Vélemény: Vérszegény jelentés a véres októberről

Az „egyszerű állampolgár” az „elszámoltatás” kifejezés alatt nem pusztán a történtek feltárását, felsorolását, hanem egész egyszerűen a vétkesek és a vétkek egymáshoz rendelését, majd a névre szóló büntetést érti. Nevet, bűnt, büntetést.

Harminc évesnél fiatalabb honfitársainknak, főleg, ha a születéskor várható életkor addigra Magyarországon is az európai átlaghoz emelkedik, igen jó esélyük van arra, hogy megérjék az ötvenhatos forradalom centenáriumát, így alkalmuk nyílik majd 2056-ban arra is, hogy az akkori, reményeink szerint felhőtlen és felemelő ünneplést összehasonlítsák az ötvenéves évfordulóval, mindazzal a borzalommal, ami 2006 októberében, egy Gyurcsány nevű helytartó országlása idején Budapesten történt. A Fidesz-KDNP elsöprő választási győzelme nem kis mértékben annak köszönhető, hogy ígéretet tett mindazok elszámoltatására, akik hazánk gazdasági és erkölcsi értelemben vett csődközeli állapotját előidézték, többek közt tehát azokéra is, akik a négy esztendeje szeptemberben-októberben történtekért felelősek. Hangsúlyozom, az „egyszerű állampolgár” az „elszámoltatás” kifejezés alatt nem pusztán a történtek feltárását, taxatív felsorolását, hanem egész egyszerűen a vétkesek és a vétkek egymáshoz rendelését, majd a névre szóló büntetést érti. Nevet, bűnt, büntetést. Az események látványosabb részét amúgy is mindenki ismeri, aki televíziós híradókat nézett vagy internetes híroldalakat böngészett akkor, vagy az azóta eltelt időben. A történtek feltárása két síkon kezdődött meg: kormányzati részről Balsai István egykori igazságügyi miniszter, Orbán Viktor személyes megbízottja, a parlament részéről pedig az emberjogi bizottság albizottsága kezdett vizsgálódni. Mindkettő igyekezett október 23-ára valamilyen eredményt felmutatni: Balsai a napokban egy részjelentést ismertetett a sajtóval, az albizottság pedig megalkotta végleges jelentését. Meg kell valljam, bennem már maga az elnevezés, „A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottság” is ambivalens érzéseket ébreszt. Jogilag persze a megfogalmazás rendben van, hiszen jogsértés az is, ha valaki tilosban parkol, meg az is, ha előre megfontolt szándékkal embert öl, esetleg egy nemzeti ünnepen parancsra vagy parancs nélkül, véletlenül vagy szánt szándékkal kilövi egy békésen ünneplő embertársa szemét. Az is igaz, hogy amikor egyes elállatiasodott rebiszesek földön fekvő, magatehetetlen embereket rugdostak a kamerák előtt, az „a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértés” volt, de azon túlmenően, és elsősorban: közönséges bűncselekmény. Átrágva magam az albizottság 21 oldalas jelentésén, hiányérzetem fokozódott. Kissé vissza is kell fognom magam, amikor e jelentést minősítem, mindenesetre annyit le kell szögeznem, hogy az vélhetően azért sikerült ilyen jogászkodóan „lájtosra”, mert az alapvetésével volt baj. Javaslataik elején ugyanis leszögezik: „Az albizottság tagjai többször hangsúlyozták, hogy még az elmaradt felelősségre vonásoknál is fontosabb cél, hogy az, ami 2006 őszén történt, soha ne ismétlődhessen meg”. Nem, kérem szépen, nem fontosabb. Az elsődleges választói akarat a felelősségre vonás volt, a másodlagos cél pedig, hogy az akkori történések ne ismétlődhessenek meg, ez viszont elsősorban nem a törvények szigorításával érhető el – hiszen éppen arról szól a vizsgálat, hogy kik és hányszor hágták át az éppen hatályosakat -, hanem úgy, hogy a magyarok sem választás útján, sem másképp nem engednek többet hatalomra olyan politikai kalandorokat és bűnszövetkezeteket, mint azt 2002-ben, 2006-ban és 2009 tavaszán tették. A nyolctagú albizottság munkáját - melyben az MSZP nem vett részt, mert azt vélelmezte, hogy prekoncepciók alapján szerveződött - a fiatal, agilis fideszes ügyvéd, Gulyás Gergely elnök irányította, Ékes Ilona (Fidesz) és Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) alelnökök segítségével; a testület tagja pedig Balog Zoltán, Csöbör Katalin, Wittner Mária (Fidesz), Varga László (KDNP) és Szabó Timea (LMP) volt. Még nyár elején Balog Zoltánt Révész Máriusz (szintén Fidesz) váltotta – vele kapcsolatosan lehetséges igazán megvilágítani az MSZP és a párthoz közeli sajtó illetve média hozzáállását az ügyhöz: történt, hogy midőn eleget tett az ATV meghívásának, a stúdióbeszélgetés ideje alatt szinte nem is engedték érdemben megnyilvánulni, Kálmán Olga ugyanis végig azon rugózott, hogy etikailag összeférhetetlen-e a képviselő bizottsági tagsága. Tetszenek érteni: videofelvételek tucatjain látszik, ahogy a földön fekvő korábbi ünneplőkbe minden, azonosító nélküli rendőr belerúg egyet, amelyik éppen arra jár, kamerák mutatják a vérző fejű képviselőt is, aki egyébként idős szüleit ment megkeresni a kiszorított-beszorított tömegben, és láss csodát, valakinek az a legfőbb problémája, hogy ugyanez a képviselő miért tagja a feltáró bizottságnak. Hát ki, ha nem ő? A jelentés megszavazásakor egyébként a bizottság egyik alelnöke sem volt jelen, Wittner Mária pedig megbízottjával helyettesítette magát – Gaudi-Nagy állítása szerint azért nem, mert még nem végzett 18 oldalas jelentés-kiegészítésével, ami így aztán nem is képezi részét a végleges szövegnek. Akárhogy is történt, a képviselő hatalmasat hibázott – nem tudni, az ilyes esetekre igencsak kényes pártjának frakcióvezetője sújtja-e emiatt valamely szankcióval -, hiszen a Civil Jogász Fórum egyik prominenseként, Morvai Krisztinával együtt múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy e 2006-os „sajnálatos események” mindvégig, négy éven át a közbeszéd tárgyai maradtak, s az sem titok, hogy ebbéli vizsgálódásaik és szerepvállalásuk nagyban elősegítette, hogy a Jobbik négy év alatt mikropártból a parlament harmadik legnagyobb politikai erejévé vált. Ha már Gaudi-Nagynál tartunk: érdemes megemlíteni, hogy az alkotmányügyi bizottság elé vitte a büntető törvénykönyv egyik passzusának módosítását, amely szerint egy és három év közötti szabadságvesztés terhelné azt az állampolgárt, különös súllyal a közszereplőt, aki önhibájából nem jelenik meg valamely parlamenti bizottság színe előtt, ha oda beidézik. Ezt az előterjesztést azután tette, hogy Gyurcsány és Szilvásy urak pofátlan távolmaradásukkal alázták meg a legfőbb népképviselet egyik intézményét. Az országgyűlés honlapjára a bizottság október 11-i ülésének jegyzőkönyve még nem került föl, így kénytelen vagyok az érintett képviselő sajtóközleményeire hagyatkozni: leszavazták a javaslatot az MSZP-sek, a Fideszesek pedig tartózkodtak, így az nem került a T. Ház elé. Répássy államtitkár szerint azért, mert egy nagyobb módosító csomag részét képezi majd – ami nyilván logikus, de két rossz üzenete mégiscsak van: fent nevezett urak továbbra is szankció nélkül packázhatnak bármilyen parlamenti bizottsággal, másrészt az a tévképzet is kialakulhat, mintha a javaslatot nem igenlő képviselők falaznának Gyurcsánynak és Szilvásynak – a Jobbik természetesen így kommunikálta az ügyet. Visszatérve a jelentéshez. Egyértelmű dolog, ahhoz ma már nem szükséges sem politikai, sem semmilyen bátorság, és különösebb éleslátás sem, hogy kijelentse valaki, esetünkben egy parlamenti albizottság: a 2006-os atrocitásokért Gyurcsány Ferenc az első számú politikai felelős, hiszen ezt - még ha szavazói nem is – már ő maga is tudja. Fontos lehet, de mégis kicsit megmosolyogtató az ajánlások közé fölvenni, hogy ezentúl a Venyige utcában meg más börtönökben hat hónapig méltóztassanak megőrizni a belső kamerák felvételeit… A jelentéstől a legtöbben elsősorban azt vártuk, hogy a személyi felelősséget firtassa, ha megállapítani minden esetben nem is tudja. Gyurcsány Ferenc, kettőspont, ezt cselekedte, ennek ez lett a következménye, ezért ez meg ez jár. Gergényi Péter rendőrfőkapitány, kettőspont, Boglyasovszky Csaba börtönparancsnok, kettőspont, etc., etc. A forradalom emléknapján, a nemzeti ünnepen ideje volna végre komolyan venni a forradalmat. Azt, ami 1989-90-ben elmaradt, de amely tankok és dobtáras géppisztolyok nélkül, békésebb eszközökkel talán még megvívható.