Kleptománia

A korrupció a latin corrumpo (megront, elcsúfít) szóból ered, és a közélet, a közerkölcs bomlottságán alapul, ahol a megvesztegethetőség és a vesztegető szándék egyszerre van jelen. Olyan törvénybe ütköző cselekedet, amelynek célja, hogy a megvesztegető pénzbeli, természetbeli juttatásért, vagy viszonosságon alapuló tevékenységért cserébe jogtalan előnyhöz jusson. A közérthetőség okán én le fogom egyszerűsíteni e fogalmat: lopás. Méghozzá a legmagasabb fokon.

Az elmúlt héten komoly politikai vitákat kavart az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése. A szervezet elnöke, Kovács Árpád az itt a piros, hol a piros nevű, átverésre alapuló szerencsejátékhoz hasonlította a költségvetés átláthatatlanságát. Az elnök szerint az állampolgárok már nem képesek követni a közpénzek sorsát és mozgását, különösen igaz ez az állami támogatásokra. Nemrég írtam egy szegedi fiatalemberről, aki a nevelőotthonból kikerült srácoknak segítő Ágota Alapítvány atyja. A pályázatokkal kapcsolatban ő is pontosan ezeket a problémákat fogalmazta meg. Állandó bizonytalanságot szül az állami pályázatok körüli kaotikus helyzet. De mi lehet a probléma alapja? A korrupció szelleme miért kísért egyre gyakrabban és szemtelenebbül magyar földön? Magyarországon valóban intézményesült a korrupció? Nagyon úgy néz ki. Nekem a napokban gyúlt fény kicsiny elmémben, mi is ez az egész, honnan s merre tart a mi fátyolos gólemünk. Hogy is írja az enciklopédia... A korrupció a latin corrumpo (megront, elcsúfít) szóból ered, és a közélet, a közerkölcs bomlottságán alapul, ahol a megvesztegethetőség és a vesztegető szándék egyszerre van jelen. Olyan törvénybe ütköző cselekedet, amelynek célja, hogy a megvesztegető pénzbeli, természetbeli juttatásért, vagy viszonosságon alapuló tevékenységért cserébe jogtalan előnyhöz jusson. A közérthetőség okán én le fogom egyszerűsíteni e fogalmat: lopás. Méghozzá a legmagasabb fokon. Magyarország összes állampolgárának megkárosítása, vagyon elleni vétség, jogtalan haszonszerzés az adófizetők kárára. De visszatérnék arra a bizonyos gyulladásra, ott az agygödrök mélyén. Ahhoz ugyanis, hogy a legmagasabb fokon ilyen szemtelenül jussanak kétes értékekhez, az elkövetőknek át kellett formálniuk etikai, erkölcsi értékrendjüket. És ez bizony egyfajta szocializációs folyamat is. Úgy nőttek fel, át bizonyos korlátokon, hogy magukba szívták a lopás természetességét, majd azokban a tiszteletet súgó pozíciókban korrupcióvá gyurmázták azt. És ha hiszik, ha nem: erre a gondolati síkra a biciklim repített. Még ha közvetve is. Először nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget annak, mikor a biciklim csomagtarjáról a gumírozott 119 forintos rögzítőkötelet lenyúlták. Gondoltam, szükség volt rá. Épp leszakadt a gyerekkocsi lábtartója, nagypapa elvesztette a derékövét, ilyesmi. Aztán amikor egy összezúzott, értéktelen számítógépes hálókártyát is kihúztak bringám ülése alól - amit csak a poén kedvéért tettem oda -, már kezdtem gyanakodni. Mikor pedig az első kosárban fekvő rozsdás, 16-os kulcsot is elvitték - amivel az ülést állítottam -, már biztos voltam benne. Kleptománia szennyezte be az országot. Nem tudom, hogyan, milyen folyamatok hatására. Azt hiszem, ez a tudomány területe, de már egyáltalán nem csodálkozom, hogy e közegből kinőtt politikai és gazdasági elit úgy intézi az országos ügyeket, ahogy. A minap pedig, mikor a boltból hazatérve a babakocsiban gügyögő egyéves fiam kezéből egy friss tévéújságot vettem ki - amelynek a címlapját már félig megette -, nagyon elképedtem. Na persze nem vagyok teljesen ostoba, hogy feltételezem, a lopás immáron genetikai kóddá alakult volna; bár ki tudja. Mindenesetre most megyek, és kifizetem az újságot...