
Székely Bertalan a magyar történelmi emlékezet egyik legnagyobb alakítója volt. Szobra a Dóm téren emlékeztet művészetére.

A Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnok alkotásait ismertető sorozatunkban Székely Bertalannak, történelmi festészetünk egyik legnagyobb alkotójának emlékművét és életútját mutatjuk be. A portré Stróbl Alajos hagyatékából került a Dóm téri Pantheonba 1930-ban. A mester által márványból faragott mellszobor 1904-ben készült, minden részletében gondosan kidolgozva, klasszikus beállításúan a 19. századi romantikus realista szobrászat míves darabja.

Székely Bertalan Kolozsváron született 1835-ben. Bécsben kezdetben mérnöknek tanul, ámde rövid idő múltán átiratkozik az ottani művészeti akadémiára.
Mivel akkoriban még nincs Magyarországon képzőművészeti, festészeti képzés így Münchenben, Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, a minden korabeli festőnövendék kötelező tanulmányi helyéül is szolgáló Itáliában és Londonban folytatja tanulmányait.
Húsz éves, amikor Erdélybe hazatér. A korabeli itthoni lehetőségek még csak azt teszik lehetővé, hogy cégtáblák festésével, rajzórák tanításával keresse meg kenyerét.
A németül kiválóan beszélő Székely Bertalant egy csehországi német nemes Aichelburg gróf hívja magához marschendorfi (ma: Horní Maršov) udvarházába. Itt rátalál a szerelem is, megnősül, fia Székely Árpád később atyja nyomdokaiba lépve később szintén festőművész lett.
Még Münchenben készült fiatalkori önarcképe a magyar a magyar romantikus-realista portréfestészet egyik remekműve. Korán a történelmi témák felé fordul, ezt a korabeli közönség is igényli és szívesen fogadja.
A II. Lajos király holttestének megtalálása, Dobozy és hitvese, Mohácsi vész, Egri nők című festményeivel megannyi könyv képillusztrációjaként is találkozhattunk.
A már befutott és ünnepelt festőművészre bízzák a pécsi székesegyház, a budai Mátyás templom, a tihanyi apátság, a kecskeméti városháza számos freskójának elkészítését.
Nemcsak fiatalon, kenyérkereseti kényszerből tanít. A rajztanítással és a festészet módszertani kérdéseivel haláláig foglalkozik, e témakörökben sokat publikál. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek szakirodalmi munkássága is jelentős. Évtizedeken keresztül oktat Pesten, a mintarajziskolának nemcsak tanára, hanem 1905-től igazgatója is. Hetvenöt évesen hunyt el.
Pest közelében a Gödöllő melletti Szadán vásárolt telket és az ott épült műteremlakásában töltötte nyarait és szabad idejét. Talán nyakas kálvinizmusa is közrejátszhatott abban, hogy idősödve, az elmúlással szembenézve úgy rendelkezett, hogy ne a pesti Fiumei úti nemzeti sírkertben, hanem Szadán helyezzék örök nyugalomra. Ott nemcsak sírja és szobra található, házában emlékmúzeumot rendeztek be és az évente sorra kerülő Székely Bertalan-napon is ápolják emlékét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.