Száz éve Szeged: A félkész Dómban a régi templom oltárait helyezték el karácsony előtt

Mint arról korábban írtunk, 1924-ben már teljesen elkészülhetett volna a szegedi Dóm, de a korai tél közbeszólt. A Szeged írása szerint 1924. november 20-án akkora fagy köszöntött be, hogy lehetetlenné vált az építkezés teljes körű folytatása, azonban az eredeti tervekről nem tettek le: a félkész templomban készülődtek az első szentmisére. A munkálatokról a Szeged 1924. december 21-i számában "Kőmives Kelemen" álnévvel írt Cs. Sebestyén Károly, aki — szokásához híven — kritikával illette a kivitelezést, ezúttal az újonnan készült oltárt illetően.

A fogadalmi templom oltárai

A fogadalmi templom ideiglenesen elrekesztett kereszthajójában serény munka folyik. Még az esti órákban is fény szűrődik ki a színes üvegablakokon, mert bizony sietni kell, hogy minden elkészüljön a karácsonyi ünnepekre. A falak és a padló burkolása elkészült, a színes üvegablakok is a helyükön vannak már, csak éppen a falak festése marad el későbbi időre. 

A Back-féle oltár építése befejezéséhez közeledik. De ez nem lesz az egyetlen oltára a fogadalmi templom most megnyíló részének, mert éppen most állítják fel azokat a régi oltárokat, amelyeket a régi templomból áthoztak. Az oltárépítés és a belső befejezés érdekes munkáját állandóan sok ember nézi meg nap-nap után. Érdekes, hogy most tán jobban látszik meg az, hogy ezek a most éppen kétszáz esztendős régi oltárok milyen szépek, művésziek, stílszerűek. Milyen kár, hogy csak ideiglenesen helyezik el őket. Kár, hogy egy-két év múlva, ha elkészül az egész templom, bizonyosan megint leromboljál azokat s akkor a város megint szegényebb lesz egynehány művészi értékű emlékkel. Pedig meg lehet állapítani, hogy most igen jól illenek bele az új templom keretébe, sőt mintha művészi hatásuk itt még jobban érvényesülne, mint régi helyükön. Szép és jellemző példái keletkezési koruk stíljének; kitűnő anyagból készültek, fából faragott szoboralakok, a szintén fából való aranyozott keretek és ornamentális részletek mind múzeumba való darabok. Ahogy ott szétszedve hevernek a templom kőpadlóján a szentek és angyalok szobrai, a megbarnult oltárképek, a keretek, gyertyatartók, mindenféle részletek és díszek, szinte féltve nézzük ezt a sok igazán becses és megőrzésre érdemes műtörténeti muzeális anyagot. A Mária Terézia korabeli oltárok bécsi eredetét érdekesen mutatja a keret tetejére alkalmazott osztrák császári korona. 

Miután nem fér be az új templomba a Demeter-templom minden régi oltára és az újonnan felállított régi oltárok egyikének-másikának egy-egy részlete lemarad róla, félő, hogy ezek az apróságok esetleg elkallódnak a költözködés és raktározás sietős és zűrzavaros munkájában. Pedig itt minden egyes darabért kár volna. 

Az úgynevezett Back-féle új oltárról, sajnos, nem lehet annyi szépet mondani, mint a régiekről. Sőt nem hallgathatjuk el sokaknak véleményét erről művészi és stíltani szempontból. Önként kínálkozik az összehasonlítás most az új és a régi oltárok között s sajnos az összehasonlító kritika nem az előbbi javára szól. Tudom, hogy kényes kérdésről van szó, miután azonban az oltár tetvezője bizonyosan művészi munkát vélt alkotni, állania kell a művészi kritikát is. Nem tudom, hogy ki tervezte ezt az oltárt, azt azonban első pillantásra is látja mindenki, aki csak némileg is ismeri az építészeti stílek elemeit, akinek csak egy kis szépérzéke és parányi művész hozzáértése van, hogy ez az oltár lehet igen kitűnő alkotás egyházi szempontból, technikai kivitelben, csak művészi és stíltani szempontból nem az. Román stílusú templomban — pedig úgy tudja mindenki, hogy a fogadalmi templom ilyen — magától értetődőleg román stílű oltárokat is építenek. Ez az oltár azonban lehet budapesti stílusú, vagy öregasszony-stílű, vagy akármilyen ismeretlen modern „izmusos" stílű, de a román stílustól olyan messze esik, mint például ennek az oltárnak a terve Schulek Frigyes művészetétől. Csodálatos, hogy a templom tervezője hogy engedhette meg, hogy nyilván az ő akarata ellenére ezt az oltárt az ő, bár erősen egyéni felfogású, de mégis meglehetősen egységes kompozíciójú alkotásába beleépíthessék. Mert ez az oltár valóságos iskolapéldája a stílszerűtlenségnek és az olcsó hatásvadászatnak. Már magában véve a színes márványnak a román stílusban egészen szokatlan alkalmazása stílustalan. Az építmény alsó része határozottan reneszánsz stílű, még pedig olasz példák nyomán, két oldalt egy kis gótika van applikálva, aztán következik a román stílű elemek reneszánszos alkalmazása, itt-ott még egy kis romanizáló díszítés, meghatározhatatlan eredetű párkányprofilok s végül mindennek koronája: a középső dombormű kerete és az oltár felső befoglaló vonala, amely a boldogult emlékű szecesszió idejéből való. Szóval minden van itt együtt, ami szép és jó a legmodernebb „harmóniában." Annyi bizonyos, ha Schulek építette volna meg a fogadalmi templomot, ilyen, vagy ehhez hasonló oltár nem került volna be oda. Olyan ez az oltár abban a szép környezetben, mint valami háborús gazdag parvenü a régi világ tisztes embereinek társaságában. Vagy tán éppen ezt akarta megörökíteni és szimbolizálni, korunk jellemzésére, a tervező művész?