Vélemény: Ez a harc lesz a végső?

A Fidesz-KDNP szavazók pedig olyannyira hittek az országos trendekben tettenérhető változásban, hogy ismét „sokan voltak, mégis kevesen” ahhoz, hogy Botka László székébe B. Nagy Lászlót ültessék, de mégis elegen ahhoz, hogy a város irányításra a kormánypárti pártszövetségnek adjanak kellő felhatalmazást.

Szeged választott. A választás eredménye ismert. Az eredmények magukért beszélnek: minden politikai szereplő a saját szája íze szerint magyarázza a kapott „elégséges” bizonyítványt, a város jövőjéért aggódók csupán a Zöld Baloldal jelöltjeit buktatták meg. A Jobbik és a Lehet Más a Politika örülhet, hogy képviselői hellyel rendelkező formációvá vált a torony alatti megyeszékhelyi közéletben, ők „felső osztályba léphettek”, kipróbálhatják magukat az önkormányzati képviselői létben, annak minden várható gyötrelmével, felelősségével és szépségével. (S ebben szavazóik bizalmából nem tértek el az országos trendektől, esetükben semmilyen meglepetésről nem beszélhetünk, hacsak a jobboldali radikálisok szegedi polgármesterjelöltjének váratlan visszalépését nem számítjuk ide!) A Fidesz és a MSZP helyi delegáltjai pedig egyaránt a közepesnél gyengébben szerepeltek, hiszen mindkét oldal az elmúlt nyolc év eredményeire apellálva a „mindent, vagy semmit” jegyében kampányolt. Hogy az elért választói támogatás mihez lesz elégséges, kiderül (a nem is olyan közelinek, vagy a nagyon is távolinak tetsző jövőben). A jó szereplés fogalmát kimerítő „győzelemben” talán a szocialista szavazók és támogatottjaik hittek kevésbé, míg a kormánypártiak bíztak inkább. Ez a szavazatszámokban tettenérhető. Bizonyos vagyok abban, hogy Botka László és kampánystábja jobban motiválta „hadra fogható” embereit: egyrészt ebben rutinosabb versenyzők, másrészt kommunikátoraik pontosabban tudták behatárolni az általuk „megszólítani”, befolyásolni kívántak körét. (Vegyük tudomásul, hogy Szeged azon települések közé tartozik, melyekről kimondható, hogy az önkormányzat a legnagyobb munkaadó, illetve a legnagyobb megrendelő és támogató! Elég volt hatásosan megfélemlíteni a jelenleg munkával, megrendeléssel, ilyen-olyan támogatással bírók nem jelentéktelen körét, hogy amennyiben Botka László nem kezdheti meg harmadik polgármesteri ciklusát, heteken belül „mindennek, mind ennek” vége lesz, a viszonylagos jólétből a szocialista klientúra tagjai mind, hiánytalanul koldusbotra jutnak.) A megmentő megmentésének üzenete azonban felemás célt ért: Botka Lászlóra többen szavaztak mint csapatára, így fordulhatott elő hogy a „városvezető” jelenleg nem rendelkezik a város vezetéshez elengedhetetlen többséggel. A Fidesz-KDNP szavazók pedig (a fenti makacs tényeket ismételten figyelmen kívül hagyva) olyannyira hittek az országos trendekben tettenérhető változásban, hogy ismét „sokan voltak, mégis kevesen” ahhoz, hogy Botka László székébe B. Nagy Lászlót ültessék, de mégis elegen ahhoz, hogy a város irányításra a kormánypárti pártszövetségnek adjanak kellő felhatalmazást. „Lehet, hogy a polgármester lesz az az ember, aki ünnepnapon felhúzza szép ruhában a zászlót a község főterén – és máshoz hozzá sem szólhat?” -

kérdi keseredetten

egy a politika jelen állapotát másként értékelő ismerősöm, de mondata telitalálat, a szegedi helyzetet illetően. A Délmagyarország főszerkesztő-helyettese jegyzetében pedig azt kérdi a Fiatal Demokraták Szövetségének 1990-es helyhatósági szlogenjét idézve, hogy „Mi lesz itt?”, majd arra jut, hogy „komoly együttműködésre vannak kárhoztatva a felek”, (mert különben) „a szegedi emberekben működésbe lép az önérzeti tényező, és mindenkit kidobálnak az ablakon.” Én meg azt kérdem az

Internacionáléval

, hogy „ez a harc lesz a végső” a nemzeti együttműködés szellemében? Az MSZP romokban hever, utóvédharcokat folytat még Szegeden. A kormánypártok helyi erői felőrlődni látszanak eddigi szereplésük bűnbakkeresése okán... Nem kétlem, hogy az alakulóülésig hátralévő időben Botka László minden praktikát (kecsegtetést és fenyegetést) bevet hatalma megtartása (szavajárásában: a város, a szegediek) érdekében, és igyekszik kormánypárti ellenzéke körében elhitetni, nincs más út, csak a botkai. Kérdés, mit szólnak ehhez a Fidesz-KDNP tagjai, aktivistái és szimpatizánsai, országos pártvezetésükkel egyetemben és nem utolsósorban, frissen megvállasított képviselőik, akiket nem osztozkodni küldtek a sárga házba, hanem... Vagy továbbra is a „nyúl viszi a puskát” Szegeden?