Vélemény: Dögkeselyűk térvesztése

Egymást érik az országban és határainkon kívül a jótékonysági rendezvények, amelyek elsődleges célja a károsultak támogatása, az otthonteremtés, hogy a hamarosan beköszöntő hideg időjárás ne okozzon még nagyobb kárt, esetleg emberveszteséget. Ugyanakkor a fővárosban egy levitézlett politikus új párt szervezésén fáradozik.

Hogy mekkora katasztrófa érte az országot az ajkai vörösiszap-kitörés által, azt immáron nemcsak a honi, hanem a külföldi sajtó érdeklődésével is lemérhetjük. Szinte naponként jelenik meg egy-egy cikk az ismert és mérvadónak nevezett nemzetközi sajtótermékekben, de rendszeresen foglalkozik a tragédiával a rádió és a televízió is. Megismerik Ajka, Kolontár, Devecser és a környező települések nevét. Erre mondhatjuk, hogy: bár ne ismerték volna meg! Legalábbis ilyen vonatkozásban. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a jóérzésű emberek azonnal reagálnak a hírre és igyekeznek segíteni a szerencsétlen bajbajutottakon. Itthon és külföldön egyaránt. Nemcsak a kormány, az egyház és a különféle karitatív institúciók tesznek lépéseket a helyzet jobbítása érdekében, hanem azok a magánszemélyek is, akik átérzik a segítségnyújtás fontosságát, a „kétszer ad, ki gyorsan ad” alapján. Persze, most sem múlik el az ilyen országos tragédia újabb szégyenfoltok nélkül. Kezdődött azzal, hogy a katasztrófát okozó cég teljhatalmú urai előbb az esőre fogták a tározó meghibásodását, utána a talaj összetételének megváltozása (!) volt az iszap kitörését kiváltó ok. Az egyértelmű mellébeszéléssel párosult azonban egy olyan erkölcsi nihilizmus is, amelyet csak a magát mindenek és mindenki fölött érző dölyfös ember magatartásából eredhet: ők ugyan sajnálják a történteket, de senkitől sem kérnek bocsánatot! Ugyanakkor hajlandók kifizetni az iszapáradatban elhunytak temetési költségeit. Ezt az arcátlanságot talán a civilizáltság legalacsonyabb fokán sem követik el. De nálunk igen. Akkor, amikor eddig 8 ember halálát okozta a cég mohó nyereségvágya és környezetére veszélyes tározó elhanyagolása. Az átszakadt tározóból kiáradt mintegy hétszázezer köbméter vörösiszap Kolontáron 40 lakóházat és 2 önkormányzati épületet, Devecseren 250 magánházat, Somlóvásáron 12 ingatlant tett a földdel egyenlővé vagy lakhatatlanná, a környéken több száz hektár termőföldet – Isten tudja, meddig – terméketlenné, a folyók, patakok vizét pedig holttá. A cégvezetők természetesen nem mertek megjelenni a falugyűléseken, szembenézni a kárvallott, egész életük munkáját néhány óra alatt elvesztett emberekkel: néhány nap elteltével közleményben kértek bocsánatot az érintettektől. (Nem csoda, hogy a Parlamentben szinte egyöntetű taps kísérte azt a bejelentést, amikor a kormányfő közölte – őrizetbe vették a Mal Zrt. cégvezetőjét…) Gyűlik a segély a kolontáriaknak, a devecserieknek. Eddig nem tapasztalt szervezettséggel folyik az elosztása, természetesen azoknak, akik a legjobban rászorulnak. De itt is jelentkeznek a zavarosban halászók. Csúnya, de mégis inkább a dögkeselyűk kifejezéssel illetném őket. Hamis papírokkal pénzt gyűjtenek az ország több részén, károsultként tüntetik fel magukat, hamis személyi okmányokat lobogtatnak. Olyan piti csalók is beállnak a sorba, mint az a néhány Devecser környéki faluból érkezett ember, akik negyvenes éveiket tapossák, erejük teljében lévők, dolgozhatnának bőven. Nem, ők tartották a markukat és kaptak is néhány szatyornyi tartós élelmiszert, tisztálkodási szereket, egyebet. Igaz, már a buszváróban lefülelték őket. Társuk a devecseri plébánián kért és kapott mintegy 70 ezer forint értékű segélyt, természetesen ő sem az iszap-kitörés áldozata. Kattant a bilincs a csuklóján. Lehet, hogy ez meg is akadályozza vagy legalább csökkenti majd az ilyen és hasonló bűncselekmények térhódítását a katasztrófa sújtotta területen. Más. Egymást érik az országban és határainkon kívül a jótékonysági rendezvények, amelyek elsődleges célja a károsultak támogatása, az otthonteremtés, hogy a hamarosan beköszöntő hideg időjárás ne okozzon még nagyobb kárt, esetleg emberveszteséget. Ugyanakkor a fővárosban egy levitézlett politikus új párt szervezésén fáradozik. A „rendszerváltással azonos értékű esemény” szervezője nem mást, mint az ország egykori miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc. Október 23-án tervezi a zászlóbontást, híveinek pedig kiadta az ukázt: járuljanak hozzá az alakuló gyűlés költségeihez, ki száz, ki több száz forinttal…Gyomorforgató megnyilatkozás. S hogy mennyire az, mindennél jobban bizonyítja párttársainak, köztük Mesterházy Attila pártelnöknek, az elutasító szavai. Javasolták a pojácastílusáról ismert politikusnak, hogy inkább valamelyik pártszékházban tartsa „történelmi” gyűlését, az nem kerül semmibe! Jellemző a szocialista milliárdos szociális érzéketlensége, a bajba jutottak iránti részvétlensége. Valószínűleg sokan emlékeznek még az ázsiai cunami által előidézett szörnyű tragédiára. Az Indonéziát és környékét 2006. december 26-án ért borzalmas szökőár mintegy 230 ezer emberéletet követelt. Magyarország akkor is összefogott, gyűjtött, segített. A karitatív szervezetek már útnak indították segélyeiket és szakembereiket, amikor az akkori miniszterelnök a televízió nyilvánossága előtt komikusan patetikus arckifejezéssel próbálta előadni, hogy mennyire együtt érez a borzalmas katasztrófa áldozataival. A sajtónyilvánosság előtt tartott beszélyét látványos fogással zárta: felajánlotta a magával hozott 2 (azaz: két) takarót a cunami áldozatainak... Mennyi magyar embernek kellett szégyenkeznie miatta! Így hát nem is kell csodálkoznunk azon, hogy Gyurcsány Ferencnek most komolyabb gondjai vannak, mint az ajkai iszaptározó meghibásodása miatt tönkrement emberek megsegítése. Vannak természetesen biztató jelenségek is e tragédia szanálása kapcsán. A magyar kormány és a Parlament korábban nem tapasztalt határozottsággal intézkedett, a karitatív szervezetek és a hatóságok összehangoltan végzik a munkájukat a katasztrófa sújtotta területen. Mindössze néhány nap alatt felépült az a védőgát, amely megakadályozhatja az esetleges újabb kitörés által előidézendő tragédiát és megvédi az emberek életét, vagyonát. (Kérdés: több évtizeden keresztül nem épülhetett volna meg egy nem ideiglenes, hanem állandó biztonságot nyújtó fal?) Biztató az is, hogy tudatosul a társadalomban: immáron a milliárdosok sem úszhatják meg vétlenül hanyag, bűnös tettük következményét – a felelősségre vonást. Merthogy minden normális közösségben ez így van rendjén.