Szeged

100 éve Szeged: Hamis dinár, sok korona

100 éve Szeged: Hamis dinár, sok korona

A múlt század árnyékába vesző pénzügyi csalás titkait elevenítjük ma fel a város emlékezetében.

Böjthe Sándor
3 órája
100 éve Szeged: Hamis dinár, sok korona

A Szeged című lap 1925. február 28-ai számában számolt be egy akkoriban is nagy érdeklődésre számottartó bűnügyi bravúr részleteiről, mely esemény 1922 novemberének egy délelőttjén a Szegeden a Leszámítoló Bank pénztáránál kezdődött, ahol két parasztasszony jelentkezett, hogy harminc darab szerb száz dinárost váltsanak be. 

A bank hivatalos jegyzése szerint minden rendben zajlott, és a pénztáros gondosan elvégezte az átváltást. Ám amint az asszonyok elhagyták az épületet, a pénztáros felfedezte a tragikus tévedést: mindegyik "bankó" hamis volt. Azonnal értesítette a rendőrséget, és így indult meg az, mely az elkövető sorsát végleg beírta Szeged krónikáiba.

 

A nyomozás több hónapot ölelt fel, míg a hatóságok részletesen feltárták a csalás rejtett hálózatát. A vizsgálatok során kiderült, hogy a csalás középpontjában Kiss István állt – egy, korábban az egyik közeli községben segédjegyzőként dolgozó férfi, aki már korábban is ismert volt rendbeli előéletéről miután "foglalkozásnélkülivé" vált.

A rendőrök nem csak őt, hanem társait is letartóztatták, akik a pénzhamisítás széleskörű szervezésében vettek részt.

Óvadék fizetés után volumennövelés

Kiss István mindössze fél évig töltött vizsgálati fogságban, de ez nem állította meg; a 100.000 magyar korona összegű óvadék megfizetése után szabadlábra helyezték.

 Két hónap alatt minden összeköttetését megmozgatta Kiss és ezen idő alatt egy újabb társaságot toborzott össze. A kis társaság rövidesen kibővült, olyan embereket szereztek, akik pénzt adtak az újabb hamisítások megkezdéséhez.

Az újonnan kialakult társaság Budapesten a "befektetők" pénzéből többek között fényképezőgépet, klisét, lemezt, festéket, papírt szereztek be a további dínárok előállításához, melyeket elsősorban Szegeden, Röszkén és a közeli szerb falvakban értékesítettek.

Az akkori beszámolók szerint "a hamisítványok olyan pompásan sikerültek, hogy Kiss egészen nyugodtan és bizotsan járkált mindenütt", miközben titokban megszervezte azokat az értékesítési láncokat, amelyek révén a csalás határai egyre bővültek. 

Az álnéven álcázott dinárok végül eljutottak a parasztemberekhez, akik nem sejtették, hogy a kapott pénz valójában csupán egy ármány eszköze. A rendőrség csak 1924 tavaszán, egy véletlen során fedezte fel a csalás nyomait, amikor egy hamis dinárral próbáltak fizetni egy éjszakai nyílvános helyszínen (egy vendéglátóegységben - a szerk.).

Ekkor a hatóságok ismét letartóztatták Kiss Istvánt és társait, immár szigorúbb intézkedésekkel.

A Szegedi Törvényszék Vild-tanácsa 1925 február végén kezdte meg a főtárgyalást a dupla dinárhamisítási ügyben.

Vild elnök úr tanácsának nem volt könnyű dolga, akkoriban két héttel korábban a hatszoros, csak "Kárász utcai betörőként" elhíresült Waldberg Mihály ügyét tárgyalta.

A vádlottak – tizenöt ember volt érintett a vádiratban – a rendőrség előtt beismerő vallomást tettek, a bíróság előtt azonban tettüket tagadták.

Mikor a tanács szembesítette őket beismerő vallomásaikkal, a vádlottak egységesen csak annyit feleltek:

— Igen kérem, a rendőrségen ütöttek-vertek!

A tárgyalás során a bírók és a szakértők is részletesen vizsgálták a hamisítás technikai módszereit, főleg azért, mert a bankjegyeket egyszerű befőttpapírra nyomtatták, amely a korszakban nem csak a bűnözök között, de tudományosan is innovatívnak számított.

A két hamisítási ügy során hozzávetőleg 1500 darab 1 dinárost és kövel 1300 darab 100 dinárost hamisítottak. Az összegszerűség viszonyítási alapja képpen, Kiss "tanítója" és ötletadója 2500 darab 5 dinárossal bukott meg.

 

 

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.