Bemutatjuk a Pálfy Ferenc-díj idei kitüntetettjeit: Tóbiás Klára

Ahogy arról beszámoltunk, pénteken második alkalommal adták át a szegedi polgári közösség legrangosabb elismerését, a Pálfy Ferenc-díjat. A Mihálffy Béla országgyűlési képviselő által alapított díjat minden évben három szegedi polgárnak ítélik oda, akik rendkívül sokat tettek a város fejlődéséért, gazdaságáért, tudományos vagy oktatási életéért. Továbbá példaértékű munkát végeztek Szeged kultúrájáért, sportjáért, egészségügyi és szociális jólétéért, közösségeiért vagy épp hitéletéért. Idén Tóbiás Klára, szobrász- és tűzzománcművésznek ítélték az egyik díjat.

Tóbiás Klára szobrász- és tűzzománcművész 1945-ben született Szegeden művészcsalád gyermekeként. Fiatal korától kezdve sok évtizedes, termékeny alkotómunkával járult hozzá a magyar történelem kultúrájának megörökítéséhez, kimagasló alakjainak és történéseinek emlékezetbe idézéséhez. Tűzzománc képeinél a monda és mesevilág részleteinek megfogalmazása, míg szobrain a szimbólumok ereje sugárzik. 

Tóbiás Klára közéleti emberként sokat tett azért, hogy a polgári, nemzeti gondolat újra szárba szökkenjen Szeged városában. Az ezredfordulón március 15-ike előestéjén 4 éven keresztül fáklyás megemlékezést szervezett, amelyen több ezres tömeg gyűlt össze a szegedi Dóm, illetve a Móra Ferenc Múzeum előtt. Ezeken az ünnepségekre az embereket a valódi hazaszeret és az igaz nemzeti érzés vitte ki. Bárki megszólalhatott, aki előre jelentkezett és mondanivalója volt a nemzeti múlttal és a nemzet jövőjével kapcsolatosan. Nagyon sok fiatal vett részt az ünnepségen, ahol módjukban volt átélni a tiszta szívből táplálkozó, őszinte nemzeti összetartozás élményét.

Szintén több éven keresztül tartotta nagyméretű műtermes lakásában a Stefánia Polgári Kört, majd ezt kinőve egy iskola dísztermében folytatódott Életfa Szövetségként az a nemzeti és a haza gondjait felvállaló, azt megvitató társaság összejövetele, aminek többek között a Professzorok Batthyány Köréből többen is tagjai voltak. Ezek alkalmával gyakran mondta el verseit. 

Képzőművészeti alkotó munkássága – akár tűzzománcról, akár szobrászatról legyen szó –, egész életében a nemzeti elkötelezettségéről vall és az ősi gyökerek újraélesztésének emlékeztetői, mint különösen a Csaba királyfi visszatérése, a Csodaszarvas vagy az Emese álma, de említhetnénk az Árpád-házi szenteket ábrázoló szobrait is.

Tóbiás Klára három évtizede ekképpen fogalmazta meg ars poeticáját: 

 Ahhoz, hogy megleljem nyugalmamat, még sok mindent el kellene mondanom, meg kellene mutatnom abból a világból, amit képzeletemen keresztül egy magasabb hatalom látnom enged. Semmi mást nem akarok, csak ezeket az üzeneteket és népem szavát követni.”