Gyakorlat nélkül mit érek én…

Az egyik egyetemi szeminárium keretében boncolgattuk a csodálatos bolognai rendszer előnyeit, és latolgattuk mi, mint végzős BA-rendszeresek hova is szeretnénk a továbbiakban jelentkezni.

Már, ha ilyenre adtuk a fejünket… Kérdés: felmerült-e valakiben is ennek a gondolata? Vagy már vágyik a függetlenedésre, a jó munkáséletre? De mire is van szükség, hogy 100%-os esélyekkel induljunk egy állásra? Gyakorlatra, gyakorlatra és gyakorlatra. Vajon miért érezzük ezt mi ördögi körnek? Számos cikkben olvasom a jobbnál jobb tanácsokat. Neked kell cégeknél kopogtatni, ingyen munkát vállalni, hogy a későbbiekben boldogulj. Felajánlani, hogy éjt nappallá téve minden munkát elvégzel, még azt is, amihez nem sok közöd van tanulmányaid során. Főzz kávét, fénymásolj. Ez mind szép és jó, mindaddig, míg vannak olyan cégek, akiket megkereshetsz. Mert jelen esetben rengeteg olyan esetről van információnk, amikor még ingyenmunkás gyakornokokat sem várnak szívesen. Mert mindenhol leépítés van, nem felvétel. Hopp! Hova csöppentünk? Arról már nem beszélve, hogy egyes szakok, de nem olyan képzésről van itt szó, amelyek összetoborozzák a hallgatóikat, hogy indulhassanak. Kurrens szak, ahol szinte az egekben a ponthatár, közel a maximálishoz. Ha nem kerülsz be ebből kifolyólag, letehetsz az asztalra százezreket. Vagy másoddiplomásként ugyancsak fizetned kell. Mert olyan jó erre a szakra járni. Jó is. De ezért a pénzért nem azt kapod, amit szeretnél, még gyakorlatozni sem mehetsz el, mert nincs összeköttetésük egy céggel sem, akik ebben a szakmában tevékenykednek. Ha munkát keresel, sürgősen felejtsd el, hogy a megpályázott állást megkapod, csak abban az esetben, ha x évnyi gyakorlatod van egy jó hírnevű vállalatnál. De hogy lenne, ha még a kötelező gyakorlatot sincs hol eltölteni? Erre nem gondolnak a munkaadók. Vagy a másik oldala a dolognak. Olyan főnökkel találkozol, akinek közel sem olyan irányú a végzettsége, mint például a tiéd. Körülbelül érettségije van, jóindulattal, csak jókor volt jó helyen, vagy akkor még nem olyan szinten követelték meg az adott irányú végzettséget. És sajnos már elfelejtette, hogy akkoriban milyen is volt kezdőnek lenni… Egy újabb diploma, vagy képzési forma sem jelenthet ebből a helyzetből kiutat. Annyit tennél, hogy lenne még egy papírod, és ugyanúgy állnál ott a nagyvilág közepén gyakorlat nélkül. Jó kilátások. Hogy mi lenne a megoldás? Vagy egyáltalán létezik ilyen jelen esetben...? Talán a munkaadók nagyobb bizalmára lenne szükség és az egyetemek, illetve a cégek közötti nagyobb összefogásra, a hallgatók érdekeit nézve…