2009.08.10. A kincses szegedi nagytáj harmincötezer négyzetkilométeres területe a szellemi és tárgyi értékek mellett (minden ellenkező híresztelés ellenére) bővelkedik természeti erőforrásokban. A termőföld, csapadék, napsütötte órák, légkörzés, felszíni és felszín alatti vizek meg-megújuló energiái a terület gazdag népesség eltartóképességét feltételezik. Sőt a kitermelhető ásványvagyont is figyelembe véve megkockáztatom, hogy szülőföldünk a nagyvilág irigyelt helyei közé tartozik.
Azt tehát, hogy irigylik tőlünk még megérteném. Azon viszont nem tudok nem felháborodni, hogy sajnálják is. Sajnálják például a termálvagyont távfűtésre használni. Nemrég Polgármester úr a tisztelt közgyűlés számára összehívott egy tájékoztató fórumot e témában. A képviselők szép számmal (nyolc fő – a nyolc az egy szép szám) képviseltették magukat. Az ország két legnagyobb szakegyesülete (mind a kettő szegedi székhelyű), az egyetem kiváló felkészültségű kutatóinak bevonásával prosperáló szakcég (piacvezető a visszasajtolás technológia kutatásban) és a Szentes város gyakorlati tapasztalatairól számot adó tisztviselő (folyamatosan bővülő termál-távhő szolgáltatás) ütköztetett érvet, ellenérvet. Na, mit mond erre a képviselő? Idézem: „Amennyiben máshol, mondjuk Sándorfalván, minden kétséget kizáróan bebizonyítják, hogy működik a dolog, úgy Szegeden én leszek a zászlóvivője ennek az ügynek.” Nos, kedves Dr. Szőke Péter úr (elnézését kérem, de nem tudom a rangját), lassacskán veheti a selymet! Miskolc ugyanis olyan geotermikus erőmű építésébe kezdett „amely csaknem teljes egészében fedezné Miskolc távhőigényét, kiválthatná a jelenlegi fűtőerőművek szénhidrogén-felhasználását.” A butusok! Még azt sem tudják, hogy ilyenkor villamospályát kell füvesíteni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.