Múltidéző: a nap ami örökre megváltoztatta Szegedet

1879. március 12-én a hajnali órákban betört a Tisza Szegedre, a tavaszi ár hatalmas károkat okozott és örökre mágváztatta a várost. A katasztrófa oka egy Szegedtől északra, mintegy 20 kilométer távolságra, Petresnél bekövetkezett gátszakadás volt. A város nagy részét elnyelte a víz, 151 helyi polgár esett áldozatául az árnak. Ennek kedden lesz 145 éve.

Ha egy rövid, lexikonba illő bejegyzést kellene írni a szegedi nagyárvízről, akkor az valahogy így nézne ki. az 1879. március 12: Hajnalban az árvíz elpusztította Szegedet és környékét, csaknem százezer ember hajléktalanná vált, 5762 ház összedőlt, mindössze 265 ház maradt állva a halottak száma 151. A kár meghaladta a 33 millió koronát. 

Voltak előjelei a bajnak

1879 elején magas volt a vízállás a Tiszán, a helyzetet súlyosbította a mellékfolyók árvize is. Január második felében 658 cm-rel tetőzött a Tisza Szegednél és mivel télen sok csapadék esett a vízgyűjtőkön, februárban újabb árhullám indult el a folyó felső szakszán. A töltések már hosszú hónapok óta víz alatt voltak, egyre nehezebben bírták a terhelést, bár folyamatosan erősítették a védvonalat. A vízvédelmi bizottság február 26-tól ülésezett, február 27-én a városi főkapitány vészhelyzetet hirdetett. Az iskolákat március 3-án bezárták, a várat kijelölték a várost elhagyók gyülekezési helyévé, a halászok ladikjait a város leginkább veszélyeztetett pontjaira irányították. 

A vészbizottság segélykérő táviratot írt, ami után a honvédelmi miniszter Temesvárról utászkatonákat és pontonokat irányított a városba. Putz Lajos, temesvári hadtest parancsnok, a megérkezése után sikeresen felmérte, hogy további segítségre lesz szükség, ezért később Aradról és Budapestről érkezett utánpótlás. Március 11-re stabilizálódni látszott a helyzet, a vízszint nem emelkedett, ami optimizmusra adott okot. Éjszaka azonban vihar volt, ami végzetes károkat okozott a gátakban.

A nap, ami után Szeged örökre megváltozott

A tragikus éjszakán az árhullám a várostól 20 kilométerre északra Petresnél törte át a gátat, és hátulról öntötte el a várost. Hajnali fél kettőkor átszakadt a várost utolsó bástyaként védő vasúti töltés is és a víz elárasztotta Szegedet. A pusztítás leírhatatlan volt, a vízszint sok helyen a 3-4 métert is meghaladta,  másodpercenként 300-350 köbméternyi víz áradata érte el a várost. A Makkos-erdőnél betört víz legelőször Rókus városrészt öntötte el, ezután Felsőváros, majd a budapesti országút töltésének átlépése után az Alsóváros, illetve a Belváros került víz alá. A Korona utcában a Pick-féle likőrgyár leégett, majd a Pálfy-féle gyufagyár gyulladt ki és vált a lángok martalékává.

Hónapokig a víz volt az úr a városban

A lakosságból sokan a házaikba szorultak és bár a mentést azonnal megkezdték, de hatékonyan csak világosban, március 12-én reggel lehetett folytatni. A városban nem volt elég csónak, a szükséges mennyiség két nappal később érkezett Szegedre. A mindent elborító víz elvezetésére március 13-án átvágták a város déli csúcsánál lévő Vereskereszt-töltést. A Szegeden maradt lakosság a magasabb kőépületekben, a piarista gimnázium, a Szent György téri iskola, az árvaház, a Vár és a Belváros egyes száraz pontjain, a Tisza töltésén és a vasútállomás töltésen lévő területén húzódott meg a katonaság által adott sátrakban, illetve barakkokban. 
 

Sokan azonban a háztetőkön vagy a fákon kerestek menedéket. Alsóvároson a lakosság előre készült az árra, így levert cölöpökön várta a szabadítókat. A tetőkre menekültek közül többen a hidegtől elgémberedve a vízbe zuhantak és az összeomló házak romjai között lelték halálukat. Március 17-ére alig tízezer ember maradt a városban. A házak nagyobb része vályogból épült még a Belvárosban is, ezek egy-két nap alatt összeroskadtak. A mentési munka első szakaszát 19-én fejezték be. A víz azonban még hónapokig úr maradt a városban, mire szivattyúzással el tudták tüntetni azt.
 

Összfogással építették újjá Szegedet

Szeged pusztulásának híre bejárta az egész világot. Európából, de még Kínából, Indiából, Afrikából érkeztek adományok az újjáépítésre. Világhírű magyar művészek, Munkácsy Mihály, Liszt Ferenc, Zichy Mihály is segítették a várost, párizsi, brüsszeli és londoni adománykoncerteket szervezve. A lerombolt Szeged rekordidő alatt, négy év után Európa egyik leggyönyörűbb városaként született újjá.

Az árvíz után alakították ki mai, körutas-sugárutas szerkezetet, átlagosan másfél méterrel megemelték a város épületeinek szintjét. Egységes eklektikus stílusban épült palotáival Szeged építészettörténeti unikumnak tekinthető. Az árvíz után épültek olyan híres épületei, mint például a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Törvényszéki Palota. 1880-1883 Megépül a szegedi körtöltés, ami az elsődleges védelmi rendszere a városnak a víz ellen-bár hasonló árvízre ma már szinte esély sincs szerencsére.

Ebben a videóban a szegedi nagyárvíz történetét elveneítik fel bővbben: