A "legszögedibb szögedi" emléktábláját avatták fel Szegeden +képek

Délután 15 órakor a Bálint Sándor Tömörkény utca 2.b szám alatti emléktáblájánál folytatódott a program, ahol Bálint Sándor 1942-től haláláig, 1980-ig élt. Az emlékező beszédet Prof. Dr. Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora mondta, aki hangsúlyozta, hogy „nagy öröm számunkra, hogy miközben lépésről lépésre haladtunk, a megvalósulás pedig sokan segítették ezt az ügyet”.

Az emléktábla felállításának célja, hogy „tárgyi helyhez köthető emléket adjunk róla, amely megörökíti a városban a következő generációk számára is, hogy kit tisztelhetünk benne”. Dux László kiemelte, hogy Bálint Sándor emléke „élet áldozata”, és arra kérte a jelenlévőket, hogy „ha elmennek itt az emléktábla előtt, mindenképpen jusson eszünkbe”.

Az emléktáblát Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöki helynöke áldotta meg, aki a következőket mondta: „Tiszteletére emelték az ő példájából erőt merítsenek és példaképek legyenek a követendő nemzedék”. A Szeged-Csanádi Egyházmegye, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportja és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében koszorút helyeztek el az emléktáblánál, ezzel is kifejezve tiszteletüket Bálint Sándor iránt.

Az esemény nemcsak Bálint Sándor életének és munkásságának méltatására szolgált, hanem a közösség összefogását is tükrözte, amely a kulturális örökség megőrzésére irányul. A rendezvény során a résztvevők emlékeztek a tudós hozzájárulásaira a vallási kultúra és néprajz terén, hangsúlyozva, hogy az emléktábla nem fogja megosztani a sorsát, mint a szülőházának táblája, amelyet korábban eltávolítottak.