Unsereiner és a Zsidesz

A Jobbikhoz közelálló, főleg internetes miliőkben már evidens lett a Fidesz „Zsidesz"-nek nevezése. A szóköltemény maga baloldali találmány. 1990-ben a Kiss Péter vezette BIT (Baloldali Ifjúsági Társulás) aktivistái a választás kampány részeként festették Zsidesz-re a Fidesz plakátok feliratait. Mivel a pártpolitikai baloldalon húsz éve iparszerűen űzik az antifasizmust (értsd: lefasisztázást és lenácizást) és az anti-antiszemitizmust (leantiszemitázást), óvatosan mondok véleményt, mert nem akarok senkivel sem igazságtalan lenni.

Amiről írni szeretnék, a Jobbik és a Fidesz viszonyának egy bizonyos kérdéséről, az egyszerre végtelenül unalmas és nyomasztó. Az uniós választás előtt a Fidesz nekiment a Jobbiknak, amit persze a választás után a Jobbik viszonzott is. Ahogy Kövér László mondta volt, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. A Fidesz és szűkebb értelmiségi holdudvara a választás előtt arról beszélt, hogy a Jobbik és/vagy a Magyar Gárda az MSZP kreatúrája, szoci vagy akár orosz pénzek vannak benne. A Jobbik és a Magyar Gárda ezt persze finoman szólva rossz néven vette, önmagában ezért nincs is csodálkozni való azon, hogy alkalmasint kerestek is visszavágni valót. Például az 1989-es átalakulást, a Fidesz és konkrétan Kövér László akkori szerepét, melyből szép lassan kezdett kibontakozni a Fidesz rendszerváltó árulása. Valahol ezen a ponton, vagy máshol, a két párt közötti történet kezdett nagyon ellaposodni számomra. A politikai harc logikája alapján sok minden vélek érteni, de legalábbis nem csodálkozok sok mindenen, de mikor látom, hogy a kölcsönösen kiosztott verbális pofonok termékeny talajra hullnak, mert hisznek benne az emberek, deja vu érzésem van: ezt a partit a kilencvenes évek közepén már lejátszották. A meccs legfeljebb a politikai újaknak, a fiatalabb nemzedékeknek lehet izgalmas, de mivel ők sok mindenre nem emlékezhetnek, nekik lehet még a régi lemezekkel operálni. 1994 után, amikor a Fidesz ellenzékbe és jobboldalra vonult, a pártnak komoly szervezeti kihívásokkal kellett megbirkóznia: rendszeressé vált, főleg az 1998-as választási győzelem után, ügynökök beépülése a pártba, vagy éppen komplett Fidesz-alapszervezetek létrehozása, melyek a megalakulás más napján szembefordultak a párt irányvonalával - a baloldali sajtó legnagyobb támogatása mellett. Nyakamat teszem rá, a Fidesz-támadásoktól függetlenül, hogy a Jobbiknak is már régóta szembe kell néznie egy kívülről jött szervezeti diverzióval. Egyszerűen azért, mert már a rendszerváltás így kezdődött, a minden pártba beépült ügynökök tevékenységével, amibe bele is rokkant a Szociáldemokrata Párt Petrasovits Anna idején. Ha azonban a Fidesznek (Kövérnek stb.) volt is bennfentes információja a Jobbikba - egykoron hozzájuk hasonlóan - furakodott szocialista csápokról, azt nem volt szabad úgy „kommunikálni", ahogy tette. Azok után, hogy a Vona Gábor egy polgári körben volt Orbán Viktorral (copyright by Ildikó Lendvai), a Jobbikban hirtelen rájöttek, hogy a Fidesz liberális párt. A minősítésbe sok mindent nem szeretnék belemagyarázni, de a nemzeti radikális térfélen már - mondjuk ki - jó ideje a buzi és a hazaáruló szinonimája a liberális. A Fidesz ezzel ideológiai harapófogóba került: Dávid Ibolyáék 2002 óta lebaloldalizták, Kókáék lekommunistázták, Gyurcsányék lebolsevikozták a pártot, amikhez képest a leliberálisozás legfeljebb csak teljessé teszi a képet. Ebből az ideológiai összképből egy motívum érdemes kiemelésre: a Fidesz „zsidó" jellege. A Jobbikhoz közelálló, főleg internetes miliőkben már evidens lett a Fidesz „Zsidesz"-nek nevezése. A szóköltemény maga baloldali találmány. 1990-ben a Kiss Péter vezette BIT (Baloldali Ifjúsági Társulás) aktivistái a választás kampány részeként festették Zsidesz-re a Fidesz plakátok feliratait. Mivel a pártpolitikai baloldalon húsz éve iparszerűen űzik az antifasizmust (értsd: lefasisztázást és lenácizást) és az anti-antiszemitizmust (leantiszemitázást), óvatosan mondok véleményt, mert nem akarok senkivel sem igazságtalan lenni. Azt nem tudom, hogy a Jobbikban úgy általában zsidónak tekintik-e a Fideszt, s ha igen, mennyiben, de elgondolkodtató, hogy a „zsidókérdés" ha különböző módon, de rátelepedett a pártra, és egy - finoman szólva - intellektuálisan egyre színvonaltalanabb versenyfutásba torkollott a radikális jobboldalon. Morvai Krisztina rafinált módon bevetette a „magunkfajták" és „magukfajták" fogalmi fegyverét, amit még a vele rokonszenvező külsősök sem igazán értettek, csak azt érzékelték, hogy rendkívül agresszív reakciókat váltottak ki a „túloldalon". Amott viszont, milyen érdekes, nem akadt senki, aki pontos értelmezéssel leplezte volna le Morvait, hanem inkább a „faj" fogalmával operáló megoldásnak láttatták a szóhasználatot. A dolog ennél sokkalta egyszerűbb. A jiddisben él az „unsereiner" fogalma, ami szó szerint azt jelenti, hogy magunkfajta (=zsidó), és igen nagy a valószínűsége, hogy Morvai ezt tudja, ezért az ő (zsidók) nyelvi megoldását alkalmazta ellenük, akik viszont nem akarták nyíltan beismerni, hogy saját nyelvezetükben van egy ilyen sajátos megkülönböztetés. A palesztin-magyar párhuzamok miatt a Jobbikra vár hát a feladat, hogy egyértelműen fejtse ki, hogy a „zsidókérdés" mennyiben alfája s ómegája a mai magyar sorsproblémáknak, de ebben a kérdésben már a radikális és szélsőjobbra jellemző csapdába került. A látszat ellenére még a Jobbiktól is vannak jobbra, mint ahogy az volt a MIÉP és Csurka István esetében is, és ezekben a Jobbiknál jobbikabb körökben bizony kőkeményen számon tartják Morvai férjének és így - egyben - gyermekeinek zsidó származását, amit aztán a legradikálisabb radikálisok fantáziájára bíznak. Az ideológiai harapófogó így a Jobbik körül is bezárult. Idézem Csurka Istvánt: „Baló Györgyné Morvai Krisztina, aki először észrevette a palesztin asszonyok kiszolgáltatottságát és szót emelt értük az ENSZ-ben, most észrevette a borsodi magyar falvak cigányoknak való kiszolgáltatottságát és feltette az életét Vona Gábor szefárd zsidóval együtt a magyarság cigánybűnözés alóli felszabadítására". Ha jól értem Csurkát, a Jobbik zsidó kézbe került, de mindez csak az után derült ki, hogy a MIÉP és Jobbik 2006-ban még választási szövetségese volt egymásnak, de útjaik később elváltak. Mindezekről a bevezető mondatban azért írtam, hogy egyszerre végtelenül unalmas és nyomasztó, mert Morvainak és Vonának is emlékeznie kell rá, hogy 1994 után a Fideszt is módszeresen lekozmopolitázták és leszabadkőművesezték az akkor legradikálisabb radikálisok, és az 1998-as választás előtt Csurka leszögezte, hogy Orbánnak és Torgyánnak egy feladata lesz, ha kormányra kerülnek: a zsidó bevándorlás menedzselése. Aztán a választás után az Orbán-kormányt már hajlandó volt kívülről támogatni, aminek egyetlen racionális olvasata van a most kormányzásra készülő Jobbik okulására is: Csurkáék hajlandóak lettek kívülről támogatni a zsidók Orbán és Torgyán menedzselte bevándorlását... Idézem a Hunhír portál egy fórumozóját: „Ismerem ezeket az embereket, akik mindenkit zsidóznak. Ezek az emberek szerint zsidó Orbán, zsidó Tomcat, zsidó morvai, sőt hallottam olyat is, hogy zsidó Csurka vagy Budaházy (!)". Most aztán mindenki elgondolkodhat azon, hogy tényleg van-e antiszemitizmus, és ha van, akkor az tényleg a „hülyék szocializmusa"-e.