A szegedi Belvárosi Mozi történelme III. rész
Háború és államosítás (1940-es évek)
A cikksorozat első részében a Belvárosi Mozi alapításának körülményeit, míg második részben a korai évek történéseire térünk ki. A harmadik részben pedig a háború- és az államosítás mozira gyakorolt hatásait tekintjük át.
A második világháború előtti utolsó békeévek a Belvárosi Mozi aranykorát hozták el.
A magyar filmgyártás ekkor élte virágkorát: 1943-ban rekordnak számító 53 hazai film készült, amelyek közül 22-t a szegedi Belvárosi is műsorára tűzött, ráadásul öt alkotás országos ősbemutatóját is itt tartották, megelőzve a budapesti premiert.
A mozi fő tulajdonosa, a Lippai család ekkor saját gyártású filmeket is forgalmazott, melyeket természetesen szintén levetítettek a Belvárosiban.
Ezekben az években a filmszínház egyszerre volt a legújabb filmek vidéki fellegvára és a szegedi közönség kedvelt találkozóhelye.
A háború vihara 1944-ben elérte Szegedet, és a harci cselekmények a kulturális életben is törést okoztak. A front átvonulása idején a mozi működése is szünetelt, de a romok eltakarítása után a filmszínház hamarosan újra fogadhatta a nézőket.
Az 1945 utáni néhány évben a mozi még a korábbi tulajdonosok irányítása alatt üzemelt, ám a kialakuló új politikai berendezkedés hamar központosította a filmipart és a mozik működését.
1949-ben a Belvárosi Mozi Részvénytársaságot felszámolták, az intézményt államosították, és a mozi ettől kezdve állami kezelésbe került.
Az új időszakban is megmaradt az a törekvés, hogy a vetítőhely – a régi hagyományokat folytatva – kulturális központként működjön tovább. A szocializmus éveiben a filmszínház Szabadság Mozi néven működött, és csak a rendszerváltást követően kapta vissza eredeti, Belvárosi nevét.
