Vélemény

Komolyan mondom, megáll az eszem

Komolyan mondom, megáll az eszem

2009. november 16., hétfő
Komolyan mondom, megáll az eszem

...tudományosan nem láthatjuk előre, hogy mi jön, mert ez politikai, tehát tudománytalan kérdés...

Nem mindennapi élményben volt része annak, aki a baloldali ATV televíziós csatornán a múltkorában megnézte azt a stúdióbeszélgetést, melyben Dési János vezetésével Bauer Tamás szabad demokrata közgazdász, Debreczeni József ex-MDF-es közíró, Fiala János újságíró és Zsolt Péter szociológus vett részt. A „Látjuk-e, hogy mi jön?” című műsort annak a témának szentelték, hogy mi történik Magyarországgal és a magyar demokráciával, ha Orbán Viktor vezetésével a Fidesz átveszi a hatalmat. A tévés „vitát”, valamint a megelőző, hasonló tematikájú rendezvényt egy frappáns mondattal össze lehet foglalni az Index internetes portáljának egy topikcímével: „A baloldal prófétaversenyt rendez”. Még többet elárul a Heti Választól vett idézet a topikleírásban: „vannak igazi tehetségek kies hazánkban is, akik a patás ördög eljövetelét álmukból felébresztve is folyékonyan jövendölik, ám ritka alkalom, amikor e sötét víziók csokorban érkeznek, feketeöves jövendőmondóink legjobbjaitól. Ezért oly nagy öröm, hogy a büszke magyar baloldal ráérzett erre a hiányra, és feketeöves próféta-dzsemborit és versenyt szervezett holnaputánra.” Az ATV „prófétái” ugyanis nem kevesebb vállalkoztak, mint hogy Orbán Viktor 1998 és 2002 közötti kormányzásából és aktuális megnyilatkozásaiból tuti biztosan következtessenek a választás utáni diktatúrára. Egy ilyen szellemi kaland önmagában nem lehetetlen még a társadalomtudományokban sem, mert ott is alkalmazható egyfajta extrapoláció, de nem mindegy, hogy tudományosan képzett tudorok miből mire és milyen precizitással mernek következtetni. Az ATV „prófétái” között a hangadó Bauer Tamás volt, akit valamilyen számomra rejtélyes oknál fogva még mindig komoly tekintély övez annak ellenére, hogy 1981-ben kiadott, Tervgazdaság, beruházás, ciklusok című közgazdasági remekművével kivívott reputációját sikerrel rombolta le az elmúlt évtizedben a zsigeri antijobboldali, antifidszes és antiorbáni gyűlöletével, ami heveny intellektuális beszűküléshez vezetett nála. Bauer politikai megszólamlásai érdemesek lennének egy mentalitástörténeti elemzésre, hiszen az idézett műsorban Orbán leendő rendszerét a putyini Oroszországgal vonta párhuzamba, ami heveny jógázás keretében folytatott légzésgyakorlatok után még csak-csak elviselhető, mert hát oké, pro forma Oroszországban is európai típusú demokrácia van, de az, hogy az Ahmanidezsádról ismert iráni teokrácia is megmozgatta Bauer komparatív fantáziáját, komoly pszichiátriai kérdéseket vet fel. Nem is csoda, hogy Zsolt Péter szociológus igen hamar s érthetően hallgatásba burkolózott, megjegyezvén, hogy tudományosan nem láthatjuk előre, hogy mi jön, mert ez politikai, tehát tudománytalan kérdés, ő viszont szociológus, tehát tudós, aki ezért nem akar részt venni a politikai vitában. Meglepő módon ez annak ellenére sem zavarta Bauer Tamást, hogy Fiala János hasonló okból eléggé indulatosan kelt ki a politikai vészharang kongatása ellen. Debreczeni József „konzervatív” közíró-politológus azonban partnere volt Bauer szellemi ámokfutásának, ami érthető, ha arra gondolunk, hogy Debreczeni évek óta utazik a fekete próféciában, nem zárva ki egyszer annak lehetőségét sem, hogy Orbán Viktor őt majd elteteti láb alól, mint Lukasenko fehérorosz diktátor az ellenfeleit. Segédkezése abban, hogy Bauer Irán-szakértővé avanzsáljon, különösen azért érthető, mert maga is leírta a Népszavában, hogy Orbán „többször félreérthetetlenül deklarálta: élni fog a kétharmados felhatalmazással, és új rendszert épít ki az 1989-90-ben született parlamentáris demokrácia helyén”. „Egy autokratikus elnöki rendszert, ahol a csökkentett súlyú világi törvényhozás a hitbéli kizárólagosságnak lesz alárendelve – a keresztény egyházak buzgó támogatásával.” Debreczeni polgártárs ezek után Sólyom László köztársasági elnök miatt méltatlankodik: „És a Magyar Köztársaság elnöke, akinek az államszervezet demokratikus működésén kellene őrködnie, még mindig az őszödi beszéddel szórakozik!” Kellene? Ha jól értem, Debreczeni azt várja el az államfőtől, hogy már most lépjen fel jövőbeni, de nyilvánvalóan csak elképzelt események ellen. „Komolyan mondom, megáll az eszem” – jegyzi meg Debreczeni az előző bekezdésben, amikor Sólyom október 23-i beszédét vesézi ki. Komolyan mondom, nekem is megáll az eszem, mert Debreczeni a sületlenséget, hogy az államfő egy fikció ellen hadakozzon, többek között arra a vaskos füllentésre alapozza, hogy Orbán „többször félreérthetetlenül deklarálta (…) új rendszert épít ki az 1989-90-ben született parlamentáris demokrácia HELYÉN”. A kedves olvasó meg fog lepődni: Orbán Viktor soha nem „deklarálta”, hogy a „parlamentáris demokrácia HELYÉN” (helyett??) építene ki egy olyan új rendszert, ami ráadásul nem demokratikus. Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy amikor Fiala János felemlegette az egykor volt Demokratikus Chartát, Debreczeni József a lapítás tüneteit mutatta. Mint az MDF Antall-kormány alatti országgyűlési képviselője csak annyit mondott, hogy a Demokratikus Charta komolytalan volt, és Csurka István és a MIÉP ellen irányult. Komolyan mondom, megáll az eszem! A MIÉP-et 1993-ban alapították, ráadásul azok után, hogy Csurkát kizárták az MDF-ből. Valójában a Demokratikus Charta 1991-ben született meg: Antall József és a kormányzó MDF ellenében, aminek Debreczeni József tagja, képviselője és elszánt védelmezője volt. A Charta-projekt értelme az volt, hogy megkérdőjelezték a demokrácia létét („Demokrácia akkor LESZ, ha…”), és Antallnak ugyanolyan antidemokratikus rendszer-visszaváltást tulajdonítottak, mint most Orbánnak. Igazán kár, hogy Bauer Tamás megkímélte Debreczeni Józsefet és a nézőket annak bizonyításától, hogy az „úri fasiszta” Antall József és Debreczeni József nevű híve Horthy Miklós fasiszta diktatúráját akarták visszarendezni.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.