Vélemény

Három harmad

Három harmad

2010. április 23., péntek
Három harmad

Tehát most vasárnap a küzdelem a választókerületek egyharmadában a kétharmadért folyik majd – sokunk reményei szerint a három harmad érdekében.

Minél nagyobb felhatalmazást kapunk a választóktól, annál könnyebb és gyorsabb lesz Magyarországon a változás – ezt válaszolta minden, a Fidesz-KDNP színeiben induló jelölt a két forduló között, amikor esélyeikről tudakozódott a sajtó, konzekvensen kerülve a „kétharmad”, a „kétharmados többség” kifejezést. Úgy vélem, nem kellett volna ennyire szégyellősnek lenniük, hiszen közjogilag a vasárnapi forduló egyetlen nyitott kérdése valóban az, hogy a Fidesz-KDNP szövetség eléri-e illetve meghaladja-e mandátumainak számában a 258-at, s így egymaga képes-e megváltoztatni a másfél-két évtizedes kétharmados törvényeket, avagy sem. A politikai elemzők - pártszimpátiától függetlenül - egybehangzóan állítják, hogy a válasz igen, melyhez csak annyit fűzök hozzá, hogy ennek előre jelzéséhez nem szükséges politikai elemzőnek lenni, elegendő megtekinteni az első forduló eredményeit. Második fordulót a 176 egyéni választókerület (ha már a harmadoknál tartunk) nem egész egyharmadában, 57 helyütt tartanak, melyek közül egy kivétellel mindenütt a Fidesz-KDNP jelöltje vezet, többségében behozhatatlan előnnyel. Ráadásul a nem rá voksolók végletesen – s így az ő szempontjukból végzetesen - megosztottak, hiszen a második-harmadik helyeken osztozó MSZP és Jobbik az előzetes várakozásoknak megfelelően sehol sem léptette vissza jelöltjeit, legalábbis egymás javára nem. Márpedig ahol a szavazólapon három jelölt szerepel, és utcahosszal vezet a Fidesz, az eredmény nem lehet kétséges. Annál is inkább, mert a két hét alatt nem történt sem a kampányban, sem azon kívül olyan esemény, amely az országos közhangulatot vasárnapig megváltoztatná. Az egyetlen veszélyt a közömbösség, illetve a nagyarányú győzelem tudatában „elkövetett” választói lustaság jelentheti, nem csoda, ha a Fidesz kampányában erre koncentrált - a részvételi adatokból már vasárnap délután látni fogjuk, milyen sikerrel. Az MSZP-nek és a Jobbiknak tíz-tizenkét körzetben kellene nyernie ahhoz, hogy megakadályozza „a” kétharmadot, pontosabban fogalmazva, a Fidesznek ennyi helyen kellene veszítenie. Ennek valóban igen csekély az esélye, ismétlem, abban az esetben, ha a választási hajlandóság nem csökken az április 11-edikihez képest radikálisan. Azért nem lehet pontosan kiszámolni, hogy tíz, tizenegy vagy tizenkettő körzet elveszítésénél billenne a mandátumok száma a kétharmad alá, mert nem mindegy, hogy ez nagy vagy kicsiny létszámú körzetekben történne. Nem tudni előre ugyanis, hogy mennyi töredékszavazat jutna föl így a kompenzációs listára, melyek viszont az elveszített mandátumok egyike-másika helyett újakat eredményezhetnek. Van olyan forgatókönyv, mely szerint, ha a Fidesz mindenütt nyer, olyan kevés töredékszavazattal fog rendelkezni, hogy az országos lista negyedik helyén szereplő Wittner Mária parlamenti mandátum nélkül marad. Ez persze csak matematika, a realitás az, hogy az 57 körzet túlnyomó többségében megismétlődik az első forduló sorrendje. Igazándiból féltucatnyi (tehát koránt sem tíz-tizenkettő) „billegő” körzet van, olyan, ahol nagyon megszoríthatják, vagy akár meg is előzhetik a korábbi első helyezettet: főként Budapesten és Borsod megyében. A két angyalföldi választókerületben például egyenlő eséllyel indulnak az MSZP-s és a Fideszes jelöltek, mint ahogy Edelényben azonos reményekkel szállhat ringbe a független, ám a Jobbik által támogatott Molnár Oszkár és korábbi jóbarátja, „majdnem keresztkomája”, a Fidesz színeiben induló Daher Pierre libanoni származású orvos is. Elfogult és elfogulatlan szemlélők számára egyaránt ez utóbbi küzdelem számít a legérdekesebbnek, amit előre jelez, hogy csütörtökön a borsodi kisvárosban szinte egyszerre kampányolt Orbán Viktor és Vona Gábor is. A Jobbik a harmadik helyen álló, esélytelen jelöltjét visszaléptette a nem pártjelölt polgármester javára, s tette ezzel igazi „választási csemegévé” e körzetet, mely még arról is nevezetes, hogy az első fordulóban itt indult és szerepelt le Horváth Aladár – karcos 1,5 százalékot kapott. Az MSZP drukkereivel ellentétben jómagam a két szegedi és a makói körzetet nem sorolom a „billegők” közé, Bodó Imrétől és Mágori Józsefnétől biztos első helyet várok, Bohács Zsolttól pedig azt, hogy nagy küzdelemben legyőzi Botka Lászlót – itt várható a legszorosabb eredmény a három közül. Ez azt jelentené, hogy a Fidesz-KDNP a hét egyéni győztes mellett további három listás képviselőt „delegálna” Csongrád megyéből a Parlamentbe, B. Nagy László, Magyar Anna és Kalmár Ferenc személyében. Mivel a megyénknek járó hat listás mandátumból egy - a szavazatok speciális eloszlása miatt - „fölcsúszott” az országos listára, a fenti esetben innen Botka László (MSZP) és Zagyva Gyula (Jobbik) jut mandátumhoz. A tizenharmadik Csongrád megyei képviselő Ujhelyi István (MSZP) lesz, aki pártja országos listájának tizedik helyéről szintén biztos befutónak számít. E második fordulós papírforma csak egy esetben borulhat: tömeges választói passzivitás esetén, melyet e kevéssé valószínű esetben bizony önbecsapás volna az MSZP ármánykodóinak nyakába varrni. A második forduló tétje tehát közjogilag a Fidesz-KDNP kétharmados többségének megteremtése, valójában azonban e kérdés más dimenzióba emelődött a kampány utolsó napjaiban. Orbán Viktor ugyanis egyértelművé tette, hogy elsődleges célja a nemzeti egység megteremtése – reálisan az erre való törekvés -, azaz az ország három harmadának érdekében fog kormányozni. „Olyan politikát szeretnék csinálni, melyben nem csak a kétharmad találja meg a számítását, hanem mindenki, aki dolgozni akar, aki felelősséget akar viselni a családjáért, aki úgy gondolja, hogy fontos a jövő” – hangsúlyozta. E kijelentés retorikailag hasonló ahhoz, amit 1990-ben Antall József a tizenötmillió magyarról mondott, de hát az előttünk tornyosuló feladathegyek sem kisebbek annál. A másodszori kudarc luxusát azonban immár nem engedhetjük meg magunknak. S az óhajtott sikerhez, a valódi rendszerváltáshoz csak az első lépés a vasárnapi második forduló: a küzdelem a választókerületek egyharmadában a kétharmadért – reményeink szerint a három harmad érdekében.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.