Ez a hír is érdekelheti
Orbán Viktor Isztambulban: Törökországgal együtt a béke táborához tartozunk
Éjszakai árnyak Szegeden: A Belvárosi híd szomorú legendája
A Belvárosi híd alatt borús, ködös éjszakákon különös, női alak tűnik fel. Sokan hiszik, hogy ez a jelenség a hírhedt szegedi kísértet.
A Belvárosi híd lábánál, a rakpart sötétkövébe ivódva évszázados tragédiák emléke kísért, melyek közül egy fehér ruhás nőalak története emelkedik ki leginkább. A helyi legendárium szerint az itt bolyongó szegedi kísértet nem puszta rémmese, hanem a város 19. századi történelmének, a katonatisztek világának és az árvízi újjáépítésnek fájdalmas lenyomata.
Fehér ruhás nő vagy csak pára: ki a szegedi kísértet?
Szeged lakói között évtizedek óta tartja magát a szóbeszéd, hogy borús, ködös őszi estéken, amikor a Tisza párája rátelepszik a rakpartra, egy fehér ruhás nőalak tűnik fel a híd pillérei alatt.
A legenda szerint a szegedi kísértet egy, a 19. század végén élt fiatalasszony lelke, aki szerelmi bánatában vetette magát a hullámsírba éppen azon a helyen, ahol ma a forgalom robog Újszeged felé.
A szemtanúk beszámolói – legyenek azok éjszakai horgászok vagy későn hazatérő egyetemisták – gyakran ellentmondásosak, ám abban megegyeznek, hogy a jelenség mindig szomorúságot és hideget áraszt magából, mielőtt szertefoszlana a folyó feletti ködben.
A szegedi kísértet és a Monarchia katonatisztjei
De mi vezethetett a tragédiához? A népnyelv több változatot is őriz, ám a legelterjedtebb verzió a történetet a város „boldog békeidők” alatti státuszához köti. Szeged a Monarchia idején jelentős katonaváros volt, a belvárosban és a vár környékén hemzsegtek az egyenruhások. A helytörténeti kontextus alapján a szegedi kísértet vélhetően egy rangon aluli szerelem áldozata:
a legenda szerint a hölgy egy magas rangú katonatiszt szeretője volt. Amikor a tiszt – engedve a társadalmi nyomásnak és a karrier elvárásainak – végül egy rangjához illő nőt vett feleségül, az elhagyott szerető nem látott más kiutat, mint a jeges folyót.
Ez a motívum nem ritka a korszak irodalmában és rendőrségi krónikáiban sem, így a legenda valós társadalmi tragédiákon alapulhat.
A nagy árvíz és a „halál hídja”
A mai Belvárosi híd építése közvetlenül az 1879-es Nagy Árvíz után kezdődött, egy olyan időszakban, amikor a város még gyászolta halottait és romjaiból építkezett újjá. A híd és a rakpart kövei így már születésükkor magukba szívták a pusztítás emlékét. A híd sajnos azóta is vonzza a reményvesztett embereket, amit a helyi sajtó rendszeres híradásai is megerősítenek. A fehér ruhás nő alakja így vált az évek során gyűjtőfogalommá mindazon tragédiáknak és személyes drámáknak, amelyek a Tisza ezen szakaszán történtek.
Akár hiszünk a túlvilági jelenségekben, akár a pára és a fények játékának tudjuk be a látottakat, egy dolog biztos: a híd alatti árnyak emlékeztetnek minket arra, hogy Szeged történelme nemcsak a napfényről, hanem az emberi sorsok sötétebb oldaláról is szól.
További híreink:
