100 éve Szeged: Hamis dinár, sok korona

A Szeged című lap 1925. február 28-ai számában számolt be egy akkoriban is nagy érdeklődésre számottartó bűnügyi bravúr részleteiről, mely esemény 1922 novemberének egy délelőttjén a Szegeden a Leszámítoló Bank pénztáránál kezdődött, ahol két parasztasszony jelentkezett, hogy harminc darab szerb száz dinárost váltsanak be. 

A bank hivatalos jegyzése szerint minden rendben zajlott, és a pénztáros gondosan elvégezte az átváltást. Ám amint az asszonyok elhagyták az épületet, a pénztáros felfedezte a tragikus tévedést: mindegyik "bankó" hamis volt. Azonnal értesítette a rendőrséget, és így indult meg az, mely az elkövető sorsát végleg beírta Szeged krónikáiba.

A nyomozás több hónapot ölelt fel, míg a hatóságok részletesen feltárták a csalás rejtett hálózatát. A vizsgálatok során kiderült, hogy a csalás középpontjában Kiss István állt – egy, korábban az egyik közeli községben segédjegyzőként dolgozó férfi, aki már korábban is ismert volt rendbeli előéletéről miután "foglalkozásnélkülivé" vált.

A rendőrök nem csak őt, hanem társait is letartóztatták, akik a pénzhamisítás széleskörű szervezésében vettek részt.

Óvadék fizetés után volumennövelés

Kiss István mindössze fél évig töltött vizsgálati fogságban, de ez nem állította meg; a 100.000 magyar korona összegű óvadék megfizetése után szabadlábra helyezték.

Az újonnan kialakult társaság Budapesten a "befektetők" pénzéből többek között fényképezőgépet, klisét, lemezt, festéket, papírt szereztek be a további dínárok előállításához, melyeket elsősorban Szegeden, Röszkén és a közeli szerb falvakban értékesítettek.

Az akkori beszámolók szerint "a hamisítványok olyan pompásan sikerültek, hogy Kiss egészen nyugodtan és bizotsan járkált mindenütt", miközben titokban megszervezte azokat az értékesítési láncokat, amelyek révén a csalás határai egyre bővültek. 

Az álnéven álcázott dinárok végül eljutottak a parasztemberekhez, akik nem sejtették, hogy a kapott pénz valójában csupán egy ármány eszköze. A rendőrség csak 1924 tavaszán, egy véletlen során fedezte fel a csalás nyomait, amikor egy hamis dinárral próbáltak fizetni egy éjszakai nyílvános helyszínen (egy vendéglátóegységben - a szerk.).

Ekkor a hatóságok ismét letartóztatták Kiss Istvánt és társait, immár szigorúbb intézkedésekkel.

A Szegedi Törvényszék Vild-tanácsa 1925 február végén kezdte meg a főtárgyalást a dupla dinárhamisítási ügyben.

A vádlottak – tizenöt ember volt érintett a vádiratban – a rendőrség előtt beismerő vallomást tettek, a bíróság előtt azonban tettüket tagadták.

Mikor a tanács szembesítette őket beismerő vallomásaikkal, a vádlottak egységesen csak annyit feleltek:

A tárgyalás során a bírók és a szakértők is részletesen vizsgálták a hamisítás technikai módszereit, főleg azért, mert a bankjegyeket egyszerű befőttpapírra nyomtatták, amely a korszakban nem csak a bűnözök között, de tudományosan is innovatívnak számított.

A két hamisítási ügy során hozzávetőleg 1500 darab 1 dinárost és kövel 1300 darab 100 dinárost hamisítottak. Az összegszerűség viszonyítási alapja képpen, Kiss "tanítója" és ötletadója 2500 darab 5 dinárossal bukott meg.