Ha a (vélhetően már új) legfőbb ügyész kéri majd a volt kormányfő mentelmi jogának felfüggesztését, szinte biztosra vehetjük, hogy az Országgyűlés őt nem csupán az ehhez szükséges kétharmados, de akár négyötödös többséggel is kiadja. A kormánypárti és a jobbikos képviselők szavazata eddig sem volt kétséges, de a névre szóló schifferi feljelentés fényében az LMP-seké sem.
Van, aki talicskával tolja, van aki (például Sándor, József, meg Benedek, esetünkben a Fülöp) zsákban hozza – de mit is? Maradjunk annyiban egyelőre, hogy a virtuális csontvázakat… Ugyanis múlt héttől Benedek Fülöp, a Gyurcsány-kormányok földművelésügyi államtitkára az eddigi legmagasabb szintű egykori állami/önkormányzati vezető azok közül, akiknek kezén messze hangzóan nagyot kattant a bilincs, már ha érdemes ebben a kontextusban szintekről beszélni. A kétes értékű elsőség sokáig Hunvald György kerületi polgármestert illette, majd ez a szint eggyel följebb, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesig emelkedett, de ha jóval visszább megyünk az időben, eljuthatunk egészen a kisgazda Szabadi Béláig, akinek személye nyolc év elteltével annyiban érdekes, hogy ugyancsak az államtitkári rangig vitte, s ugyancsak a földművelésügyi minisztériumban. Némiképp beleillik a sorba Szabó Zoltán (MSZP) is, aki még Szabadinál is régebben, a Horn-kormányban töltött be államtitkári funkciót, s aki egy több mint hatmilliós (!) illetéktelen mobiltelefon-használat, valamint az emlékezetes kerékbilincs-ügyek okán szerepel a Hunvald-féle vádiratban, amelyet az ügyészség éppen ma továbbított a Fővárosi Bíróságnak – ő azonban e terhére rótt cselekményeket nem államtitkárként követte el.
Az embereket természetesen elsősorban az érdekli: a kerek igazságot jelképező kerek malomkő végül hol áll meg, hogy ne kerteljek sokat: eljutnak-e „érdemben” a jogszolgáltató szervek a volt miniszterelnökig, az MSZP egykori elnökéig, avagy sem. Emlékezzünk: Gyurcsány jó pár ingatlanügyet megúszott immár (Altus-ügyek, Fittelina Kft., stb.), amelyek során alapos gyanú szerint valamelyik cége vagy épp közvetlenül ő maga az állami vagyon terhére gazdagodott, ám ezek, többnyire elévülés miatt, az ígéretes kezdetek után egytől egyik elhaltak. Egy hónapja, a kolontári tragédia utáni jogi iszapbirkózás kapcsán került be a köztudatba az a tény is, hogy a nevetségesen alacsony áron privatizált magyar alumíniumiparnak ő és családja az egyik fő haszonélvezője, igazi, „jogi szempontból támadhatatlan” fogást azonban úgy tűnik, az egyre kiterjedtebbé váló sukorói telekpanama kapcsán sikerült rajta találniuk azoknak, akik azt nagyon keresik. Nem is kellett sokat agyalniuk a derék nyomozóknak holmi ismeretlen tettes felkutatásával, mert Gyurcsány ellen ez ügyben, hivatali visszaélés miatt, meglepő módon névre szóló feljelentés (is) érkezett, ráadásul, még meglepőbb módon nem valamely fideszes vagy jobbikos képviselő, hanem maga Schiffer András (LMP) tollából. Az ügy azonban nyugdíjazás miatt átmenetileg nyugvópontra jutott. Igen, a Kádár-rendszerben és az azóta eltelt időben is töretlen karriert befutó legfőbb ügyész ugyanis decemberben nyugállományba vonul, s minden jel arra vall, hogy a jól megérdemelt pihenés előtt már fárasztó (vagy egyenesen kínos?) lenne számára ebbe a dologba belekeveredni. Helyettese egy azonnali kérdésre azt válaszolta a parlamentben, hogy a Sukoró-üggyel kapcsolatosan „a főügyészség vizsgálja egy mentelmi joggal érintett személy büntetőjogi felelősségét”, szóvivője viszont később azt állította, nincs ilyen kérelem Kovács Tamás asztalán – kizárásos alapon az tehát valamelyik fiókjában vagy a kalapdobozban lehet… Minthogy a mentelmi jog felfüggesztését kizárólag a legfőbb ügyész kezdeményezheti, helyettesének vagy valamely „mezei ügyésznek” erre nincs jogosítványa, valószínű, hogy a döntés a nem túl távoli jövőben Kovács Tamás utódjára marad – márpedig ha úgy dönt, hogy kezdeményezi, szinte biztosra vehetjük, hogy az Országgyűlés Gyurcsány Ferencet nem csupán az ehhez szükséges kétharmados, de akár négyötödös többséggel is kiadja. A kormánypárti és a jobbikos képviselők szavazata eddig sem volt kétséges, de a névre szóló Schiffer-i feljelentés fényében az LMP-seké sem.
Térjünk vissza a múlt héten „vasra vert” Benedek Fülöphöz, aki az ügyészség szerint jogosulatlanul szervezett protokollvadászatokat, más esetben a nemzeti földalapkezelővel fizettette ki saját facsemetéit. Minthogy ezek a milliárdos csalásokhoz képest hazánkban már nem is számítanak igazán főbenjáró bűnnek – bár kimerítik a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és magánokirat-hamisítás gyanúját -, egyes balliberális orgánumok megpendítették, hogy a volt államtitkártól a vádhatóság így akar információkat kicsikarni a sukorói telekcserék hátterét vizsgálván, magyarul: rá akarják venni, hogy mártsa be a volt miniszterelnököt, s persze, mellékesen az állami pénzen állami erdőben állami vadra „protokollvadászók” névsorára is kíváncsiak. Megvallom, ennyi csalafintaságot nem feltételezek ügyészeinkről, az esetnek inkább egy másik szálát tartom elgondolkodtatónak. Tavaly ősszel a Heves Megyei Bíróság első fokon Benedek Fülöpöt másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, mert a Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgató-helyetteseként hivatali hatalmával visszaélve járt el bizonyos állami földügyletekben. Minthogy az ítélet nem volt jogerős, azóta sem az, de Benedek az ügy folyományaképp pozíciójáról lemondott, az ártatlanság vélelmét hangoztatva az OTP-vezér Csányi Sándor dobott mentőkötelet régi vadásztársának, s még tavaly decemberben megtette kvázi főtanácsadójának: a bank egyik leányvállalata vezetőjévé nevezte ki és a pénzintézet új földhitelezési konstrukciójának kialakításával bízta meg. Tetszenek érteni: ha ez a kiváló agrárszakember akár csak egyetlen hónapig nem dolgozhatna a nemzet mezőgazdaságának felvirágoztatásáért, természetesen kizárólag magos beosztásban, bizonyára kevesebbet tojnának a dunántúli tyúkok, bojkottálnák a tejadást az alföldi marhák és az őszi árpa sem találná meg a kiutat a szeptemberben-októberben agyonázott jó magyar földből. (Mondanom sem kell, hogy Benedek azon a munkahelyen, ahol a másfél éves felfüggesztett börtönt érő tevékenységet folytatta, távozásakor felvette a szerződés szerint járó ötmilliós végkielégítést.) Csányi Sándor pedig, keddi sajtóhírek szerint, a jogerős ítéletig tovább folyósítja kipróbált vadásztársa vezetői munkabérét – ugye az ártatlanság vélelme… A tejtermelés alakulását pedig majd meglátjuk. „Jó példa” is akad: 2009-ben az előzetesben sínylődő Hunvald Györgynek majd’ egy esztendeig szorgalmasan utalták a 750 ezer forintos polgármesteri fizetését, pontosabban: munka(!)bérét.
Mindenesetre csüggedésre semmi ok, az elszámoltatás folyamata felgyorsulni látszik, csak úgy kapkodjuk a fejünket az elmúlt napok eseményeit látván. Múlt csütörtök: őrizetbe vétetik Benedek államtitkár; hétfő: a parlament megszavazza a legfőbb ügyész kinevezésére vonatkozó alkotmánymódosítást; kedd: megérkezik a bíróságra Hunvald-ügyben a vádirat. A további tempó persze kétséges: az erzsébetvárosi ingatlanpanamának az egykori polgármester mellett további 24 vádlottja van, maga a vádirat 121 oldal, míg a nyomozás iratai 46 ezer oldalt tesznek ki, s még a fokozott médiaérdeklődés (és enyhe társadalmi nyomás) mellett is évekig tartott, míg a jogszolgáltatás idáig eljutott. Tegyük fel, hogy a bíró napi ezer oldalt áttanulmányoz a nyomozati anyagból – ennyi szöveg elolvasása még egy friss agyú bölcsészhallgatónak is becsületére válik, hát még egy meglett korú jogalkalmazónak -, akkor éppen karácsonykor végez az olvasással, már ha nem tart pihenőnapot… Minden ironikus felhang nélkül, mit kívánhatunk hát az elszámoltatást végző jogászoknak, és, ha már a neve előkerült, a másodállásban a labdarúgó szövetséget irányító Csányi Sándornak, itt is, ott is minél hamarabbi eredményre várva? Igen tisztelt ügyész és bíró urak, ügyésznők, bírónők, elnök úr: hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.