Obama iraki statisztikája

Barack Obama most azt mondja, Irakban már olyannyira megszilárdult a társadalom, hogy képes maga is megbirkózni a nagyobb nehézségekkel. Így azután ki is vonja a felesleges haderőt az országból, szeptembertől mindössze 50 ezer katona teljesít majd szolgálatot Irakban, tevékenységük pedig a hadszíntérről a civil területre tevődik át.

Bizonyára sokan emlékeznek még azokra a televíziós híradásokra, amelyek 2003 tavaszán készültek és Irak amerikai megszállásának sikertörténetét mutatták be az ámuló, csodálkozó nézőknek. Merthogy gyakran élő adásban láthattuk – természetesen az amerikai hírcsatornákon –, hogy a miként bombázzák a stratégiailag fontos városokat és nyomulnak előre az USA rettenthetetlen katonái. Különösen az esti támadások keltette az emberben valami misztikus félelmet, hiszen egy-egy bomba becsapódása után akkora világosság keletkezett, hogy egész Bagdadot nappali fényben lehetett látni… Az immáron hét évvel ezelőtti képek lassan kifakulnak az emlékezetünkben, csakúgy, mint a közben látott – s időnként ma is látható – szörnyű merényletek, amelyek a „demokrácia-csinálás” folyamatában történtek/történnek. Ismeretes, hogy az amerikaiak azért támadták meg az ázsiai országot, mert azt állították, hogy

Szaddám Huszein

rezsimje atombombát gyárt és ezáltal veszélyt jelent közvetlen szomszédaira, de az egész világra is. Szaddámot és legközelebbi munkatársait szép lassan begyűjtötték, egyeseket kivégeztek, másokat bebörtönöztek, az atombombáról szóló fáma megdőlt, de az amerikaiak (NATO-szövetségeseik hathatós támogatásával) továbbra is maradtak Irakban – a már fentebb említett demokrácia megteremtése érdekében. A megszállást követő években fennen hirdették azt az azóta már megdőlt doktrínát, miszerint ebben az országban is megvalósítható a nyugati mintájú társadalmi berendezkedés és a demokrácia. Az iraki nép viszont nem kérte ezt a modellt, szeretett volna és szeretne ma is, a maga megszokott életvitele szerint berendezkedni, élni családi, közösségi életét. Ennek érdekében és céljából áll ellen azoknak az erőszakos törekvéseknek, amelyek „be akarják törni” az iraki társadalmat, és minden áron amerikai vagy nyugat-európai civilizációs értékeket meghonosítani ebben az ázsiai államban. Ez az ellenállás sokba került és kerül ma is a „demokrácia alkotóinak”, hiszen 2003 márciusa óta több mint 4 ezer amerikai katona esett el Irakban, a civil áldozatok száma pedig felbecsülhetetlen! A híradások ugyanis nagy előszeretettel foglalkoznak a helyi „terroristák” támadásaival, az elesett és megsebesült katonákkal, ám jóval kevesebbet a helyi lakosság elleni atrocitásokkal és az ottani emberveszteséggel. Azt tudjuk, hogy a 4 ezer amerikai katonán kívül mintegy 30 ezren megsebesültek a 7 év alatt, s azt is, hogy 736 milliárdot költöttek eddig a reméltnél jóval veszélyesebb kalandra…

Barack Obama

elnök a közelmúltban a rokkant amerikai veteránok előtt tartott beszédében kijelentette, hogy augusztus 31-e után többé nem vesznek részt harci cselekményekben. Ez választási ígéreteinek egyike volt, s most emlékeztetnie kellett a társadalmat arra, hogy ő következetesen be is tartja ezeket az ígéreteket. Azonnal elő is hozakodott azokkal az impozáns számokkal, amelyek nemcsak a veteránokat, hanem a népet is elkápráztatják: több mint 20 ezerrel kevesebb katona szolgál ma külföldön, mint amikor átvette a hivatalát! De azt hozzá tette-e, hogy ez szám most mekkora, arról nem szólnak a híradások. Tegyük mi hozzá: jelenleg mintegy 146 ezer amerikai katona teljesít (harci) feladatot Irakban és Afganisztánban. Ez valóban kevesebb, mint tavaly januárban, amikor Mr. Obama átlépte a Fehér Ház küszöbét és megkezdte elnöki mandátuma kitöltését. Abban az időben ugyanis 177 ezer jenki próbálta meghonosítani az igazi demokráciát, amelyet csakis a nyugati recept alapján lehet létrehozni… (Igaz, ehhez el kellene fogni végre

Oszama bin Ladent

, aki az amerikaiakra valóban tragikus kimenetelű 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta nem került a látókörükbe, sőt, gyakran fenyegetőzik, üzeneteket küld a nyugati hatalmaknak.) Egy dologról sosem esik szó sem az amerikai elnök, sem szövetségeseinek Irakkal kapcsolatos fejtegetéseiben: az olajról. Márpedig ez az ország (még mindig) igen gazdag fekete aranyban, de miután a háború gazdaságilag padlóra küldte, nem tudja kiaknázni e természeti kincsét, s kamatoztatni a saját javára. Nos, itt vannak a nyugati országokból érkezett barátaik, akik szívesen segítenek. Ebben is. Nemcsak a demokrácia megteremtésében. De immáron a saját érdekükben… Barack Obama most azt mondja, Irakban már olyannyira megszilárdult a társadalom, hogy képes maga is megbirkózni a nagyobb nehézségekkel. Így azután ki is vonja a felesleges haderőt az országból, szeptembertől mindössze 50 ezer katona teljesít majd szolgálatot Irakban, tevékenységük pedig a hadszíntérről a civil területre tevődik át. Hogy miért? Az amerikai elnök szerint „még mindig vannak emberek, akik bombákkal és golyókkal akarják megszakítani a haladást. Könyörtelen igazság, hogy még mindig nem látni az amerikai áldozatok végét Irakban.” Ez utóbbiban tényleg igaza van. Mi viszont tegyük még hozzá, hogy: az irakiakét sem.