Híres szegediek: a királyi oktató

A mai napon elindítjuk legújabb cikksorozatunkat. Azon túl, hogy hazánk a Napfény városa csurig tele van látnivalókkal, igen sok közismert személy szülőhelyeként is jegyzik Szegedet. A város történetét ráadásul nagy emberek felsorolhatatlanul hosszú lajstroma díszíti, akik múltjuk egy darabját örökre Szegeden hagyták.

Dugonics András, a magyar költészet első népies iskolájának alapítója, az első magyar regény írója 1740. október 18-án született Szegeden, abban a házban, amely a Dugonics Általános Iskola helyén, a mai Dugonics és Osztróvszky utca sarkán állt.

Ősei dalmát kereskedők voltak, akik a török kiűzése után vándoroltak be s telepedtek le Szegeden. Szülei Dugonics András szegedi városi kapitány és Imre Katalin, egy jómódú felsővárosi polgár lánya. Édesanyja korai halála után édesapja újraházasodott: egy nemesi család leányát, Müller Crescentiát vette feleségül.

Az elemi iskolát Dugonics Felsővároson kezdte, de járt a városi német iskolába is. Később a kegyesrendiek által vezetett gimnáziumban folytatta tanulmányait, amely igen nagy hatással volt rá. 1756. október 17-én öltözött be s csatlakozott a rendhez ő maga is. Noviciátusi éveit Privigyén töltötte, majd 1758-ban kezdte meg a tanítást. Szegeden ő tanított először filozófiát, miután megismerte a leibnitz-i bölcseletet, a „philosophia moderna”-t. Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte 1762 és 1765 között. 1765. június 23-án mutatta be első miséjét a palánki plébániatemplomban.

1774-ben a nagyszombati egyetem „királyi oktatója” lett, mennyiségtant kezdett el tanítani. A magyar nyelvi tanszék volt a célja, de inkább matematika, mértan, és építészettan tanítására volt lehetősége. Szeged büszkén ünnepelte a már sikeres egyetemi tanárt, országosan is híres szülöttét. Amikor az egyetem áttelepült Budára, ő is költözött.

Pedagógiai munkájának része volt az iskoladrámák szerkesztése, versek gyűjtése, fordítások készítése, ugyanakkor mindez saját irodalmi alkotásainak is az előzménye. Mindennapi fontos szellemi élményévé vált a klasszikusok olvasása. Kibontakozó magyar nyelvű irodalmi munkásságának különös jelentőséget ad, hogy ekkoriban nincs még magyar irodalmi nyelv, az ország hivatalos nyelve a latin. Dugonics sokat fáradozott azon, hogy a magyar nyelvet alkalmassá tegye irodalmi művek tolmácsolására. 

A szegedi tájnyelvet is az ő munkáiban csodálhatjuk meg először, annak ellenére, hogy Dugonics anyanyelve a dalmát volt.

Dugonics volt az első magyar író, aki színdarabjaival is nagy tekintélyt és népszerűséget szerzett. Színműírói munkássága az iskoladrámákból nőtt ki. Drámáit sikerrel tűzték műsorra a vándorszínészek társulatai, az 1881-es Bátori Mária például korának legnépszerűbb színdarabjává vált. 

Bertuch Elfriede címmel írott drámájának magyar átdolgozása volt a Kun László (1885), amelyet Heinrich Gusztáv adott ki. A Toldi Miklós (1893) talán legkevésbé sikerült drámai alkotása.

Kéziratban maradt a nagyszombati egyetemről és a magyar várak történetéről szóló munkája, valamint Sallustius-fordítása. 1808-ban tüdővérzés érte s nyugdíjas éveit a Tisza-parton töltötte unokahúgánál, Beniczki Miklósnénál. Ekkoriban búcsújárók számára is írt egy könyvecskét Radnai történetek címmel (1810), amely a búcsúhely eredetét, a Boldogságos Szűztől nyert kegyelmeket írja le.