100 éve Szeged: „A vén boszorkány jött el érte”

1924 februárjában Békéscsabán olyasmi történt, amiről az ember inkább egy kitalált históriában olvasna - írta meg a "Szeged" (illetve 1925.05.17. napjától "Délmagyarország") 1925. május 26-án.

Egy torz, lidérces pillanat, amelyben a sötét babonák, az emberi hiszékenység és a kollektív félelem élet és halál felett ítélkezett – egy ártatlan siketnéma asszony vesztére. A történet azonban nem mese volt, hanem hús-vér valóság, és a szegedi ítélőtábla évekkel később is úgy tekintett az esetre, mint a kultúra legsúlyosabb csődjére.

Vince nem irtózott a kuruzslástól sem – ha valaki szembajjal fordult hozzá, imát mormolt rá, gyomorpanaszra szódabikarbónát adott. Azt beszélték, volt benne valami szuggesztív. 

Amikor 1923-ban megnősült, alig telt el három nap a lakodalom után, máris betegágyba került, és rémületes tünetekkel sokkolta a környezetét: fojtogatásról, harapásokról panaszkodott, ugatott, nyerített, és ismeretlen „szellemeket” látott, akik üldözik.

A körülötte élők hol megmosolyogták, hol együtt éreztek vele, de ahogy a jelenései egyre drámaibbak lettek, félelme átragadt a környezetére is. Vince barátai – jórészt fiatal legények – gyakran virrasztottak mellette, végighallgatták különös beszédeit, s amikor 1924 februárjának egy délelőttjén azt jósolta, hogy a „szellem” testet ölt egy vénasszony alakjában, és kopogva érkezik, már annyira áthatotta őket a rettegés, hogy minden szava valósággá torzult.

És akkor a véletlen is megtette a magáét.

Délelőtt tíz óra tájban három halk kopogás hallatszott az ablakon. Majd az ajtón. És belépett egy idős, ismeretlen asszony. A szegény nő, Fábián Zsófia, siketnéma volt, a csabai szegényház lakója. Hogy mit keresett ott, sosem derült ki.

De a fiúkat, akik addigra már a bolond Vince látomásának rabjai voltak, teljesen elborította a pánik. A nőre támadtak – fejszével, bottal, baltával verték eszméletlenre, majd holtnak vélve kidobták a kerítésen át az utcára.

A bírósági tárgyaláson döbbenten hallgatta a közönség a részleteket. Tokár Vince beteg volt – ezt az orvosszakértők egyértelműen megállapították. Gyermekkorától üldöztetési téveszmékkel élt, saját magán okozta a fojtogatás és harapás nyomait.

Ezért másfél év börtönre ítélték őket.

A szegedi ítélőtábla azonban enyhített az ítéleten. Elismerte, hogy Tokár Vince megszállott előadásai és a babonás légkör olyan pszichikai nyomást gyakorolt rájuk, amely erős felindulást váltott ki. Az ítéletet öt hónapra csökkentették, de az indoklásban így fogalmaztak:

Vagyis a fiúk ugyan féltek, de nem annyira, hogy ne tudták volna, mit tesznek.

A kúria ítélete végül zárta le ezt a hátborzongató, középkort idéző históriát – amely emlékeztetett arra, milyen vékony a határ a hiszékenység és a gyilkos tömegpszichózis között.

Azóta is csak egy kérdés maradt a levegőben, amelyre sosem születhet válasz: