Kincs ami nincs: a meg nem valósult szegedi Biopolisz
Bár Szeged fejlődik, de a városvezetés adós néhány beruházással. Botka László nem egyszer könnyelműen ígért.
Hogyan fejlődik városunk, vajon lépést tartunk más hasonló méretű régióbeli települések előrehaladásával? Kihasználjuk lehetőségeinket? Van-e bármilyen komolyan vett, megvalósított stratégiája a szegedi városvezetésnek? Vagy esetleg amit jelesnek kozmetikázva tálalnak nekünk maximum egy jóindulatú elégséges? A Szegedma olvasói kéréseknek is eleget téve körbejárja a témát. Botka László sokat ígért, de nem mindent teljesített.
Botka László-féle kommunikációs boszorkánykonyha
Minden szakmának megvan a maga szaknyelve. A városfejlesztés és az urbanisztika is saját fogalmakkal, szakszavakkal operál, mégis az elmúlt két évtized egy visszatérő jelenségére figyelhetünk fel, ha szegedi városvezetők e tárgyú megnyilvánulásait szemlézzük. Végy egy hangzatos, lehetőleg idegen nyelvű kifejezést, dobd be a köztudatba, komoly arccal ismételgesd, hivatkozz rá, mint koncepcióra, emlegesd sajtótájékoztatókon, közgyűléseken, majd… Majd felejtsd el, jöhet a következő.
Balkán kapuja, smart city, okos város, green city, élhető város, intelligens city, Biopolisz, tudásváros. Ismerősek akár évtizedes távlatból is? Mi valósult meg, lett belőlük valami?
A megígért Biopolisz
Az előbbi, korántsem teljes sorból érdemes visszatekinteni a jobb sorsra érdemes Biopolisz ötletére, amivel már lapunk is sokat foglalkozott korábban. Legelső polgármesterjelölti kampányában vázolta fel Botka László a tetszetős víziót. A szegedi biológiai kutatások bázisán, az egyetem mellett külön támaszkodva az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjára, a genetika, növénybiológia, biokémia, biofizika kutatására és eredményeinek hasznosítására újabb kis- és nagyvállalkozások jöjjenek létre, vagy települjenek meg egy Újszegeden kialakítandó Biopolisz Parkban. A tervek szerint több száz, vagy akár ezres nagyságrendű új munkahely a Szegedi Tudományegyetem és az önkormányzat közötti első komolyabb nagyszabású együttműködés eredményeként valósulhatott volna meg.
A 2006-os országgyűlési választási kampányban Gyurcsány Ferenc újszegedi sportcsarnokban tartott nagygyűlésén soha nem látott mennyiségű uniós fejlesztési pénz beáramlását hirdette, kiemelve a tudásipar fejlesztésének lehetőségeit. Mindenki várta a folytatást.
Az elillant Biopolisz
2008 tavaszán a Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester azt nyilatkozta, hogy "A biopoliszprogram nem ért véget, éppen ellenkezőleg, csak most kezdődik." Ugyanekkor a Délmagyarországban olvashattuk: „az igaz, hogy nem lett kiemelt több programelem, de biztos (Nagy Sándor – a szerk.) abban, hogy ezek a megfelelő uniós pályázati konstrukcióban sikerrel szerepelnek, és több tízmilliárd forintból épül majd az új klinika mellett egészségügyi központ és a húszhektáros MÁV-területen technológiai park, inkubátorház, s jönnek majd a nagy biotechnológiai és gyógyszeripari cégek." Nem így lett. Mint Duda Ernő, a Solvo Biotechnológiai Zrt. vezérigazgatója megállapította, nem volt egyértelmű, hogy Biopolisz alatt ki mit ért, továbbá egyértelmű összefogás sem alakult ki a szereplők között.
Évtizedek óta elmaradt vezetői döntések
A szervezésben az együttműködés, menedzselés kérdései – további példákon is látni fogjuk – nem tartoznak a szegedi városvezetés erősségei közé.
Évtizedek óta hiányzik az a másutt fölállított és jól működő néhány fős agilis, felkészült és elhivatott menedzsercsapat, ami a helyi politikai, gazdasági és tudományos elit összefogásával képes lehetne előkészíteni és levezetni sokszereplős kiemelt nagy projekteket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
