100 éve Szeged: "Móra Ferenc a mi fiunk"

1925 végén Móra Ferenc elképesztő munkatempót diktált: ásatás, igazgatás, és nyolc új könyv előkészülete várt rá. A szegedi íróóriás nem csupán tollat, hanem történelmet is ragadott, amikor 1926-ra minden korábbinál gazdagabb irodalmi termést ígért. A Délmagyarország korabeli tudósításaiból most múltidéző sétára hívjuk az olvasót: vissza abba az évbe, amikor Móra már a következő száz évért is dolgozott.

A könyvek Mórája – amikor Móra Ferenc már a jövő évre is írt

Szeged, 1925 vége. A könyvpiac lapjai még a nyomdafesték illatát sem vetették le, de már mindenki Móra Ferencről beszélt. A Somogyi-könyvtár igazgatója, a múzeum elkötelezett vezetője, az író, aki a szegedi gyerekeknek ábécét tanított, a felnőtteknek pedig emberséget – éppen arra készült, hogy 1926-ban könyves viharokat keltsen.

A polgármester, a prózaóriás és a szegedi büszkeség

Móricz Zsigmond, a magyar irodalom egyik legnagyobbja, akkoriban néhány napra Szegedre látogatott. A város polgármesterével, dr. Somogyi Szilveszterrel hosszan beszélgetett – szinte mindenről, ami Szeged: tanyákról, földbirtokpolitikáról, Juhász Gyuláról és természetesen Móra Ferencről is.

Móricz őszintén vallott:

A polgármester szinte kipirult a dicsérettől. Jogos büszkeséggel jelentette ki:

És valóban, Móra ekkorra már nemcsak Szegedé volt, hanem az egész országé.

Nyolc új könyv – egyetlen év alatt

1926-ra ugyanis nyolc könyve jelent meg. Igen, nyolc! Olyan alkotói lendületben volt, hogy a kiadók versengtek érte, mintha a betűk arannyá változtak volna kezei között.

– mondta maga Móra, mikor a terveiről faggatták.

Ez a Georgián valódi tisztelgés volt a táj, a természet és az emberek előtt – lüktető lírai képek, néha fanyar humorral, de mindig szeretettel.

És ez még csak a kezdet volt. Az író elárulta, hogy a Lantos kiadóval öt könyvre szerződött:

• „Hóbiárt basa asszonyai” – egy Szeged török kori történelmi regénye.
• „Véreim” – tárcák, karcolatok gyűjteménye.
• „Nádi hegedű” – családi líra és humor.
• „Sokféle” – kultúrtörténeti rajzok, tárcák.
• „Napok és holdak” – irodalomtörténeti tanulmányok, Szegedhez kötődő írók portréival.
• És ha még futja az idejéből – mondta félmosollyal – háromkötetes ifjúsági sorozatot is tervezett.
• „Ha ezt a munkát el tudom végezni a jövő évben és nem szakadok meg benne – mondta tréfásan Móra Ferenc – száz esztendeig élek.”

Móra, az író és a múzeumigazgató

Nem lehetett elégszer hangsúlyozni: Móra nemcsak írt, hanem igazgatott, kutatott, tanított. A Betűország című olvasókönyve például nemcsak a gyerekek kedvence lett, hanem valódi irodalmi szenzáció.

És ha valaki azt hitte volna, hogy mindezt íróasztal mögött ülve művelte – nos, tévedett.

Könyvei pedig sorban jelentek meg: A rab ember fiai, Csalavérl csalavér, Mindenki Jánoskája, Filkó, meg én, Könnyes könyv, A festő halála – és ez csak egy része annak a sorozatnak, amelyet már akkor „irodalmi eseményként” ünnepelt a közönség.

Száz év múltán – még mindig köztünk van

Amikor ma a könyvtár előtt elidőzünk, vagy kezünkbe veszünk egy Móra-kötetet, talán nem is tudjuk, mennyi minden sűrűsödött 1926-ba. Egy író, aki nemcsak írt, hanem a múltat kutatta, gyerekeket tanított, ásatásokon vett részt, és mindeközben a jövő irodalmát alapozta meg.

Móra Ferenc valóban megérdemli, hogy száz év múltán is így emlékezzünk rá: mint a magyar próza élő lelkiismeretére, a „mi fiunkra”, aki egyszerre volt a múzeum csendes őre és a magyar irodalom egyik legfényesebb csillaga.

További híreink: