Békemenet várja Hódmezővásárhelyen Orbán Viktort
Magyar név kerül az Eiffel toronyra: Ullmann Ágnes tudósi életúja
Ritka megtiszteltetés ér egy erdélyi származású kutatót, akinek tudományos munkásságát a francia főváros szimbolikus helyszínén örökítik meg. Ullmann Ágnes neve ugyanis felkerül a párizsi Eiffel-torony első emeleti párkányzatára, a legkiválóbb elmék panteonjába. A kalandos úton, egy kád alatt rejtőzve disszidáló vegyész a molekuláris biológia nemzetközi tekintélyévé vált, emlékét pedig mostantól a világ egyik leghíresebb építménye őrzi.
Az erdélyi származású Ullmann Ágnes lesz az egyik a 72 tudós nő közül, akinek a nevét idén felírják a párizsi Eiffel-toronyra. Az építmény első emeleti párkányzatára a 19. század végén 72 jeles férfi neve került föl. Ezt a tudományos panteont egészíti ki most a francia főváros önkormányzata.
Ullmann Ágnes kiemelkedő tudományos munkásság
A szatmárnémeti születésű, Aradon nevelkedett, a kolozsvári magyar egyetem természettudományi karán tanult, majd a budapesti egyetemen vegyész diplomát szerző Ullmann Ágnes (1927-2019) közel 200 tudományos publikáció szerzője, számos oktatási és kutatási programban vett részt. Nobel-díjas francia kutatók közeli munkatársaként és nemzetközileg elismert tudósként jelentősen hozzájárult a molekuláris biológia fejlődéséhez. A nemcsak szakmai munkásságával, hanem kortársaira a személyiségével is nagy hatást gyakorló tudósról halála után rögtön elnevezték róla sok évtizedes munkahelye, a párizsi Pasteur Intézet rózsakertjét, pár évvel később pedig egyik épületét is.
Kád alatti távozás a szocializmusból Nyugat-Európába
A tehetséges fiatal vegyész Budapesten jutott kutatási lehetőséghez, de szintén kutató férjével pontosan tudták, hogy a vasfüggönyön túli nyugat sokkal több lehetőséget tartogat számukra. Az akkor Pesten vele dolgozó, később szegedivé vált Venetianer Pál akadémikus visszaemlékezése szerint „egy nyári napon bejött Ullmann Ágnes a laboratóriumba és azt mondta:
a hétvégén Tamással, a férjemmel elmegyünk vitorlázni a Balatonra, és ha szép idő lesz, akkor egy pár nappal tovább maradunk…
Ez volt a búcsú. A pár napból örökös eltűnés lett. Nem maradtunk levelezős kapcsolatban. Öt év múlva Amerikában találkoztunk, de én óvakodtam megkérdezni tőle: „Hogyan sikerült a disszidálás?” Arra gondoltam ugyanis, hogy ha hazajövök, akkor biztos, hogy a rendőrség meg fogja a kérdezni tőlem, tudok-e valamit mondani, és jobb, ha nem tudom, mint hogy hazudnom kelljen.”
Mi is történt? Ullmann Ágnes, aki már egyetemistaként elszenvedett egy 48 órás letartóztatást,
1956-ban, a forradalom napjaiban részt vett az Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága szervezésében. Ott volt a december 4-i asszonyok tüntetésén is, amikor a Hősök terén több ezer nő és lány emlékezett némán a szovjet hadsereg egy hónappal korábbi bevonulására.
Akkor megúszta a letartóztatást, de férjét, Erdős Tamást viszont őrizetbe vették, és ö 1957-ben rövid ideig börtönben ült. Így csöppet sem meglepő, hogy az ország elhagyására több titkos tervet is szőttek. Francia kutatótársaikkal színtelen keményítőoldattal írt üzeneteket váltottak, amelyek jóddal kezelve váltak láthatóvá. Végül 1960 júniusában, egy itt nyaraló osztrák munkás nyaralólakókocsijának fürdőkádja alatti tárolóban meghúzódva jutottak ki Magyarországról. A párizsi Pasteur Intézet már várta őket.
Szegedi szálak és olló a centrifugában
A szakmai és emberi kapcsolatok ápolása egyaránt fontos volt Ullmann Ágnes számára, aki Párizsból is igyekezett támogatni magyar kutatókat, felkarolni, szakmai lehetőségekhez, ösztöndíjakhoz juttatni fiatal hazai és erdélyi tehetségeket. A Szegedi Biológiai Kutatóközpont számos munkatársához fűződő kiváló tudóstársi kapcsolat okán városunkba is meghívták, az Alabárdos étteremben díszvacsorát adtak tiszteletére. Magyar és szegedi kutatókkal való kapcsolattartása párizsi évtizedei alatt is folyamatos és töretlen volt.
A vele haláláig kapcsolatban álló Kondorosi Éva szegedi biológus akadémikus így emlékezett vissza személyiségére és kutatói hozzáállására:
kiemelkedő, nagy volumenű kutatásokat végzett. De itthonról vitte azt is, hogy a nehéz körülményektől nem megriadni kell, hanem ki kell találni, hogy miként lehet megoldani a helyzetet. Anekdotaként emlegetik, hogy anno, a budapesti laborba darabokban érkező ultracentrifugát összeállította, ám valami mégsem működött, erre a szerkezetbe beletett egy ollót és a gép ismét működött. Semmilyen kihívástól sem riadt meg. Megpróbálta megtalálni a megoldást. Ezt elvárta a munkatársaitól is. Tehát akik mellette maradtak a laboratóriumban, kemény képzésen estek át, s aztán mind sikeres kutatók lettek.
További híreink:
