Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Szeged

Szegedi tudósok: a magyar belgyógyászat és gasztroenterológia korszakalkotó személyisége

Szegedi tudósok: a magyar belgyógyászat és gasztroenterológia korszakalkotó személyisége

Rendkívüli műveltségű tudósember volt, angol, német, francia, szerb és olasz nyelven beszélt.

Márton Andrea
Szerző: Márton Andrea
2024. május 4., szombat
Szegedi tudósok: a magyar belgyógyászat és gasztroenterológia korszakalkotó személyisége

Szegedi tudós cikksorozatunkban bemutatjuk szegedi kötődésű, a tudomány valamely ágával foglalkozó személyeket. E heti részben dr. Varró Vince professzor, belgyógyász, gasztroenterológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusának életét mutatjuk be.

Fotó: Zeutschel Omniscan 12. Varró Vince (Budapest, 1921. október 13. – 2021. december 19.)


 

Életpályája

Asszimilálódott zsidó családban született Varró Aladár Béla (1881–1956) okleveles gyógyszerész, gyógynövény- és gyógyáru nagykereskedő és Glancz Berta gyermekeként. Apai nagyapja Varró Vince (1852–1938) nagykikindai ügyvéd. A budapesti Mátyás Király Reálgimnáziumban kitüntetéssel érettségizett (1939). Származása miatt nem vették fel Magyarországon az Orvostudományi Karra, ezért a Belgrádi Egyetemen kezdte meg orvosi tanulmányait. Az ott megszerzett szerb nyelvtudásának nagy hasznát vette, amikor behívták munkaszolgálatra. 1941-ben kikeresztelkedett a katolikus vallásra és – tartós vízum hiányában – az év tavaszán hazatért. 1941 őszén beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. Munkaszolgálatát a jugoszláviai Borban töltötte. 1945 februárjában megszökött és viszontagságos körülmények között visszatért Budapestre, ahonnan szüleivel együtt Makóra ment. Apja megnyitotta egyik rokonának, az Auschwitzban elpusztított Mathézer Jenőnek a patikáját, míg ő beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karára. 1949-ben, oklevelének megszerzése után a Hetényi Géza által vezetett Klinikára került. 1959-ben két hónapot tanulmányúton töltött Észak-Európában és többek között előadásokat tartott a Helsinki és a Turkui Egyetemen. 1965-ben akadémiai doktori minősítést nyert, docens lett. 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

Kibernetikai Laboratórium felavatása, 1963
A képen: Kalmár László; Csernay László; Fodor Géza

 

Érdekesség:

Varró egyik régi munkatársa, Csernay László 1969-ben csatlakozott a Kalmár László vezette szegedi kibernetikai iskolához, és hamar észrevette az orvostudomány komputerizációjában és a klinikai adatok számítástechnikai kezelésében rejlő lehetőségeket.
Tanácsára Varró a számítógépek orvosi alkalmazásával foglalkozó munkacsoportot hozott létre, és néhány év múlva tanulmányt jelentetett meg e témakörben az Orvosképzés című folyóiratban.


Három évig a II. számú, tizennyolc évig – egészen 1991. június 30-ig – az I. számú Belgyógyászati Klinika tanszékvezetője volt. 1985 és 1991 között klinikai rektor-helyettesként is tevékenykedett. 1991-ben professzor emeritus kitüntető címet kapott. Klinikai tevékenysége során nemzetközi hírű gasztroenterológiai centrumot hozott létre, amely jelentős eredményekkel járult hozzá a modern orvostudomány fejlődéséhez.

 

Iskolateremtő munkáját igazolja, hogy négy tanítványa lett tanszékvezető egyetemi tanár, hat tanítvány kapott egyetemi tanári, három egyetemi magántanári, tíz pedig osztályvezető főorvosi kinevezést az ország különböző területein.

Ő maga büszke volt arra, hogy a Korányi-féle iskola tagja lehetett. Fő mestere pedig Hetényi Géza volt. 1966-ban alakult meg a Magyar Gasztroenterológiai Társaság, amelynek alapító tagja volt. 1972-től 1982-ig ő töltötte be a társaság elnöki tisztjét.

Munkásságának középpontjában a gyógyítás – kutatás – oktatás hármas egysége állt.

 

Beszélgetés Varró Vince professzorral (Délmagyarország)

“Mint hálás tanítvány, igyekeztem a Hetényi szellemet továbbvinni. Ennek lényege, hogy a belgyógyászat magas szintű művelése mellett a klinikusoktól tudományos eredményeket is elvártam. S ahogyan nekem Hetényi, úgy én is minden lehetőséget megadtam ehhez a munkatársaimnak. Kisugározni és embereket hagyni felnőni, kibontakozni, ez volt az elvem. Minden erőmmel törekedtem arra, hogy a munkatársaim szakmailag megvalósíthassák önmagukat. Személyes kapcsolataim révén ösztöndíjakat tettem számukra lehetővé, s ezek döntő fontosságúak voltak tudományos munkájukban.”

(Délmagyarország, 2001. március 17., 6.p.)


 

Nyugdíjba vonulását (1991. június 30.) követően folytatta szakpublisztikai tevékenységét – ennek középpontjába azonban már nem a tápcsatorna, hanem az orvostudományi kutatás és publisztikai etikai és technikai kérdései álltak. Emellett szépirodalmi írásai is megjelentek. Ezek közül kiemelendő két memoárja: Zárójelentés (1996), Az én huszadik századom zárójelentése (2013).


 

Díjai, elismerései

  • 1961 Hetényi Géza-emlékérem
  • 1963; 1967 Markusovszky-díj
  • 1969 Oktatásügy Kiváló Dolgozója
  • 1979 Kiváló Orvos
  • 1984 Munka Érdemrend ezüst fokozata
  • 1986 Jancsó Miklós-emlékérem
  • 2000 Eötvös József-koszorú
  • 2001 Szegedért Alapítvány fődíja
  • 2001 Friedrich László-emlékérem
  • 2002 Szent-Györgyi Albert-díj
  • Klebelsberg-díj emeritusi fokozata

 

 

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo