A szegedi Reök-kripta sorsa: közöny és elfeledett örökség
A meggyalázott sírbolt és az önkormányzat közönye éles ellentétben áll a város kulturális felelősségvállalásával. A városvezetés elutasítása a Reök-kripta felújításával kapcsolatban számos kérdést vet fel a helyi örökségvédelemről.
Szeged egyik legfontosabb szecessziós épülete, a Reök-palota mindenki által ismert. Azt azonban kevesen tudják, hogy az építtető, Reök Iván és családja nyughelye milyen méltatlan körülmények között, a feledés homályába merülve enyészik a szegedi református temetőben. A családi kriptát vandálok fosztották ki, a koporsókat feltörték, sőt, egyes beszámolók szerint egy holttest is eltűnt. Ez a kegyeletsértő cselekedet és a kripta siralmas állapota mélyen felkavaró, de még inkább elgondolkodtató a városvezetés reakciója – számolt be róla a Délmagyar.
A szegedi önkormányzat, ahelyett, hogy felelősséget vállalna és segítene egy olyan család örökségének megóvásában, amely Szeged épített kultúrájához ennyire hozzájárult, teljes közönyről tett tanúbizonyságot. A városvezetés a Délmagyarnak küldött válaszában így fogalmazott:
A Délmagyarország cikkében bemutatott "Reök-kripta" Reök Iván rokonainak nyugvóhelye. Szeged város önkormányzatának se oka, se joga, se szándéka nincsen sok millió forintot költeni egy nem látogatott, egyházi temetőben levő síremlékre. A kriptáról való gondoskodás a családtagok és a temetőt fenntartó egyház kötelessége.
Ez a kijelentés különösen furcsa annak fényében, hogy az önkormányzat nemrégiben felajánlotta, hogy támogatna egy már felújított sírt, Reök Iván horgosi síremlékét.
Ezzel egy időben a város kulturális felelősségvállalásáról szóló nyilatkozatok is megkérdőjeleződnek. Kozma József önkormányzati képviselő például nemrégiben még arról beszélt, hogy a szegedi önkormányzat a kulturális örökség megóvásában élen jár, és tízmilliárd forintot szán a kultúrára. Ezt az állítást azonban cáfolja a valóság, hiszen a Reök-kripta mellett más elhanyagolt emlékhelyek is vannak a városban. Bálint Sándor szülőházának elbontása, Szent-Györgyi Albert villájának bizonytalan sorsa, vagy a Reök-palotát is tervező Magyar Ede elgazosodott sírja mind-mind olyan példák, amelyek azt mutatják, hogy a szavak és a tettek nem mindig járnak együtt.
A Reök-család leszármazottai, köztük Reök György Aba, úgy vélik, az önkormányzatnak a kripta helyreállításával és helyi védettség alá helyezésével kellene tiszteletet adnia a város neves építtetőjének és családjának. A Reök-kriptát is Magyar Ede tervezte, akinek nevét köztér viseli Szegeden, és a város tulajdonában lévő Reök-palota is hasznot termel belépődíjakból. Vajon ennyi "kegyeleti gondoskodást" nem érdemelne meg a család, amelynek öröksége a város egyik ékköve?
A szegedi Reök-kripta ügye nem csupán egy magáncsalád problémája, hanem a város kulturális emlékezetének és felelősségvállalásának tükre. Az, hogy az önkormányzat közönyt mutat a pusztuló műemlék iránt, egy olyan örökség elárulását jelenti, amelyet a város éppoly nagy becsben tart, mint amennyire elhanyagolja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
