A zsinagóga szellemi kertje: tárlat Lőw Immánuel munkásságáról

Lőw Immánuel virágai címmel nyílt különleges kiállítás a szegedi új zsinagógában. A tárlat nem csupán botanikai kalandozás, hanem szellemi örökség és művészi látomás is – egy rabbi szellemi kertje, ahol vallás, tudomány és kultúra találkozik.

Virágok, héber szavak, üvegablakok fénye és egy különleges életmű: mindezt egyszerre láthatja, aki betér a szegedi zsinagógába 2025 őszéig. A "Lőw Immánuel virágai" című kiállítás a magyar tudományos és vallási örökség egyik legizgalmasabb alakja, Lőw Immánuel főrabbi munkásságát mutatja be – méghozzá nem csupán dokumentumok és tablók segítségével, hanem növényekkel, illatokkal, művészi fotókkal és élő emlékekkel.

Életút Szegedről

Lőw Immánuel hat évtizeden át volt Szeged főrabbija, tudós, nyelvész és botanikus. Egyedülálló életműve során a zsidó hagyomány növényeit kutatta és azonosította. A lipcsei egyetemen 1879-ben szerzett doktori fokozatot az arámi növénynevekről írt disszertációjával, majd ennek tudását nyelvészeti, botanikai és vallási ismeretekkel ötvözve alkotta meg fő művét, a négykötetes Die Flora der Juden (A zsidóság növényvilága) című könyvet.

E több mint 2600 oldalas mű a zsidó irodalomban fellelhető növényneveket rendszerezi, vallási, kulturális és néprajzi vonatkozásaikkal együtt. Munkássága jelentős hatással volt a modern héber nyelvben használatos növénynevek kialakulására is.

A zsinagóga mint élő kert

Lőw Immánuel nemcsak könyvekben gondolkodott, szellemi öröksége a szegedi Új Zsinagóga építészeti világába is beépült: az épület belső díszítésének növényi motívumai, az üvegablakok szimbolikája, sőt a zsinagóga kertjének koncepciója is az ő elképzeléseit tükrözik.

A kert nem szimplán bibliai növények gyűjteménye: a cédrus, az olajfa és a füge mellett ott található a magyar táj fái – a tölgy, a meggy vagy épp az akác is.

Ez a tudatos ötvözés az Izrael és Magyarország közötti szellemi és természeti kapcsolatot is szimbolizálja. A zsinagóga így nemcsak vallási tér, hanem egy szimbolikus „botanikus kert” is, ahol hit és tudomány harmóniája elevenedik meg.

Látvány, illat, tudás – minden érzékszervre hat

A kiállítás nem csupán információt közöl, hanem érzékekre is hat: a látogatók nemcsak olvashatnak és nézhetnek, hanem illatokat is érezhetnek. A zsidó liturgia és gasztronómia fűszerei is helyet kaptak a tárlatban – ahogy arra Lőw maga is gyakran utalt írásaiban.

A fotókat Révész Róbert, zentai fotóművész készítette, aki a zsinagóga, a temető és a rituális tárgyak növényi díszítéseit örökítette meg. Minden képhez Lőw Immánuel szövegeiből társítottak idézetet, így a tárlat egy különleges vizuális-szellemi párbeszédként is működik.

A kiállításon egy dokumentumfilm is látható: Böröcz László Aki értette a növények nyelvét című munkája, amely méltó emléket állít a főrabbi szellemi örökségének.

Nemzetközi figyelem

A tárlat egy nemzetközi projekt része: a Szegedi Zsidó Hitközség, az Izraeli Nemzeti Könyvtár, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, valamint az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem együttműködésében többéves munka zajlik Lőw Lipót és Lőw Immánuel örökségének összegyűjtésére és feldolgozására. Az október 10-ig látogatható kiállítás ennek a programnak egyik állomása.

Lőw Immánuel neve egy virágfajtán is fennmaradt: 60. születésnapjára Dégen Árpád flórakutató róla nevezett el egy Macedóniában őshonos imolafélét: Centaurea immanuelis-loewii.