A Szegedi Városi Múzeum története III. rész

A cikksorozat első részében a Városi Múzeum megalakulásának körülményeit mutattuk be, most a második részben pedig annak első embereire tértünk ki, a sorozatunk harmadik részében a múzeum gyűjteményének történetét hoztuk el olvasóinknak.

A Szegedi Városi Múzeum gyűjteményei az alapítástól fogva folyamatosan gyarapodtak, tükrözve a város és a régió gazdag történelmét, kultúráját és természeti értékeit.

Kezdetben a múzeum anyagát főként helytörténeti emlékek, régiségek és néhány természettudományos tárgy alkotta, de az évtizedek során a gyűjtőkör egyre szélesedett.

A 20. század elején Tömörkény István és Móra Ferenc vezetésével lendületet kapott a néprajzi tárgyak gyűjtése: a népi élet mindennapjait megidéző tárgyak is gazdagították a gyűjteményt.

A természettudományos részleg is fejlődött, elsősorban a Tisza-völgy élővilágát bemutató preparátumokkal és ásványokkal. A II. világháború után az újra megnyílt múzeumban már madárkiállítás is fogadta a látogatókat.

A múzeum ma már több mint 1,2 millió nyilvántartott műtárgyat őriz , ezzel az ország egyik legnagyobb vidéki közgyűjteménye. Rendkívül gazdag a régészeti gyűjtemény, benne a kőkorszaktól a középkorig számtalan lelet.

Az intézmény egyik legféltettebb kincse Európa legnagyobb hun kori aranylelete, az 1926-ban előkerült nagyszéksósi aranykincs,​ ezzel az ország egyik legnagyobb vidéki közgyűjteménye.

Végül Móra vezetésével régészeti feltárás indult, és sikerült megmenteni a kincs java részét a múzeum számára.

A múzeum néprajzi gyűjteménye mára több tízezer tételt számlál: viseletek, bútorok, szerszámok és használati tárgyak mesélnek a Szeged környéki falvak életéről. Az irodalmi és történeti gyűjtemény magában foglalja a múzeum névadója, Móra Ferenc, valamint elődje, Tömörkény István hagyatékát is.

A képzőművészeti és numizmatikai gyűjtemények szintén figyelemre méltóak: a festmények, szobrok és érmék sorában olyan különlegességek találhatók, mint például Munkácsy Mihály Honfoglalás című monumentális festményének előkészítő vázlatai, Vágó Pál festménye az 1879-es nagyárvízről.

Ezek az értékes műtárgyak mind a szegedi múzeum hírnevét öregbítik​ és izgalmas módon kapcsolják össze a helyi emlékeket az egyetemes kultúra kincseivel.