Dóm téri Pantheon: Székely Bertalan nagy történelmi pillanataink megjelenítője
Székely Bertalan a magyar történelmi emlékezet egyik legnagyobb alakítója volt. Szobra a Dóm téren emlékeztet művészetére.
A Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnok alkotásait ismertető sorozatunkban Székely Bertalannak, történelmi festészetünk egyik legnagyobb alkotójának emlékművét és életútját mutatjuk be. A portré Stróbl Alajos hagyatékából került a Dóm téri Pantheonba 1930-ban. A mester által márványból faragott mellszobor 1904-ben készült, minden részletében gondosan kidolgozva, klasszikus beállításúan a 19. századi romantikus realista szobrászat míves darabja.
Vonalzó helyett ecset
Székely Bertalan Kolozsváron született 1835-ben. Bécsben kezdetben mérnöknek tanul, ámde rövid idő múltán átiratkozik az ottani művészeti akadémiára.
Mivel akkoriban még nincs Magyarországon képzőművészeti, festészeti képzés így Münchenben, Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, a minden korabeli festőnövendék kötelező tanulmányi helyéül is szolgáló Itáliában és Londonban folytatja tanulmányait.
Húsz éves, amikor Erdélybe hazatér. A korabeli itthoni lehetőségek még csak azt teszik lehetővé, hogy cégtáblák festésével, rajzórák tanításával keresse meg kenyerét.
A németül kiválóan beszélő Székely Bertalant egy csehországi német nemes Aichelburg gróf hívja magához marschendorfi (ma: Horní Maršov) udvarházába. Itt rátalál a szerelem is, megnősül, fia Székely Árpád később atyja nyomdokaiba lépve később szintén festőművész lett.
Munkássága
Még Münchenben készült fiatalkori önarcképe a magyar a magyar romantikus-realista portréfestészet egyik remekműve. Korán a történelmi témák felé fordul, ezt a korabeli közönség is igényli és szívesen fogadja.
A II. Lajos király holttestének megtalálása, Dobozy és hitvese, Mohácsi vész, Egri nők című festményeivel megannyi könyv képillusztrációjaként is találkozhattunk.
A már befutott és ünnepelt festőművészre bízzák a pécsi székesegyház, a budai Mátyás templom, a tihanyi apátság, a kecskeméti városháza számos freskójának elkészítését.
A hazai rajzpedagógia elismert tekintélye
Nemcsak fiatalon, kenyérkereseti kényszerből tanít. A rajztanítással és a festészet módszertani kérdéseivel haláláig foglalkozik, e témakörökben sokat publikál. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek szakirodalmi munkássága is jelentős. Évtizedeken keresztül oktat Pesten, a mintarajziskolának nemcsak tanára, hanem 1905-től igazgatója is. Hetvenöt évesen hunyt el.
Emléke a Dóm téren túl: Szada
Pest közelében a Gödöllő melletti Szadán vásárolt telket és az ott épült műteremlakásában töltötte nyarait és szabad idejét. Talán nyakas kálvinizmusa is közrejátszhatott abban, hogy idősödve, az elmúlással szembenézve úgy rendelkezett, hogy ne a pesti Fiumei úti nemzeti sírkertben, hanem Szadán helyezzék örök nyugalomra. Ott nemcsak sírja és szobra található, házában emlékmúzeumot rendeztek be és az évente sorra kerülő Székely Bertalan-napon is ápolják emlékét.
