
Gyémántpatkók és lovassírok története szórakoztatta a szegedieket. Móra Ferenc telt házas előadással nyitott irodalmi évadot.

„Az igazság a föld alatt van, mióta Mátyás király meghalt” – így tréfált Móra Ferenc 1925-ben, amikor a szegediek előtt beszámolt ásatásairól. Az irodalmi szezonnyitó azonban nemcsak róla, hanem New Yorkról, rendőrségi kongresszusról és gyémántpatkós milliomosnőkről is szólt.

Száz esztendeje, 1925. október 11-én vasárnap délután Szeged díszbe öltözött – legalábbis lélekben. Dugonics-vasárnapot tartottak, a Dugonics-Társaság szezonnyitó ülését. A Városháza közgyűlési terme már délután négy óra előtt zsúfolásig telt, padokat toltak be a padsorok elé, hogy a csipkegalléros hölgyek, a frakkos urak, a városi előkelőségek és a kultúra barátai mind elférjenek. Ahogy a korabeli újság írta: „ilyen díszközönséget ritkán látni.”
A közönség soraiban ott ült a polgármester, dr. Somogyi Szilveszter, mellette dr. Kelemen Béla, a városi elöljáróság tagjai, bírósági elnökök és írók, tanárok, és mindenki, aki csak számított. Egy napon, amikor a „világnézeti különbségek” elhalványultak, és „csak a kultúra számított, amely minden ellentétet kiegyenlít”.
A program rövid volt, de annál izgalmasabb. Két név: Szalay József és Móra Ferenc. Elsőként dr. Szalay József, a kerületi főkapitány lépett a pulpitusra, aki „a határtalan lehetőségek hazájáról”, Amerikáról tartott előadást.
Nem egyszerű turistaként járt ott: a new yorki nemzetközi rendőrkongresszuson képviselte a magyar államrendőrséget.
Felhőkarcolókba vitte hallgatóságát, milliomos nők gyémántpatkójába karoltatta be őket, reggelizőasztalhoz ültette, majd elkísérte a Fehér Házba, a világ legigénytelenebb államfőjéhez
– idézte a tudósítás.
Az előadás nemcsak élvezetes volt, hanem tanulságos is. Szalay szellemesen és közvetlenül mesélt, a közönség pedig feszülten figyelte.
Ha minden tudós úgy értene az előadás művészetéhez, mint Szalay József, mindig hálás közönségük lenne
– fogalmazott akkor a Délmagyarország.
A délután második óráját Móra Ferenc kapta – és ahogy az lenni szokott, nem várt fordulatot hozott. A meghívóban még az szerepelt: „Olasz mozaik”, ám Móra, mint később elárulta, nem volt ideje elkészülni az előadással. Egész héten ásatott – nem Rómában, hanem Kunágotán.
Abból élek ugyan, amit mint író kitalálok, de mint múzeum igazgatónak az igazságot kell szolgálnom, noha abból nem lehet megélni. Az igazság pedig oda van, mióta Mátyás király meghalt, a föld alól kell felásatni.
- mondta kacagva
A közönség dőlt a nevetéstől. Móra ezután – ahelyett, hogy olaszországi emlékeit elevenítette volna fel – a kunágotai ásatásokról mesélt, sőt, néhány frissen talált régiséget is bemutatott.
„Hiszen Önök közül, fogadok egy leendő új forintba, sokkal többen jártak Olaszországban, mint Kunágotán. De ki beszél Önöknek kunágotai impressziókról, ha én nem beszélek?” – érvelt derűsen.
A közönség nemcsak szórakozott, hanem adakozott is. Néhányan négyszázhúszezer koronát ajánlottak fel az ásatások folytatására. Móra azonban, hűen önmagához, ezt is humorral kezelte:
A tapsokkal nem tudok napszámokat fizetni, de ha szükség lesz rá, nem hagynak engem cserben se a barátaim, se a város.
A Világ című lap másnap vezércikkben méltatta a „sok Móra Ferenc” közül a régészt, aki a szegedi múzeum régészeti osztályát saját kezűleg rendezte újra. A lap így írt: „házi ünnep az, ha a sok Móra Ferenc közül most újra ilyen sikere volt Móra Ferencnek, az archaeológusnak.”
Száz év távlatából visszanézve ez az októberi vasárnap több volt, mint irodalmi szezonnyitó. A Dugonics-Társaság estje valóságos látleletet adott a két világháború közötti Szeged kulturális pezsgéséről. Ahol a polgármester és az író, a rendőrfőnök és a régész egy térben ünnepelték az irodalmat, a tudományt és a derűs közbeszédet.
A történet tanulsága nemcsak az, hogy a föld alatt kincsek rejtőznek – hanem az is, hogy a kultúra képes összekötni embereket, világnézeteket, generációkat. És ha egyszer újra megtelik a Városháza közgyűlési terme írókkal és ásatásokkal, talán éppen ez az őszi délután jut majd eszünkbe. Mert „a kunágotai mozaik” is ugyanúgy része a mi közös történetünknek, mint bármely olasz márvány vagy amerikai felhőkarcoló.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.