A Márton-nap nem csak a libáról szól: Hallottál már a mártongarasról?

November 11-e nem csupán egy névnapot jelent a kalendáriumban, hanem egy olyan történelmi, egyházi és gasztronómiai fordulópontot, amely évszázadok óta meghatározza a szegedi nagytáj életét. Ez a dátum a gazdasági év lezárásának, a téli szezon előtti utolsó bőségnek, és a karácsonyi felkészülés kezdetének szimbóluma. A Márton-nap a bőség libasültje és az újbor ünnepe mellett egyben az év utolsó nagy mulatságát jelenti a téli böjt előtt.

Márton-nap: A mártongaras és a gazdasági év vége

A Márton-nap jelentőségét jól mutatja, hogy Szent István idejében az ország védőszentjeként tisztelt püspök képe még a hadsereg zászlaján is szerepelt, ezzel is hangsúlyozva Szent Márton katonai múltját és égi közbenjáró szerepét. Tiszteletének központja, a Pannonhalmi Főapátság is nevéhez kötődik. Szent László király idején, a szabolcsi zsinaton (1092) Márton emléknapját kötelező háromnapos ünnepként írták elő, beemelve azt az egyházi év legfontosabb napjai közé. 

Ezen a napon vált esedékessé a jobbágyok egyik legfontosabb járandósága, az őszi részlet – a mártongaras. Ez a "Szent Márton adója" volt az a pénzbeni és terménybeli (liba) befizetés, ami ezer szállal kötötte a gazdákat az egyházi és világi urakhoz. A Márton-nap tehát a pénzügyi elszámolás és a munkaszerződések lezárásának kritikus dátuma volt, ekkor kapták meg éves bérüket a pásztorok is. Emlékezve a köpenyét kettéosztó Mártonra, a nap egyúttal a karitatív tevékenységre is felhívta a figyelmet: 

Miért pont Márton napján kötelező a liba?

A hagyomány, miszerint „aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”, túlmutat a puszta népszokáson. Ennek két alapja van: 

A Márton-nap volt ugyanis a libatömés és -vágás idejének vége, így a hús fagyasztás előtti felhasználása racionális volt. A levágott liba húsát, de leginkább zsírját (amelyet a bánsági bolgárok gyógyító erővel ruháztak fel) eltették a télre. A szegedi vendéglátás ma is erre a bőségvarázsló hitre épít, amikor a Rézi néni receptjei nyomán készült, helyi libalevesek, a ropogós libasültek és sült libacombok kerülnek az asztalra, tisztelegve a hagyomány és a szegedi gasztronómia előtt.

Újbor és Időjóslás: Készülünk a Kisböjtre

A libalakoma elmaradhatatlan kísérője az újbor, hiszen november 11-ére az idei szőlőtermés már ihatóvá érett. Ekkor dőlt el, hogy "Szent Márton a bor bírája" milyen minőségűnek ítéli az éves termést. A népi időjóslások is ehhez a naphoz kötődtek: 

A jó evést és ivást az is indokolta, hogy ez volt az utolsó lehetőség a nagyböjt előtti kiadós ünneplésre. A katolikus egyház liturgikus éve Márton-nap után az adventi (más néven kisböjtnek hívott) időszakba lépett. Mivel a tavaszi és nyári mezőgazdasági idénymunkák miatt a lagzi tilos volt, a házasodási szezon is ezen a napon zárult le, egészen farsangig.

A mai Szeged Márton-napja elsősorban gasztronómiai élmény és családi programok formájában él tovább, megidézve a hagyomány egyházi, történelmi és gasztronómiai rétegeit. Bár a mártongaras fizetése már a múlté, az éttermek libaheteitől a közösségi eseményekig továbbra is fenntartja azokat a szokásokat, amelyekben a bőség, az irgalmasság és a télre való felkészülés üzenete rejtőzik. A hagyomány él, csak ma már nem kötelező libát adózni, csak megenni.

További híreink: