A szegedi Belvárosi Mozi történelme III. rész
Háború és államosítás (1940-es évek)
A cikksorozat első részében a Belvárosi Mozi alapításának körülményeit, míg második részben a korai évek történéseire térünk ki. A harmadik részben pedig a háború- és az államosítás mozira gyakorolt hatásait tekintjük át.
A második világháború előtti utolsó békeévek a Belvárosi Mozi aranykorát hozták el.
A magyar filmgyártás ekkor élte virágkorát: 1943-ban rekordnak számító 53 hazai film készült, amelyek közül 22-t a szegedi Belvárosi is műsorára tűzött, ráadásul öt alkotás országos ősbemutatóját is itt tartották, megelőzve a budapesti premiert.
A mozi fő tulajdonosa, a Lippai család ekkor saját gyártású filmeket is forgalmazott, melyeket természetesen szintén levetítettek a Belvárosiban.
Ezekben az években a filmszínház egyszerre volt a legújabb filmek vidéki fellegvára és a szegedi közönség kedvelt találkozóhelye.
A háború vihara 1944-ben elérte Szegedet, és a harci cselekmények a kulturális életben is törést okoztak. A front átvonulása idején a mozi működése is szünetelt, de a romok eltakarítása után a filmszínház hamarosan újra fogadhatta a nézőket.
Az 1945 utáni néhány évben a mozi még a korábbi tulajdonosok irányítása alatt üzemelt, ám a kialakuló új politikai berendezkedés hamar központosította a filmipart és a mozik működését.
1949-ben a Belvárosi Mozi Részvénytársaságot felszámolták, az intézményt államosították, és a mozi ettől kezdve állami kezelésbe került.
Az új időszakban is megmaradt az a törekvés, hogy a vetítőhely – a régi hagyományokat folytatva – kulturális központként működjön tovább. A szocializmus éveiben a filmszínház Szabadság Mozi néven működött, és csak a rendszerváltást követően kapta vissza eredeti, Belvárosi nevét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
