Vélemény

I Love Lajos

I Love Lajos

2009. december 4., péntek
I Love Lajos

A jelenlegi politikai konstellációban úgy tűnik, hogy Dávid Ibolya jól igazolt. Az SZDSZ már leamortizálódott, az MSZP pedig folyamatosan amortizálja magát, és Mesterházy Attila nem az, aki tekintélyével vagy bizalomgerjesztő személyiségével képes lenne megállítani a folyamatot.

Bokros Lajos, Debreczeni József és Somogyi Zoltán személyében összeállni látszik az MDF szekerét a választási kampányban a sikerig húzó trojkája. Bokros az uniós választáson már bizonyította, hogy tud hozni a konyhára. Debreczeni most lépett vissza képviselőjelöltnek a párt mögé, amely őt 1993-ban kizárta soraiból. Somogyi Zoltán jelöltségét még lebegtetik, de szinte biztosra vehetjük. A jelenlegi politikai konstellációban úgy tűnik, hogy Dávid Ibolya jól igazolt. Az SZDSZ már leamortizálódott, az MSZP pedig folyamatosan amortizálja magát, és Mesterházy Attila nem az, aki tekintélyével vagy bizalomgerjesztő személyiségével képes lenne megállítani a folyamatot. Hová lesznek azok az eddig biztos szabad demokrata és szocialista szavazók, akiknek nem akaródzik sem az SZDSZ-re, sem az MSZP-re szavazni, de még biztosabb, hogy a Fideszre sem szavaznának? Nekik kínálja az MDF mentőövként a trojkát. A Bokros-csomag miatt a jobboldalon sokan nem hiszik még mindig el, hogy Bokros Lajos vonzó lehet szocialista szavazóknak, pláne a régi vágásúaknak. Szerintem ez az átlag régi vágású szocialisták félre- vagy nem értése miatt van. Bokros valóban beletenyerelt a kádárista mentalitású szocialista hívők lelki világába, de ennek különösebb sokkhatása nem volt: a békát racionálisan lenyelték. Az eredmény pedig az lett, amire a jobboldalon nem szokás emlékezni: 1998-ban az MSZP a pártokra leadott szavazatok 32,92 százalékát kapta azok után, hogy 1994-ben 32,99 százalékára tett szert!! A Bokros terhére írható veszteség 0,07 százalék volt. Ha úgy tetszik, Horn Gyula 1998-ban megnyerte a választás az MSZP-nek, hiszen hajszálra pontosan beállította a négy évvel korábbi eredményt, mintha mi sem történt volna, és a támogatottsági sorrendben maga mögé utasította a második helyezett Fideszt, amely csak 29,48 százalékot kapott. Horn sikerében persze benne lehetett, hogy a piszkos munkát elvégző Bokrost idejekorán menesztette, de nem hinném, hogy ha Bokros végig miniszter marad, az MSZP sokszázaléknyi szavazót vesztett volna. 1998-ban a választást az SZDSZ és Kuncze Gábor vesztette el a szocialistáknak azzal, hogy az 1994-ben kapott 19,74 százalék helyett 1998-ban 7,57 százalékot kapartak össze. A kádárista mentalitású szocialista hívők egy lélektani „racionalizálás” révén nyelték le racionálisan a Bokros-békát: ő mentette meg az országot az összeomlástól. A „racionalizálás” lényege, hogy racionális magyarázatot adunk arra, hogy miért teszünk vagy tettük meg azt, amit szívünk szerint nem tennénk, vagy felelősek vagyunk miatta. A „racionalizálás” önmagunk felmentése azáltal, hogy önmagunk és a külvilág számára racionálisnak tetsző évekkel igazoljuk magunkat. Az, hogy Bokros mentette meg az országot az összeomlástól, arra a racionalizálásra és mítoszra alapozódott persze, hogy az MDF tette tönkre az országot, és hogy a szocialisták rendelkeznek kellő szakértelemmel. Ez a társadalomlélektani képlet még most is munkál: az MDF gazságát a Fidesz és Orbán Viktor gazsága pótolja, akik ráadásul megakadályozták, hogy jó Gyurcsány a reformokkal fejlődéspályára állítsa az országot, a szakértelemhez meg ott van jó Bokros Lajos. Az a Bokros Lajos, aki az MDF uniós képviselőjévé jelölése érdekében tagadta ugyan, hogy szocialista lett volna valaha is, de a szocialista szavazók nagyon is tudják, hogy az volt. És még arra is emlékeznek tán, hogy 1995-ben egy MSZP-kongresszuson kibontottak egy I Love Lajos feliratú transzparenst. Bokros Lajos tehát a szocialisták öröksége tudott maradni, és eme erénye egy Mesterházyval szemben szavazatok százezreire váltható. Bokros magnetikus ereje liberális irányban is kamatoztatható. Az SZDSZ értékelkötelezett szavazónak zöme beállt az LMP mögé, a maradéknak meg Retkes Attila nem lesz képes vonzó miniszterelnök-jelölt kínálni. Az SZDSZ szintén magáénak tudta Bokros Lajost, ezért Bokros, az SZDSZ-káosz és persze Somogyi Zolán miatt az MDF-re szavazni nem lesz olyan lelki megpróbáltatás, mint a Diósgyőr drukkereinek a Lokinak szurkolni nemzetközi meccsen. Én sokat mondónak tartom, utóbb, hogy Debreczeni József legújabb, Orbán Viktorról szóló művének bemutatóján Dávid Ibolya mellett ott volt Kuncze Gábor is. A mítosz és ideológia adott: Orbán Viktor autoriter, fasiszta és teokratikus diktatúrája ellen a rendszerváltó pártoknak (MDF, SZDSZ) és demokratáknak (Kunczétól kezdve Debreczenin át mindenkinek) össze kell fogni. Kuncze talán nem lesz az MDF jelölje, és az LMP-be kódorgott szabad demokratákat nem hatja meg az antifasiszta front, de egy ilyen Orbán-ellenesség közös nevezőre hozhat sokakat a pártpolitikai baloldalon. Debreczeni József tagadja, hogy köpönyegforgató lenne, mondván, hogy az MDF-en kívül más pártban nem folytatott politikusi tevékenységet, ám szocialista miliőkben mindenki tud Gyurcsány iránti rajongásáról, Gyurcsány-könyvének párton belüli bemutatóiról és a Népszavában kifejtett publicisztikai munkásságáról. Fülembe forró ólmot öntsenek, de megkockáztatom: az MDF akár a szavazók 10-15%-át is maga mögé állíthatja 2010-ben. Függően persze az MSZP politikai és intellektuális mélyrepülésétől.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.