatikus” és a „paraszimpatikus” idegrendszereikre gyakorolt sokkoló hatást a névnek meghallása, ami alapjaiban módosult azzal, hogy Dávid Ibolya szembefordult Orbán Viktorral és a Fidesszel. A párt a szocialista szavazók másodlagos preferenciájává nőtte ki magát, és az Őrtorony című folyóiratból ismert idillt (amikor az emberek, a tigrisek meg krokodilok is békében s barátságban élnek az üdvözülés után) idézte fel az, ahogy Dávid Ibolyát és az Ő nagyságát és bölcsességét tudták dicsérni annak ellenére, hogy az Államasszony (copy right by Ferenc Gyurcsány) mégiscsak a jobboldaliság és a konzervativizmus zászlaját lengette. Mondókámnak pont ez a lényege: Dávid Ibolyáék akármennyire is jártak be cikkcakkos politikai utat, s kokettáltak a baloldallal, MSZP-vel és SZDSZ-szel, mindvégig rákényszerültek arra, hogy a jobboldaliság és a konzervativizmus keretein belül pozícionálják magukat. Azért, mert az MDF elnevezéssel mást és másképpen nem tehettek. Az utolsó pillanatig az MDF volt a dávidi politikai irányvonal „brand”-je, márkajelzése. A baloldalon is csak az értékelte fel a dávidi MDF-et, hogy a párt jobboldali konzervatívként és konzervatív jobboldaliként állt be Orbán Viktor ledarálói közé. Még a „baloldali” Gyurcsány Ferenc leglelkesebb rajongóinak egyike, Debreczeni József is antallista konzervatív liberális szerepben állt be idén az MDF képviselőjelöltjeinek sorába. Gondolom, a mostani, Makay Zsolt fémjelezte pártvezetés az MDF jogutódjának tekinti a Jólét és Szabadság pártját, ezért kíváncsi lennék, hogy mit tennének, ha az - MDF-ből Dávid Ibolyáék által kizárt - MDF-alapító Lezsák Sándor és társai gondolnának egy nagyot, és a Nemzeti Fórum nevű szervezetüket átneveznék Magyar Demokrata Fórummá. Foggal-körömmel védenék azt a nevet, amitől végre-valahára megszabadultak? Nem akarok okoskodni, hisz Makayék nyilván ezerszer megfontolták a névfeladást és az új elnevezést, de kívülről nézve nem tűnik zseniális húzásnak a Jólét és Szabadság. Engem is a Fidesz 1998-as, Szabadság és jólét című választási programjára emlékeztet, de a látszat ellenére nem a fideszes stich zavar, hanem a fantáziátlanság, amit egyetlen esetben tudnék megérteni: ha Makayék nem a konzervatív-jobboldali szavazókat akarnák megnyerni, és továbbra is antifideszes vonalat követnének, mert akkor édes mindegy lenne bármilyen áthallás. Ám erről nincs szó: a pártvezetés egyre többször nyilvánítja ki a történelem kerekeinek visszaforgatását. A Fidesszel újfent rokonszenvező, vele szövetséget kereső párt persze kínálhatja a Fidesz sajátos alternatíváját a konzervatív-jobboldali szavazóknak, amivel az égvilágon semmi bajom nincs. És ennek része lehetne – bár nem szándékom tippeket adni –a Fidesz által 1994 és 1998 között felvállalt azon irányvonal felvállalása, ami – paradox módon – megalapozója volt 1998-ban a Lezsák vezette MDF és a Fidesz politikai szövetségének. Egyszerűbben fogalmazva, egy helycserés megoldásról van szó: mára a Fidesz a ’98 előtti MDF pozícióját foglalta el, a Jólét és Szabadság pedig bearaszolhat a Fidesz a ’98 előtti, szabadon maradt pozíciójába, mert – szerintem – arra van még politikai kereslet. Amire viszont nincsenek igazán vevők a magyar politikai piacon, az a Dávid Ibolya és Bokros Lajos által képviselt angolszász konzervativizmus. Akármekkora szakítás is történt Dáviddal és Bokrossal, ha megnézzük Jólét és Szabadság párt még mindig MDF néven és tulipános lógóval futó honlapját (

www.mdf.hu

), ott még mindig Bokros antifideszes és antiorbánista szószba mártott „neokonzervatív” programjával találkozunk. Egy olyan hitvallással, amit a konzervatív (?) és jobboldali (?) MDF-fel már semmilyen kapcsolatot nem tartó Bokros Lajos már „liberális” valamiként propagál a balliberális magyar sajtóban….