Szeged

100 éve Szeged: A nap, amikor tanítónők könnyeztek a városházán

100 éve Szeged: A nap, amikor tanítónők könnyeztek a városházán

1925-ben a tanítói választás nemcsak voksolás volt, hanem kortesverseny és érzelmi hullámvasút. Szegeden egyetlen szavazat is sorsot döntött.

Böjthe Sándor
16 órája
100 éve Szeged: A nap, amikor tanítónők könnyeztek a városházán

Volt idő, amikor a tanítói állás megszerzése Szegeden nemcsak pályázati anyagokat és szakmai múltat, hanem szívós korteskedést, személyes jelenlétet és olykor egy jó adag szerencsét is megkövetelt. Az 1925. szeptember utolsó napján lezajlott tanítóválasztás valóságos társasági eseménynek is beillett, ahol az érzelmek és érdekek éppúgy jelen voltak, mint az énekkari felajánlások és a sárga homokfutók. A Délmagyarország 1925.10.01. napi lapszámában megjelent beszámolója nyomán most felidézzük, hogyan telt az a nevezetes nap a szegedi városháza falai között.

Szegedi tanítóválasztás a városházán
Eseménydús volt a tanítóválasztás 1925-ben a szegedi városházán. Forrás: Fortepan

 

A tanácsterem előszobája: Szavazatvadászat élőben

Már jóval a hivatalos választás előtt megkezdődött a mozgolódás a városháza körül. A tanítói állásokra pályázók, férfiak és nők egyaránt, kora délután óta gyülekeztek az épületnél. Korteseik kíséretében várták a bizottsági tagokat, és nem szégyellték „udvarolni” nekik. A folyosókat és kapualjakat szinte ellepte a reményekkel teli sokaság. 

Egyesek kántorkodással, mások öt nyelvtudással próbálták lenyűgözni a döntéshozókat. A legmerészebb jelentkező gépírásos körlevelet küldött a tagoknak, melyben nemcsak érdemeit sorolta fel, hanem azt is felajánlotta, hogy reformátusként is szívesen működne közre a katolikus egyház énekkarában, ha őt választanák.

„Valóságos udvar képződött minden iskolaszéki tag körül,” – jegyezte meg az újság, s a kortesek leleményessége olykor már a komikum határait súrolta.

A választás csak nem kezdődik

Délután négy óra után már gyűltek a szavazók, de egy lényeges mozzanat hiányzott: a jelenlévők száma nem érte el a határozatképességi küszöböt. Hiányzott egyetlen fő. Az elnöklő dr. Gaál Endre kultúrtanácsos sorra próbálta előkeríteni az eltűnt tagokat.

Dobay nincs Szegeden, Back Bernátot nem találják sehol, pedig a malom minden zugát átkeresték már utána, Gerle Imre telefonján senki sem jelentkezik

– hangzott a jelentés. A feszültség egyre nőtt, a jelenlévők már-már lemondtak a gyűlésről.

Hát akkor mit csinálunk?

– kérdezték.

Várunk, hátha előkerül valaki

— mondotta a Somogyi Szilveszter polgármester és ő is eltávozott a teremből, amikor egy hivatalszolga lélekszakadva rohant be:

Kocsi bukkant fel a láthatáron. Ha jól láttam, a Gerle méltóságos úr kocsija.

Valóban, dr. Gerle Imre homokfutójáról leszállva meg is jelent – fogalma sem volt, hogy jelenlétével a teljes választás kulcsemberévé vált. Belépésekor hangos éljenzés fogadta.

Most meg a polgármester tűnt el

– állapította meg kétségbeesetten az elnök, de szerencsére hamarosan ő is előkerült.

Sorsok egy urnában

Végre megkezdődhetett a szavazás. Gombkötő Antal tanfelügyelő ismertette a feltételeket: három tanítói és négy tanítónői állás várt betöltésre, a voksolás titkos módon zajlott. A szavazólapok már korábban halomban gyűltek az asztalon, de most jött el az igazság pillanata.

A végeredmény:

  • Tanítók: Schillinger József (25 szavazat), Laczkovics László (21), Lakatos László (14)
  • Tanítónők: Nagy Anna (25), Veszelovszkyné (18), Dadás Adrienne (13), Siha Margit (12)

A terem előtt izgatottan várakozó pályázók hamar tudomást szereztek az eredményről. Egyesek arca felragyogott az örömtől, másoké elsötétült a csalódottságtól. Egy fiatal pályázó, aki mindössze egyetlen szavazatot kapott, sorban kérdezte meg az iskolaszéki tagokat:

Miért nem szavazott rám?

A válasz minden esetben ugyanaz volt:

Drága fiam, az az egy én voltam.

Egy tanulságos kor szegedi lenyomata

A száz évvel ezelőtti tanítóválasztás egy pillanatképe volt a korabeli magyar közéletnek, ahol a személyes jelenlét, az ügyesség és az érzelmek éppolyan súllyal estek latba, mint a szakmai érdemek. A kortesek bátorsága, a bizottsági tagok rugalmassága és a résztvevők drámája egyszerre mutatja meg, milyen fontos volt az oktatás és annak szereplői sorsa egy közösség életében.

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.