Vélemény

Az 1936 (Olympia) szindróma: hallgatni arany?

Az 1936 (Olympia) szindróma: hallgatni arany?

2008. augusztus 13., szerda
Az 1936 (Olympia) szindróma: hallgatni arany?

De ennél is jobban zavar, hogy nem beszélünk erről, mert a média nem tereli erre a szót. (Világos, dollármilliárdos üzlet ez, melyből szinte minden érintett - ha csak egy csöppet is - részesedni kíván.) És amiről nem beszélünk, az nincs is, nem fogynak az erdők, nem nő napról napra a szén-dioxid-kibocsátásunk, a felmelegedés, a szegények egyre növekvő száma sem probléma...

Ültem a televízió képernyője előtt, és nem hittem a szememnek. Mai szemmel nézve a kínaiak felülírtak minden eddigi olimpiai megnyitót. Valóban ámulatba ejtő volt a látvány, de nekem vajh mi ugrott be azonnal, és miért? Az

1936-os berlini játékok

és a fenomenális

Leni Riefenstahl

ott forgatott

filmtörténeti jelentőségű

alkotása, az "

Olympia

". Az ő mozija hetvenkét év távlatából

patetikusnak tűnik

, de a megrendelők elvárásai és céljai ugyanazok voltak, mint a kínai kormányé: elterelni a figyelmet a világ dolgairól, önigazolást keresve

megmutatni a a világnak

a bennük duzzadó erőt, mindezt szépségbe, harmóniába és testvériségbe csomagolva. Berlinben 1936-ban a fajvédő nürnbergi törvények már egy éve érvényben voltak (ám "díszpintyként kitéve az ablakba" Theodore Lewald, a szervezőbizottság elnöke zsidó származású volt), márciusban a Wehrmacht harmincezer katonája ellenállás nélkül

bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre

, de légióik július végére az olaszokkal karöltve már ott voltak

a polgárháborúba sodort Spanyolországban

is. Az olimpia augusztus elsején vette kezdetét, addig soha nem látott felhajtás közepette. Próbáltam elhessegetni e párhuzamot (miközben már jöttek az első hírek a grúziai csapatmozgásokról, de ez egy másik, bár nem véletlenül erre az időpontra időzített történet), ám mikor az egyik élőképben a környezettudatosságra utaltak, dühödten kikapcsoltam a képernyőt. Persze értem én, hogy a hagyományos kínai természetfelfogás propagálása nagyon is ráfér erre a bolygóra, de tudjuk, micsoda rombolást hajtanak, hajtottak végre például óriás-vízierőművek építése okán... Mivel napokig a csapból is az olimpiai megnyitó képei folytak, utóbb láttam, mit műveletek. Csodálkoztam is, hogy nem ír senki e szuperérzékeny pennájú társadalomban az olimpiai megnyitó képeinek álságosságáról. Teltek-múltak a napok, és lám, alig telt el egy hét, kezdenek kibukni olyan információk, miszerint cenzúrázták (tizenöt másodperces késéssel adták) a pekingi nyitóünnepség "élő" közvetítését. Majd kiderült, volt retusálás, előre felvett számítógépes effektek keverése a tűzijáték képeihez, és a többi, egészen az éneklő kislány hangjának manipulálásáig. Nekem ezek a mesterkedések kissé elvették a kedvem Pekingtől. Nem mondom, hogy nem érdekelnek az eredmények sem, de mint azt

kollégám itt korábban már fejtegette

a doppingkérdéssel kapcsolatban, az olimpiai eszme egyre inkább elüzletesedett álságos cirkusszá kezd válni. Kár érte! De ennél is jobban zavar, hogy nem beszélünk erről, mert a média nem tereli erre a szót. (Világos, dollármilliárdos üzlet ez, melyből szinte minden érintett - ha csak egy csöppet is - részesedni kíván.) És amiről nem beszélünk, az nincs is, nem fogynak az erdők, nem nő napról napra a szén-dioxid-kibocsátásunk, a felmelegedés, a szegények egyre növekvő száma sem probléma... Itthon is ez a helyzet. Ma olvasom, hogy "

kormánykoncepció a hónap végére

" várható. Tetszik érteni: nem megoldás, koncepció, amit még majd ezután kell megvitatni az SZDSZ-szel. Nem kell kapkodni. Jobban élünk, mint hat éve? Akarunk erről beszélgetni? Na ugye. A sajtó valamiért nem kíván e kérdéssel foglalkozni, ahogy a Berlin-Peking párhuzammal sem. Pedig lenne min csámcsognia. Például azon,

ki kapott Kínától megbízást

, hogy alkossa újjá Peking arculatát a 2008-as olimpiai játékok alkalmából?

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.