Utolsók között a régiónk, hova tovább?

Természetesen egyetlen a mai Magyarországon dolgozó, felelős politikus sem mehet el szó nélkül a napokban megjelent Eurostat-elemzés eredménye mellett: a Dél-Alföldet még a legszegényebb bulgár régiók is vastagon megelőzik, ha a GDP uniós átlagának százalékszámítását vesszük.

Azért, hogy sereghajtók lettünk, a végrehajtó hatalom döntéshozóinak felelőssége nem kérdéses – azonban a szükséges és közeli felelősségre vonás mellett mindenekelőtt a kialakult katasztrófahelyzet mihamarabbi elhárítása az első számú cél. Mit tehetünk? Mik a lehetőségeink? Nyilvánvaló, hogy elsősorban a munkahelyteremtő és termelő beruházások megteremtésének lehetőségeire kell fókuszálni, ami valami oknál fogva az utóbbi esztendőkben nem jellemezte szűkebb térségünket. Hiszem, hogy amennyiben a politika szereplői ezt helyezik minden más előtt látóterükbe, gyors és hatékony megoldás születhet. Mi az, ami rendelkezésünkre áll? Elsősorban a térségünk nemzetközi viszonylatban is irigyelt termőföldkincse, valamint azok a dél-magyarországi mezőgazdasági technológiák, melyek hatékony és eredményes, korszerű termelési módszerekkel kiegészítve az uniós, sőt a keleti piacokat is eláraszthatnák élelmiszeripari termékekkel. Konkrétan és elsősorban a termálhő mezőgazdasági hasznosítására gondolok. Nálunk szegényebb és gazdagabb országok is minden lehetséges módon igyekszenek kihasználni ezt az Isten adta kincset. Biztos vagyok benne, hogy csupán döntéshozatal kérdése, hogy a még hazánk rendelkezésére álló, Strukturális Alapokból elkülönített források közül a kis, családi gazdaságok is kedvező támogatási formákhoz juthatnának, amik összefogva eredményes gazdálkodást és akár több száz munkahelyet is eredményezhetnek Szeged térségében. Azon leszek, hogy minden lehetséges eszközzel a vállalkozó szellemű, szorgalmas és dolgozni kész gazdálkodókat helyzetbe hozzuk, és az Unió világpiacon is jelentékeny, fejlett kertgazdálkodással büszkélkedő régiói között jegyezzék térségünket!