100 éve Szeged: Voltaire helyett Veszter

Száz évvel ezelőtt Szeged városházáján egészen különös légkör uralkodott egy hétfői tanácsülésen - írta meg 1925. június 9-ei számában a "Délmagyarország".

A toronyóra még tizenegyet sem ütött, amikor a szokásos akták végére érve a polgármester, mintha valami sorsfordító bejelentésre készülne, titokzatos arccal felállt, és sejtelmesen csak ennyit mondott:

Pár perc múlva egy gépírásos papírral tért vissza, amit úgy tartott a kezében, mintha egy birodalmi parancs lenne. A dokumentum nem volt más, mint meghívás a „Városok Nemzetközi Szövetsége” kongresszusára, melyet Párizsban rendeztek meg.

A városatyák tanácskozása itt hirtelen új szintre emelkedett – már nem egy utca kövezése vagy egy piac bérleti joga volt a tét, hanem Szeged nemzetközi reprezentációja.

A polgármester nem kertelt: gyakorlati hasznot nem sokat várt ettől az eseménytől, viszont – mint fogalmazott – a „létezés demonstrálása” végett fontos lenne a részvétel. A tanács némán bólogatott, egészen addig, míg a nagy kérdés el nem hangzott:

És itt kezdődött el a valódi komédia. A polgármester szerint „lehetőleg olyan valaki, aki szónokiig bírja az angol és francia nyelvet”. Itt viszont mintha egy söröshordó gurult volna végig a tanácsterem kövén: teljes csönd, majd tanácstalan néma cserélgetése a pillantásoknak.

Valaki végül a tiszti főorvost javasolta, de hamar álláspontot váltottak:

Ismét meddő csönd.

Az elöljárók lassan beletörődtek a nyelvi realitásokba – és mint egy igazán gyakorlatias városi tanács, így döntöttek:

A 100 évvel ezelőtti cikk szerzője is megjegyezte akkoriban:

Innen már simán ment minden. Berzenczey Domokos neve rögtön felmerült, amit a tanács "jó lesz" felkiáltással jóvá is hagyott.

- jött a következő javaslat.

A résztvevők sorába történő megtisztelő jelölést a polgármester, Somogyi Szilveszter sem úszta meg:

A polgármester, aki először tiltakozott, hogy „nem szeret olyan messzire kerülni a várostól”, végül mégiscsak kedvet kapott a gondolathoz. Ki ne akarna egy kis szeptemberi párizsi kiruccanást, főleg nyelvtudás nélkül.

A városi tanács végül hármas küldöttséget szavazott meg: a polgármestert, Berzenczey Domokost, és „esetleg” Szendrey Jenőt delegálták a világvárosi fórumra.

Egy dolog biztos: Szeged ott volt.

Mert néha nem az számít, mit mondanak – hanem az, hogy egyáltalán mondanak-e valamit. És különben is, ahogy a bölcs polgármester is mondta: