Összefogyi Szegedért, avagy villámcsődület II.

Bár már pár ezer éve ismert, hogy még a Tisza mentén sem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, Szegeden a fiúk dicséretes eltökéltséggel mégis megpróbálkoznak az egykor sikeres recept újbóli alkalmazásával. Egy láda Törley pezsgőben hajlandó vagyok fogadni bárkivel, hogy a „városépítő elképzelések” legfőbb letéteményese az első pillanatokban a nyílt színen tanácstalannak mutatkozó akadémikusok és vezérigazgatók szerint a Magyar Szocialista Párt Csongrád megyei elnöke, Botka László lesz.

Az esemény súlyának megfelelően mára már kevesen emlékeznek rá, hogy az idei országgyűlési választások két fordulója között a vesztes szegedi baloldal az általuk átszabdalt Lófara terének demonstratív átadása előtt flash mobot, internetes gyorstoborzást, avagy újkeletű magyarítással villámcsődületet hirdetett, piknikezzünk együtt reggel címmel. A lehűlt térburkolaton való eseményre annak rendje s módja szerint meg is jelent „spontán” 6-8 fiatal, akik a hideg kövezetre terített pokrócaikon próbálták felidézni a

Szinyei Merse

megfestette Majális általuk talán kevéssé ismert, és egyáltalán nem a kikövezett térre való hangulatát. Mindenesetre néhány propagandacikkre és -fotóra jó volt e kevéssé életszerű megmozdulás. A menetrendszerű második fordulós szocialista vereség után a jobboldali elfogultsággal nem vádolható Élet és Irodalomban megjelent választási értékelések szerint az MSZP-sek a komplett agyhalál állapotában vannak. E megjegyzésre a szegedi Botka-kampánystáb sem kíván rácáfolni, és a polgármesteri konyha félhomálya újabb szellemi sziporkával örvendeztette meg a szegedieket. Az új gyorstoborzás eredménye az Összefogás Szegedért néven létrejövő új civil szervezet. Megalakulásukat

Pálmai Antal

, a Medikémia Zrt. elnöke, többszörös szocialista országgyűlési képviselőjelölt jelentette be. Szerinte pártoktól függetlenül kívánnak küzdeni Szeged még szédületesebb közeljövőbeni fejlődéséért. Az új villámcsődület a korábbitól néhány méterre az önkormányzati tulajdonú Reök-palota kávézójában mutatkozott be. Bár

Vajda Júlia

színésznő a baloldal által delegált kulturális bizottsági tag, kissé dodonaian a változások támogathatóságáról beszélt, az összesereglett harcostársak talán e kisiklást is érzékelve siettek leszögezni: szinte a kőkorszak óta nem tapasztalható szegedi fejlődésnek folytatódnia kell! Szükséges még egy ciklus, hogy a MŰ még jobban kiteljesedhessen. A lelkesedés nem ismert határokat. A derék alapítók között volt, aki geometriából buktatta meg önmagát, mondván a Lófara áthelyezését nézve számára nem megmondható, hány méterrel került arrább a szobor. Egyúttal sajnálkozott, hogy nem volt olyan „józan” civil hang, ami a gaz városvédőkkel szemben felléphetett volna a szerinte felesleges perpatvarban. A civil egyletteremtők ismertebbjének politikai hovatartozása kissé egysíkú: volt, akit a párttitkári létbe hajszolt az MSZMP, másikuk korábbi kormánypárti kampányarcként az MSZP-s politikusok meghívottjaként vett részt az országgyűlés alakuló ülésén. Jól szervezett civilként rögvest honlapocskával is jelentkeztek, majd gondolván a számukra is oly kedves idősebb, még kevésbé netfüggő korosztályra, a civilekre oly jellemző forrásbőséggel pár tízezer színes szórólapon tájékoztatták Szeged népét fontos megalakulásukról. A korszellemhez igazodó narancssárga fejléc alatt leszögezik: „nem célunk a választásokon önállóan indulni, de (…) célunk, hogy legjobb tudásunknak megfelelően segíteni tudjuk közös döntésünket is: kire szavazzunk, kit támogassunk 2010 őszén.” Végre csak kibökték, hogyha nem is önállóan, de azért mégis szerepük az, hogy azon a fránya őszi önkormányzati választáson szerintük a LEGMEGFELELŐBB folytathassa. A névadás akár archaikusnak is tekinthető, hiszen 2002-ben olyan ’civil’ erők választási szövetsége, mint az MSZP, SZDSZ, Centrum Párt, MSZDP jegyezte az Összefogás Szegedért nevet. Idén sem lesz ez lényegesen másként. Bár már pár ezer éve ismert, hogy még a Tisza mentén sem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, Szegeden a fiúk dicséretes eltökéltséggel mégis megpróbálkoznak az egykor sikeres recept újbóli alkalmazásával. Egy láda Törley pezsgőben hajlandó vagyok fogadni bárkivel, hogy a „városépítő elképzelések” legfőbb letéteményese az első pillanatokban a nyílt színen tanácstalannak mutatkozó akadémikusok és vezérigazgatók szerint a Magyar Szocialista Párt Csongrád megyei elnöke,

Botka László

lesz. Lelki szemeink előtt már láthatjuk, amint előbb az egykori városházi SZDSZ-esekből verbuválódott Szabad Városért Egyesület nyújtja ki összefogó civil kezét, majd miután

Apró Juhász János

szittya gyülekezete más feladatot kap, bekövetkezik a nagy pillanat, Botka László is szemérmes menyasszonyként elrebegi az igent. Mindannyian lázas izgalommal várjuk: vajon mikor fog az összefogás élére állni? Természetesen párttársai civil felkérésére, a városi napilap törzscsörgetőinek óhajára.

Gárdos Ferenc