Kincs ami nincs: a meg nem valósult szegedi Biopolisz
Bár Szeged fejlődik, de a városvezetés adós néhány beruházással. Botka László nem egyszer könnyelműen ígért.
Hogyan fejlődik városunk, vajon lépést tartunk más hasonló méretű régióbeli települések előrehaladásával? Kihasználjuk lehetőségeinket? Van-e bármilyen komolyan vett, megvalósított stratégiája a szegedi városvezetésnek? Vagy esetleg amit jelesnek kozmetikázva tálalnak nekünk maximum egy jóindulatú elégséges? A Szegedma olvasói kéréseknek is eleget téve körbejárja a témát. Botka László sokat ígért, de nem mindent teljesített.
Botka László-féle kommunikációs boszorkánykonyha
Minden szakmának megvan a maga szaknyelve. A városfejlesztés és az urbanisztika is saját fogalmakkal, szakszavakkal operál, mégis az elmúlt két évtized egy visszatérő jelenségére figyelhetünk fel, ha szegedi városvezetők e tárgyú megnyilvánulásait szemlézzük. Végy egy hangzatos, lehetőleg idegen nyelvű kifejezést, dobd be a köztudatba, komoly arccal ismételgesd, hivatkozz rá, mint koncepcióra, emlegesd sajtótájékoztatókon, közgyűléseken, majd… Majd felejtsd el, jöhet a következő.
Balkán kapuja, smart city, okos város, green city, élhető város, intelligens city, Biopolisz, tudásváros. Ismerősek akár évtizedes távlatból is? Mi valósult meg, lett belőlük valami?
A megígért Biopolisz
Az előbbi, korántsem teljes sorból érdemes visszatekinteni a jobb sorsra érdemes Biopolisz ötletére, amivel már lapunk is sokat foglalkozott korábban. Legelső polgármesterjelölti kampányában vázolta fel Botka László a tetszetős víziót. A szegedi biológiai kutatások bázisán, az egyetem mellett külön támaszkodva az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjára, a genetika, növénybiológia, biokémia, biofizika kutatására és eredményeinek hasznosítására újabb kis- és nagyvállalkozások jöjjenek létre, vagy települjenek meg egy Újszegeden kialakítandó Biopolisz Parkban. A tervek szerint több száz, vagy akár ezres nagyságrendű új munkahely a Szegedi Tudományegyetem és az önkormányzat közötti első komolyabb nagyszabású együttműködés eredményeként valósulhatott volna meg.
A 2006-os országgyűlési választási kampányban Gyurcsány Ferenc újszegedi sportcsarnokban tartott nagygyűlésén soha nem látott mennyiségű uniós fejlesztési pénz beáramlását hirdette, kiemelve a tudásipar fejlesztésének lehetőségeit. Mindenki várta a folytatást.
Az elillant Biopolisz
2008 tavaszán a Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester azt nyilatkozta, hogy "A biopoliszprogram nem ért véget, éppen ellenkezőleg, csak most kezdődik." Ugyanekkor a Délmagyarországban olvashattuk: „az igaz, hogy nem lett kiemelt több programelem, de biztos (Nagy Sándor – a szerk.) abban, hogy ezek a megfelelő uniós pályázati konstrukcióban sikerrel szerepelnek, és több tízmilliárd forintból épül majd az új klinika mellett egészségügyi központ és a húszhektáros MÁV-területen technológiai park, inkubátorház, s jönnek majd a nagy biotechnológiai és gyógyszeripari cégek." Nem így lett. Mint Duda Ernő, a Solvo Biotechnológiai Zrt. vezérigazgatója megállapította, nem volt egyértelmű, hogy Biopolisz alatt ki mit ért, továbbá egyértelmű összefogás sem alakult ki a szereplők között.
Évtizedek óta elmaradt vezetői döntések
A szervezésben az együttműködés, menedzselés kérdései – további példákon is látni fogjuk – nem tartoznak a szegedi városvezetés erősségei közé.
Évtizedek óta hiányzik az a másutt fölállított és jól működő néhány fős agilis, felkészült és elhivatott menedzsercsapat, ami a helyi politikai, gazdasági és tudományos elit összefogásával képes lehetne előkészíteni és levezetni sokszereplős kiemelt nagy projekteket.
