Szeged

100 éve Szeged – Milliárdokba került a városrendezés

100 éve Szeged – Milliárdokba került a városrendezés

Somogyi Szilveszter nyilatkozott a "programjáról"

Kovács György
2024. szeptember 6., péntek
100 éve Szeged – Milliárdokba került a városrendezés

Számos alkalommal idéztünk 60-80, akár 100 éves szegedi tudósításokat, amelyek igazán különleges betekintést engednek városunk múltjába. Olvashatunk bennük olyan problémákról, amelyek az idő eltelte ellenére mai napig foglalkoztatják a szegedi polgárokat, de olyan helybéli leírásokat is, amely alapján már rá sem ismernénk Szegedre. Legújabb sorozatunkban olyan 100 évvel ezelőtti helybéli híreket mutatunk be, amely megmutatja mi mozgatta meg az itteni lakosságot. Segítségünkre a Szeged című lap lesz, amely 1920-ben vette fel ezt a nevet, előtte Délmagyarországként jelent meg, majd 1925-től ismételten ezen a néven folytatta munkáját.

Honvédek ünnepélye a mai Ady téren. Somogyi polgármester és Lőw Immánuel rabbi 1930-ban Fotó: Shvoy Kálmán / Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka

 

 

Milliárdok a városrendezés tengerében 

címmel jelent meg cikk 1924. szeptember 5-én a Szeged hasábjain. A cikkben a tudósító arról számol be, mióta dr. Somogyi Szilveszter polgármester hazaérkezett szabadságáról, megint népes a városháza folyosója, tele van emberrel az elnöki előszoba.

A hű magyarok egymás kezébe adják a kilincset s akárhány van közöttük, aki heteken keresztül csak reá várt, mondanivalójával - amit akárki elintézhetett volna - mást nem tisztelt meg.

Mindenkinek terhes volna ez a bizalom, amely öt perces szabad időt nem engedélyez, csak a polgármester marad változatlanul derűs, mintaképe gyanánt az udvariasságnak” – folytatja a tudósítás. 

A lap érdeklődött arról is, miként nyaralt a polgármester, aki annyit felelt:

Pihentem egy kicsit, mert már ideges voltam. 

A lap ennek ellenére megjegyzi, „szó sincs róla, jó idegrendszere van” a polgármesternek és ellenpéldaként említi a régi makói városvezetőt, aki „sokkal hamarabb elvesztette közgyüési viharokban a nyugalmát s akkor születtek meg szállóigékké formálódótt kijelentései, amik akármilyen gorombák voltak, eredetiségükel mégis annyira hatottak, hogy a könnyezésig megnevettették Tisza Kálmán miniszterelnököt.”

„Somogyi Szilveszter azonban, mikor a hang már túlmegy azon a határon, ami az annyira hangsúlyozott autonomiát megilleti, legföljebb elpirul. Lelki szemei előtt hirtelen megjelenik Szeged méltósága, aminek Ő a védnöke, ha már mások nem respektálják

Ejnye... Is'en úgyse, nem mulatságos dolog ma polgármesternek lenni, csupa gond, emésztődés ez a pálya, eleget tenni mindenkinek, állandóan zsebben tartani a kezet, mert csak ugy szívják erről is, arról is a milliókat, aztán aggódni elseje jöttén, hogy lesz-e elég pénz a város éhes rajkóinak fizetésére

idézte a polgármestert a lap. A tudósító ezt követően az őszi munkaprogram felől érdeklődött, hogyan haladnak a dolgok és van-e rá elegendő pénz.

Nem vagyok híve a programoknak. Azok csak arra valók, hogy minél kevesebbet valósítsanak meg belőlük. Ma egyébként sem lehet messzire előre látni, az a fő, hogy a jelent tűrhetővé tegyük, azt tartsuk rendben, amire momentán szükség van

mondta Somogyi Szilveszter, majd eleget téve a sajtó kérésének, így folytatta: „Három és félmilliárdot fordítottunk az idén városrendezésre. Húsz utcát hoztunk rendbe, köztük olyanok is, mint a Szél-, meg a Világos-utca. Ezek eddig sose voltak kikövezve. Kijavítottuk az elromlott aszfaltot, alig valami van még hátra belőle. A Tisza Lajos-körut egy részét, amelyen nem vált be az aszfalt, kiköveztük, rendbehoztuk azokivül a kövezeteket is. Ki van javítva az Alsótanyára vezető ut egész a temetőig, Dorozsma felé pedig a vasúti állomásig. Röszke főutcáján megkezdték a kövezést, azonban itt előbb homokkal kellett feltölteni az utat. Hátra van még a Kossuth Lajos sugárut rókusi szakasza, de ha kedvező marad az időjárás, még az idén készen leszünk ezzel is. A tanyákon rendbehoztuk sz összes szikes utakat, az alsótanyai müutra most hordják a kavicsot autókkal, kocsikkal. Csak maga a kihordás egymilliárdba kerül s jóformán meg se látszik, hogy milyen rengeteg feladatot oldunk meg. Megjavítottuk a Petőfi sugárut külső részét, a Szőregre vezető ujszegedi utat, állandóan foglalkoztatva ezer embert.”

A tudósítás szerint itt egy pillanatra megállt a polgármester, de „csakhamar folytatja, mert nincs ma a városban, legkevésbé a városházán ember, aki Szeged hatalmas háztartásának még a legkisebb dolgát, adatát is olyan alaposan ismerné, mint a polgármester.”

„A vizvezeték táplálására uj ártéri kutat furunk, itt tovább tart a munka a tervbe vett időnél, mert baleset történt, eltört a furó. Igaz is, kijavítottuk a városi iskolákat, a tantermeket, a fölszereléseket, ami külön egymilliárdot emésztett föl. Csupa külön tétel, de az egyik épp olyan horribilis, mint a másik. Négymilliárd fekszik eddig az uj bérházban, hetenkint itt május óta 60 milliót fizetünk ki munkadíj címén. Ugyancsak heti hatvanmilliót fizet a város a fogadalmi templomért végzett munkákért, míg az utjavítások költsége eléri hetenkint a hetvenmilliót.”

A tudósító itt félbeszakította a városvezetőt, és elmondása szerint a sok-sok millió hallatán szinte dadogva tette fel a kérdést: „Miből?”

Hát adott az Isten. Nem is tudom, mit csinálnánk, ha nem volna földünk. Ez a fő, mert az összes kereseti adóból 1923 után csak 400 millió jött be, a községi pótadóból 150 millió

– fogalmazott Somogyi Szilveszter, a leírás szerint bájos, sugárzó arccal. Az újságíró itt a bevételekre azt mondta, a kiadások tükrében ez csupán csöpp a tengerben.A polgármester erre úgy reagált: „Az is igaz, hogy forgalmi adóból, fogyasztási adóból külön-külön másfélmilliárd a bevételünk, vámból, piaci helypénzből s a hasonlókból kettő. Mégis, ha földünk nem volna...”

Három év alatt nem csináltak azelőtt annyit Szegeden, mint mi az idén. Hát ez a programom

– zárta nyilatkozatát Somogyi Szilveszter.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.