Oszlassunk!

A parlament föloszlatását javasolta az ellenzék. Ez persze a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-nek nincs igazán ínyére. S úgy látszik, az egykor volt kis koalíciós partner is hezitál, mert ugye az utóbbi közvéleménykutatások szerint nem biztos, hogy eléri a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot. Akkor pedig kockázatos nekimenni az előrehozott választásnak. Így okoskodhat az MDF is, bár éppen ők kezdeményezték a törvényhozás föloszlatását, hiszen bátraké a szerencse.

Ezúttal nem tömeget kell oszlatni. Abból kaphattunk ízelítőt húsz évvel ezelőtt rendszerváltoztatás hajnalán, aztán pedig 2006 őszén. A kettőt összehasonlítva akár elégedettek is lehetnénk: a rendőrség csak profibb lett, a fejlődés tehát érzékelhető. S arról is meggyőződhettünk két éve, hogy a szocialisták királyi allűrökkel rendelkeznek, hiszen majdnem olyanok, mint a Bourbonok, akik - mint tudjuk - semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek, hiszen amikor Napóleon bukása után ismét hatalomra kerültek Franciaországban, ott folytatták, ahol abbahagyták. Gyűlölték is őket. A mi szocialistáink azért csak majdnem ilyenek, mert ők bizony kicsit felejtettek is, kicsit tanultak is: mindkettőt éppen olyan mértékben, ahogy érdekeik kívánták (elég csak arra gondolnunk, hogy milyen „sima" utat jártak be Kádártól Nagy Imréig, vagy milyen könnyen adták föl a tervgazdaságról meg a szocializmus modelljeiről vallott nézeteiket a kis - állami tulajdonból kiprivatizált - vagyonkáért). Egy biztos: a szocialista hatalomgyakorlás módszerei ma is olyanok, mint mondjuk negyedszázada. Mézesmadzag és korbács. A parlament föloszlatását javasolta az ellenzék. Ez persze a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-nek nincs igazán ínyére. S úgy látszik, az egykor volt kis koalíciós partner is hezitál, mert ugye az utóbbi közvéleménykutatások szerint nem biztos, hogy eléri a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot. Akkor pedig kockázatos dolog nekimenni az előrehozott választásnak. Így okoskodhat az MDF is, bár éppen ők kezdeményezték a törvényhozás föloszlatását, hiszen bátraké a szerencse. Több mint száz éve is volt egy alkotmányos válság Magyarországon (ha elfogadjuk, hogy az őszödi beszéd óta az van). Mivel akkor nem oldódott meg, és beállt a politikai patthelyzet, Ferenc József császár és király 1906. február 19-én föloszlatta a magyar országgyűlést. Erről a korabeli sajtó így számolt be: Justh Gyula, a képviselőház elnöke betegsége miatt nem tudott elnökölni, ezért helyette Rakovszky István alelnök nyitotta meg az ülést. A király ugyanakkor teljhatalmú biztossá nevezte ki Nyíri Sándor tábornokot, s vele egy leiratot küldött a magyar parlamentnek, amiről Rakovszky javaslatára a ház úgy döntött, fölbontatlanul küldi vissza. Ekkor az elnöklő Rakovszky István „az ülést bezárja - írja az egyik politikai napilap -, s a képviselők már szétoszlásban vannak, ekkor előlép egy honvédszázados, fölmegy az elnöki emelvényre, és felolvassa a feloszlató kéziratot. Katonák nyomulnak a terembe, s az ellenszegülő képviselőket rendőrökkel együtt kivezetik a teremből. Az országgyűlés mindkét házának kapuit lezárták, és az ajtókra pecsétet tettek. Ezzel a pecséttel lepecsételték Magyarország ezeréves alkotmányát is." Ezután a magyar politikai élet szereplői, szabadelvűek és függetlenségiek egyaránt (akkoriban ez a két tábor vívta politikai harcát, sokszor még a mainál is durvább eszközökkel) összefogtak, és a magyar alkotmányosság védelmében szembeszegültek az agg uralkodóval. Ma persze nem a királyi szándék akarja az országgyűlés föloszlatását, hanem a képviselők egy része. Gondolom, azok, akik nem látnak kiutat az alkotmányos (mert szerintem az őszödi beszéd óta az van), morális és kormányzati válságból. Hogy végre valóban felelős - a magyar polgároknak felelős és értük működő - kormánya legyen az országnak, ne pedig szakértői. 1994-ban a kampányban a szocialisták „szakértő kormányt" ígértek. Azóta már ugyan harmadszor nyertek választást, de úgy látszik, ezt az ígéretüket sem tudták megvalósítani.