Szegedi hírességek: a Székely Himnusz komponistája

A mai napon elindítjuk legújabb cikksorozatunkat. Azon túl, hogy hazánk a Napfény városa csurig tele van látnivalókkal, igen sok közismert személy szülőhelyeként is jegyzik Szegedet. A város történetét ráadásul nagy emberek felsorolhatatlanul hosszú lajstroma díszíti, akik múltjuk egy darabját örökre Szegeden hagyták.

Mihalik Kálmán édesanyja csíki székely asszony, édesapja kassai polgár volt. Középiskolai és orvosegyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte.

A gimnázium első hat osztályát 1906 és 1912 között a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte, majd az 1912/1913. tanévben a VII. osztályból évközben kimaradt. Ezután, az 1913/1914-es tanévtől a helyi unitárius főgimnáziumban folytatta tanulmányait (római katolikus hittanra azonban az akkori gyakorlatnak megfelelően továbbra is a piaristákhoz járt át), és ott érettségizett 1915-ben. Ezt követően a kolozsvári egyetem orvosi karának hallgatója lett, de tanulmányai megszakadtak, mivel az első világháborúban két (egyes források szerint négy) évig frontszolgálaton volt.

1918-ban a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre, majd 1920-ban Szegedre került. Kutatóorvos lett az egyetemen, és tanársegédként dolgozott Reinbold Béla professzor mellett.

Mindössze 26 éves volt, amikor tífuszban meghalt. Szegeden temették el. Faragott kopjafás sírja a szegedi Belvárosi temető régi bejárathoz közeli részében található meg.

A szegedi Erdélyi Kör 1991-ben Mihalik Kálmán Alapítványt hozott létre tehetséges erdélyi fiatalok támogatására.

Az „Uj Élet” című szegedi egyetemi újság 1922. szeptember 15-én gyászkeretbe foglalta Mihalik Kálmán nevét, mert:

„…Halott testvérünket a Szefhe internátus csarnokában fehér őszirózsák közé ravataloztuk fel. Mellette állt édesatyja, ki Kálmán fiában a harmadik és utolsó gyermekét temette s ezt is, mint a másik kettőt, akkor, mikor már a diploma kezében lett volna. Rettenetes tragédia. Ott volt Nagyszebenből jött mennyasszonya, a fájdalmak zokogó szüze” – folytatódik a Kolozsvárról egyetemével együtt Szegedre költöző ifjú gyászszertartásának a leírása.

A művet a 2009-ben Székelyudvarhelyen tartott Székely Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld himnuszává nyilvánította, Erdélyben a Csíkszeredai Sportklub és a gyergyószentmiklósi Progym jégkorongcsapat, a székelyudvarhelyi FK teremlabdarúgó-csapat és KC kézilabdacsapat, valamint a sepsiszentgyörgyi Sepsi Sic női kosárlabdacsapat mérkőzései előtt vagy után a hazai nézők el szokták énekelni. Magyarországon a dalt tömegrendezvényeken gyakran éneklik a Himnusszal és a Szózattal együtt. A vers és a dal emlékművét 2009-ben avatták fel Szegeden, a fából faragott, kereszt alakú kopjakapu mellett a két szerző egész alakos szobra áll.

Mihalik Kálmán sírjának holléte a halála után eltelt évtizedekben csaknem feledésbe merült. Pontos helye csak a rendszerváltás környékén vált ismertté, az Erdélyi Kör tagjai akkor újra megváltották a sírhelyet és rendbe hozták a sírt. Halálának kilencvenedik évfordulóján avatták fel a zeneszerző, orvos méltó, központi sírhelyét a szegedi Belvárosi temető főbejárata mellett, kopjafás síremlékét Gál Imre székely fafaragó készítette.