Szeged legszebb dohányzóhelye

Ellentmondás, ha úgy folytatnám, hogy az első környezetbarát dohányzásra kijelölt hely? Szegednek ugyanis van egy különleges légköre, nehezen megmagyarázható, annál inkább a tapasztalás dolga. Ahol megszűnik minden ellentmondás. Séták közben felpattanó gyöngyszemek. Ilyen ez a város, kis csodákkal teli, viszont épp az benne a különleges, hogy e csodák félrehúzódó, szemérmes teremtmények, szem kell hozzá, s a szemtől az a csatorna a lélekig… A Széchenyi tér platánja például, amelyik szinte teljesen ráfolyt egy hajdani kovácsoltvas korlátra, és csak sejlik a kéreg alól a fém. A szomszédban a disznófejű platántestvér? Hát hogyne. Vagy a százegynéhány éves halászhajó bőgődísze, az árvíz előtti ház bejáratánál a Széchenyi-gimnázium mellett. És az új padok az Erzsébet-ligetben? Ők is gyöngyök ám, fényük a kődomborulat, az a míves Szeged-címer. És az is, amitől e folyam kezemtől billentyűkre ömlik: az egyetemi könyvtár mellett kialakított dohányzóhely. Filozófia a javából. Fának tűnik, de nem az. A pad és a puha gumiszerű ajzat a növényölelésben újrahasznosított műanyag. Azt mondanám, a kevés míves műanyagok egyike. Mellette egy megfaragott farönk, szobor, melynek közepén egy rozsdamentes acélhenger a hamutál, teli homokkal, hogy a füst és kátrány a legkíméletesebben múljék ki. Ez a pad a könyvek tövében, fakorona alatt, fűágyon, bokorszegélyen az a dohányzóhely, ahol az ember, aki rabja egy démonnak, útjára kell engednie azt, megszelídítenie sárkányát. Ez az a hely, ahol az utolsó szál cigit kell elszívni.