Annyi baj legyen!

Nincs más dolga hát mint felhalmozott vagyonocskájából éldegélve kivárni, hogy az annyi bajnak annyi baja legyen, hogy őt – az önkéntes száműzetést választót - visszahívja a megtévedt nép az ország élére, az Orbán helyére.

“Mindenkinek annyi baja van, /Az annyi bajnak annyi baja van, /Hogy annyi baj legyen.” Három híján 30 éve, hogy bakelitre kerültek ezek a szavak az AE Bizottság ténykedésének nyomán. Mert akkor ezt (mint sommás kritikai hangot) már ki lehetett nyögni. A cenzorok már annyira nem figyeltek oda, vagy talán szó szerint ugyanezt gondolták, ezért hagyták: annyi baj legyen, nehogy már ebből is baj legyen! Mindez csak azért jut eszembe, mert mostanában sokat hallani az elmúlt húsz évről, az ezen idő alatt ezért-azért elszalasztott lehetőségekről, mert hogy ennek folyományaként most szinte ott tartunk, ahol akkor, azért, amiért. Csakhogy (az idézet mondanivalót felelevenítve) az embernek olyan érzése támad, hogy nem húsz az a harminc: a késő kádári éra mentalitása köszön itt vissza, nem a „rendszerváltás” feelingje ez, hanem az áporodott „cocializmusé”,

amelynek a lényege

a konkrétumok kimondásának tilalmán és a mellébeszélésen alapult. És az a fiatalember, aki akkoriban volt pont KISZ-titkár Pécsett, a

Fletó

, „hivatalból” hallja, hogy a zenekar elmondja magáét a klubban, és hagyja mert tudja, hogy ez jó lesz neki, (még pontosan nem is tudja hogyan, de tudjuk milyen, amikor ott bizsereg az ember tenyerében valami, azt mondják pénz lesz belőle) mert miközben mi ellenzékieskedünk, ő már a hatalmát építi ki, készül átmenteni, kapcsolatrendszerét, jó helyen jókor levőségét vagyonosodásra váltani, majd kapaszkodni egyre feljebb, számlázva boldognak, boldogtalannak, átláthatatlanná tett cégbirodalmat irányítva, miközben mások még „székházügyek” árnyékában vállalnak továbbra is ellenzéki szerepet. És most ez az ember, már, mint volt miniszterelnök elérkezettnek véli az időt, hogy visszavonuljon a Balaton-melléki Kötcsére, a kistelepülésre, megismerni a hétköznapi vidéki létet, mert – annyi baj legyen! - bevégeztetett az általa tönkretett Magyar Szocialista Pártnak, mint anno az MSZMP-nek, melyet ne is mondjam szintén ő tett tönkre (s erre büszke is, mint rendszerváltó, volt ifjonti reformkommunista). Nincs más dolga hát, mint felhalmozott vagyonocskájából éldegélve kivárni, hogy az annyi bajnak annyi baja legyen, hogy őt – az önkéntes száműzetést választót - visszahívja a megtévedt nép, a vállára emelje, az ország élére, az

Orbán

helyére. De addig még van némi idő! Annyi baj legyen! Illetve azért annyi baj legyen már, hogy össze lehessen mosni szezont és fazont. Itt van ez a Sukoró-ügy: őt akarják kihallgatni, miközben ő mit sem tud az egészről, de a Viktor az titokban tárgyal a befektetővel... És kérem alássan, az új ellenzék, a semmiből jövő pártja felkarolja a gyurcsányi gondolatot,

vizsgálóbizottságot követel

, hogy végre tiszta vizet öntsön a pohárba (vagy más poharat kérjen, ha a vízzel nincs gond), jól kifaggassa a friss miniszterelnököt: miről is tárgyalt nagy „titokban”, amikor is még nem volt miniszterelnök, ilyetén módon nem lévén befolyása a beruházás alakulására. Előállhat hát az a nonszensz helyzet, hogy a szocialisták vádolják vádlóikat (amit ők történetesen történelmi szereptévesztésüknél fogva imádnának), bár vélhetőleg egy kis összemosással is megelégednének, hogy annyi baj legyen, ha már annyi a baj, nyolc évi ámokfutásuk következtében. (Mindeközben a vizsgálóbizottsági ülések szünetében a az ellenzéki pártok – tekintvén, zajlik a kampány – majd

vehemensen szapulják egymást

a sajtófigyelmet kihasználva?) Pedig ez az egész kampányízű figyelemelterelés – a meglévő bajokról - nem ér ennyit! Megmondom mit fognak hallani, ami még hihető is lesz, nem kérdve azt, ki, kinek, mit akar hinni! Ki fog derülni, hogy a Fidesz elnöke az elkövetkező, biztos kormányra kerülésük tudatában, valóban leült sok más, az ország jövőjét befolyásolni kívánó befektetői csoport képviselőivel egyetemben, hogy elmondja, az ország nehéz helyzetében kiemelt figyelemmel lesz a szerencsejátékokra, elvégre az abból származó adók a világon mindenütt jelentősek. Nyilván az is ki fog derülni, hogy a majdani lehetséges kölcsönös együttműködés kereteit és feltételeit egészen másként szabta meg, mint azt tárgyaló partnerei szerették volna. Kiderülhet, a konzultáció az IMF-eshez hasonlatosan „kemény” volt. Annyi baj adódott csupán, hogy a Fidesz nem mutatkozott megvehetőnek. Ám annyi baj legyen! Mi több: tartsák meg e szokásukat, ennyi baj közepette.